Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dezsényi István–Bocz Károly: Csatornák vízzáróság vizsgálata alacsony nyomású levegőpróbával

86 Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. Dezsényi 1.—Bocz K.: Csatornák vízzárósága szerkezet megkövetelt fajlagos vízáteresztési ellenállását : F Rr = — .h't 200-15-60 180 000 0,159 0,159 = 1,130 000 m

2, mp, cm. co. ny/1 (4) V'i = V h'F-t fJi-Ri t= Vi-m-Ri fh-F összefüggéshez jutunk. Mivel rr-eT

2 1íh

x-h

2 \í h=Y h m = K+h

2 F=n-d-l, (6) (7) (8) (9) ahol d a csatorna átmérője cm-ben, ! a csatorna hossza m-ben, h

x a csatornában létrehozott vizsgálati nyomás kezdeti értéke cm.vo.ny.-ban, /<

2 a vizsgálati nyomás csökkent értéke cm.vo.ny.-ban, h

0 a légköri nyomás értéke cm.vo.ny.-ban. A [6] formulát az alábbiak szerint is felírhatjuk : n-d

2 K-hz —jT'l T IH'Jtl Ti-d-U A csatornaszerkezeten átszivárgó levegőmenvnyiség általános összefüggése a [2] összefüggéshez hasonlóan, a potenciális áramlásokra érvényes Laplace-féle egyenlet légnemű közegekre érvényes formája alapján: K + K 2 K -h

2 fiflti-d h

0 í mp (10) hy + h 2 ahol V1 a csatornaszerkezeten, a csőfalon és a kötéseknél együttesen átszivárgó levegőmennyiség, l-ben, h a csatornában fellépő (vizsgálati) levegőtúlnyomás vízoszlopcentiméterben, F a csatornaszakasz felülete m

2-ben, Ri a felület fajlagos levegőáteresztési ellenállása m

2, mp, cm.vo.ny.

1/

2/liter, t idő mp-ben, jxi a levegő kinematikai nyúlóssági tényezője. A levegővel végzett nyomáspróba minősítési előírásához a víznyomáspróbára vonatkozó [ÍJ összefüggéshez hasonló formula kidolgozása vált szükségessé. A formula kidolgozásának alapfeltétele az Ri tényező meghatározása volt, melyet az Rv tényezővel összhangban, empirikus úton lehetett elvégezni. Az Ri tényező meghatározásánál nehézséget jelentett az effektív átszivárgó levegő mennyiségének mérése, mint ahogy nehézséget jelent ez a minősítő vizsgálat végrehajtásánál is. Emiatt célszerűbb volt az átszivárgott levegőmennyiség helyett egy adott intervallumú nyomáscsökkenéshez tartozó időtartamra, mint minősítési paraméterre áttérni. Ez esetben az átszivárgó levegőmennyiség a nyomásintervallum és a vizsgált csatorna köbtartalmának függvényében ismertté vált. A t időtartamot az [5] összefüggésből kifejezve mely képlet a t időtartamra, mint minősítési paraméterre vonatkozó általános összefüggés. Az /', fajlagos levegőáteresztési ellenállásának, mint ismeretlennek, empirikus meghatározására nagyszámú helyszíni mérést kellett elvégezni. A mérések próbatesteken nem voltak végrehajthatók, egyrészt, mert a betoncsövek anyagára jellemző átlagos értékhez viszonyítva a kisméretű próbatestek nagy szórást mutattak, másrészt, mert a csőkapcsolatok figyelembevételével vált szükségessé a tényező meghatározása. A méréseket emiatt csatornaszakaszokon kellett elvégezni, olymódon, hogy a levegőnyomásos vizsgálattal párhuzamosan a szabatos víznyomáspróbát is végrehajtva, a mérési eredmények viszonyítása biztosított legyen. A fajlagos levegőáteresztési ellenállás függ a beton csatornaszerkezet pórusainak vízzel telítettségétől is. Ezekből a méréseket azonos pórustelítettségű csatornáknál végeztük. A vizsgált csatornák elválasztó rendszerű csatornahálózatok szennyvízvezetékei voltak, melyek közel 50%-os töltési fokkal üzemeltek. A csatornák minden esetben száraz talajban feküdtek. A talajvíz-alatti, vagy telt szelvénnyel üzemelő csatornákra vonatkozóan olymódon kaptunk mérési eredményeket, hogy a levegős nyomáspróbát a szabatos módon végrehajtott, összehasonlító célzatú víznyomáspróba után megismételtük. A víz nyomáspróbát követően a beton pórusai teljes mértékben vízzel telítettek voltak, tehát azonos állapot adódott, mint a talajvízszint alatt fekvő csatornáknál van. A teljes mértékben telítetlen pórusú csatornákra vonatkozó adatokat száraz talajban fekvő, huzamos ideje nem üzemelő csapadékvíz-csatornáknál végzett vizsgálatokkal nyertük. A víznyomáspróbák és levegőnyomáspróbák eredményeit az összefüggés meghatározása céljából a 2. ábrán feltüntetett módon dolgoztuk fel. A levegőpróbás vizsgálat t minősítési paraméterét a víznyomáspróbával nyert minőségi jellemző függvényébengrafikonon ábrázoltuk. A csatorna minőségi jellemzője a mért és a megengedett vízáteresztés viszonyszáma volt. A feldolgozott ponthalmaz kiegyenlítő vonalából meghatározható volt a víznyomáspróba követelményével összhangban levő t nyomásesési időtartam. Az összehasonlító vizsgálatokat egységesen 0 30 cm belméretű beton csőcsatornákon végeztük. A vizsgálati nyomásintervallum minden esetben 50 cm vo. ny. volt, 250 cm vo. ny. felső és 200 cm vo. ny. alsó levegőtúlnyomás értékkel. A félszelvénnyel üzemelő, tehát 50%-ban vízzel telített pó-