Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dezsényi István–Bocz Károly: Csatornák vízzáróság vizsgálata alacsony nyomású levegőpróbával

84 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. CSATORNAZÁS Csatornák vízzáróságvizsgálata alacsonynyomású levegőpróbával* D EZ8ÍNII ISTVÁN. B O C Z K Á It O L Y** 1. Nevezetes A csatornavezetékek vízzárósági minősítésénél általánosan alkalmazott módszer a víznyomáspróba. A víznyomáspróbás vizsgálat számos hátránya közül elsősorban a hosszadalmassága és a munkaigényessége okoz sok gondot. A víznyomáspróbás vizsgálat hosszadalmassága hátrányos — a kivitelező vállalatok szempontjából az új, műszaki átadásra kerülő csatornavezetékeknél az építési ciklusidő meghosszabbodása miatt. A csatornaépítési módszerek fokozatos korszerűsítésével csökkenő építési ciklusidőknél jelentős hányadot képez a víznyomáspróba előkészítésének és lefolytatásának időtartama. — A beruházó vállalatok szempontjából az építési ciklusidő meghosszabbodásából származó költségtöbblet miatt, mely elsősorban talajvízszint alatt épített csatornáknál, a szivattyúzási költségek növekedése formájában jelentkezik. — Az üzemeltető vállalatok szempontjából a csatornahálózatok időszakos ellenőrző vizsgálata során a jelentős munkaerő és költségráfordítás miatt. A víznyomáspróbás vizsgálat alkalmazhatóságát sok esetben problematikussá teszi a szükséges vízmennyiség biztosítása, mely elsősorban előközművesítés keretében végzett csatornaépítéseknél jelentkezik. Ez esetben a vízmennyiség helyszínre szállítása a költségeket jelentős mértékben növeli. Az előzőek alapján indokolttá vált egv rövidebb időtartamú és aránylag egyszerűbb felszerelési igényű vizsgálati módszer kidolgozása. A megoldás az alacsonynyomású levegőpróbás módszer formájában adódott, mellyel kapcsolatban évtizedekkel ezelőtt voltak már próbálkozások és újraéledése az iparilag fejlett országokban megindult . 2. A víznyomáspróbás minősítési módszer kritikai elemzése A csatornavezetékek vízzárósági minősítésére vonatkozóan az ÉKSz. 87. füzet 50. §. 2. pontja intézkedik. Ennek megfelelően a nyomáspróbát vízzel kell végrehajtani, oly módon, hogy a — tisztítóaknákhoz való csatlakozásnál a csővezeték két végét szivárgásmentesen le kell zárni, ' —- a zárószerkezeteken keresztül a csővezetéket vízzel fel kell tölteni, biztosítva a kiszoruló levegő maradéktalan eltávolítását, — a feltöltött csatornaszakaszban 2 órán keresztül 2 m-es vízoszlop-nvomásnak megfelelő nyomást kell biztosítani a csőfal pórusainak vízzel telítődése céljából, * Az Építéstudományi Intézetben végzett ipari kísérlet alapján készült tanulmány. ** Építéstudományi Intézet, Budapest. — ezt követően 15 perc alatt mérni kell az ugyancsak 2 m-es vízoszlop-nvomás hatására fellépő vízveszteséget. A minősítés mutatószáma a 2 m-es vízoszlopnyomás hatására 15 perc alatt jelentkező vízmenynyiség, mely a határértékként megjelölt Q=5XdXl vízmennyiséget nem haladhatja meg. A képletben : Q liter/km l a vizsgált csatornaszakasz hossza km-ben, d a csatorna bel mérete cm-ben A víznyomáspróbás minősítési módszer hosszadalmassága az alábbi időelemzési számítással igazolható : a csatornaszakasz két végén a zárások elvégzése, valamint a vizsgálat végén azok elbontása az alkalmazott zárás módjától függően átlagosan 2 óra a csatornaszakasz vízzel feltöltése tűzcsapról, tömlővel, a csatornaszakasz méretétől függően átlagosan 1 óra az előírt pórustelítődési időtartam . . 2 óra a minősítő észlelés (megfelelően légtelenített csatorna esetében), adatok rögzítése kb. 0,5 óra Összesen átlagosan 5,5 óra A részletezett időszükséglethez hozzászámítva a vizsgálati felszerelésnek (elzárók, mérőedény, tömlők stb.) helyszínre- és elszállítását, adódik az a gyakorlatnak is megfelelő megállapítás, hogy egy aknaköz víznyomáspróbája esetén a próba egy teljes műszakot (8 órát) igénybe vesz. A minimális létszámszükséglet 3 fő, de a gyakorlatban a vizsgálatot általában egy 5 fős csatornabúvár csoport szokta elvégezni. Ennek megfelelően egy aknaköz vizsgálata esetén a munkaráfordítás min. 24, általában 40 munkaóra. Folyamatos víznyomáspróba esetén egy műszak alatt általában három aknaköz vizsgálatát feltételezve a munkaráfordítás 16—20 munkaóra. A víznyomáspróbás minősítési módszer egyéb vonatkozású hátrányai az alábbiak szerint foglalhatók össze: — az előírt 2 m-es vizsgálati (pórustelítési) vízoszlopnyomás esetenként, elsősorban nagyesésű csatornaszakaszokon közelítőleg sem tartható be a vizsgált szakasz teljes hosszában, ami a minősítés pontosságát jelentős mértékben befolyásolja. A csatorna eséséből számítható és az átlagos nyomás biztosításához szükséges vízoszlopmagasságot a töltési (észlelési) pontra vonatkozóan általában nem határozzák meg és nem tartják be. — a csatorna vízzel feltöltése során a légtelenítés maradéktalanul nehezen biztosítható, ami a minősítés pontosságát ill. a minősítési időtartamot nagymértékben befolyásolja. Az általánosan alkalmazott „patent" csatornaelzárók légtelenítő nyí-