Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Kolin László: Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség (ÖWWV) 1968. évi, Raach-ban rendezett víztisztítási szemináriuma

Kolin L.: Az ÖWWV 1968. évi szemináriuma Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 83 <3 SO8010605040 30-\ 20 10 H 0 í\ * \\ i w s J\ 1955 1955 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 196k 1965 1966 -180 -no 60 W -20 0 § !i 3. ábra. A tej stroncium 90 és caesium 137 tartalmának változása Dr. Ohr. Tritremmel adatai alapján olyan tablettázott ioncserélő anyagot, mely pár liter vízbe dobva azonnal szétesik, gyorsan ülepszik, s a letisztult víz átszűrve már nem radioaktív. Részletesebben foglalkozott a ,,Sugárzásmenlesítés"-sel Dr. Chr. Tritremmel, az Osztrák Tud. Atomenergiai Társaság képviselője. Először táblázatokon mutatta be, hogy az 1950-es évek eleje óta hogyan szennyeződött sugárzó anyagokkal egyre fokozódó mértékben a föld légköre, az élelmiszerek és a csapadék (3. ábra). A szennyeződés csúcsértéke 1963-ban mutatható ki, azóta — az atomcsend szerződés hatásaképpen — fokozatosan csökken, de 1966-ban még nem csökkent le az 1960 előtti értékekre. Mindezek ellenére különböző szerencsétlenségekre számítva, pl. atomerőmű felrobbanása, atombombával lezuhant repülőgép, indokolt foglalkozni egyes területeken elszennyeződött ivóvíz sugárzásmentesítésének módjával és lehetőségével. Az általános kezelési elvek ismertetése után képeken bemutatott több kisebb berendezést, melyek háztartások részére meghatározott kis vízmennyiséget sugárzásmentesíteni tudnak. A szeminárium utolsó előadását Dr. Kolovrwin Megan a Linzi Állami Bakteriológiai és Szerológiai Kutató Intézet igazgatója tartotta a különböző természeti csapások (árvíz, földrengés) által tönkretett központi vízkezelő rendszereket ideiglenesen helyettesítő mozgatható kis víztisztító berendezésekről. Ezt az előadást a program szerint Dr. Schickhardt tartotta volna, de betegsége miatt az előadás előtti napon lemondta. Dr. Megay (akit a Nemzetközi Vízellátási Szövetség elnökévé választanak az 1969. évi bécsi kongresszuson), igen alaposan és részletesen foglalkozott az ideiglenes vízkezelő berendezésekkel szemben támasztott követelményekkel. Hangsúlyozta, hogy bár ezeknek sok olyan feladatot nem kell teljesíteniök, melyek az állandó vízkezelő berendezéseknél elengedhetetlenek, a lényeges egészségügyi előírásokból — méregtelenítés, fertőtlenítés stb. — itt sem szabad engedni. Végül vetített képeken több kisebb mozgatható víztisztító berendezést mutatott be. A szeminárium résztvevőinek az előadások figyelemmelkísérését jelentősen megkönnyítette, hogy a rendezőség az összes előadás nyomtatott anyagát az ábra mellékletekkel együtt összefűzve már az első napon rendelkezésre bocsátotta. A Raach-ban töltött 5 nap alatt a szeminárium résztvevői — hallgatók és előadók — igen sok közös és egyéni megbeszélést tartottak, megismerkedtek a különböző szakterületek problémáival, eredményeivel és igen sok, továbbra is fennmaradó, baráti és szakmai kapcsolat létesült. Ennek a szemináriumnak a sikere és eredménye is indokolta az ÖWWV azon elhatározását, hogy ezeket a szemináriumokat tovább folytatja és 1969 márciusában a következő szemináriumot is megrendezi ,,Szennyvíztisztító telepek tervezése, építése és üzeme" címmel. Tekintettel arra, hogy a közművesítés fejlesztésének kérdése hazánkban is egyre nagyobb hangsúlyt kap, a víz és szennyvíztisztításnak egyre nagyobb a szerepe, felvetődik az a gondolat, hogy hasonló jellegű — nem reprezentatív, hanem kimondottan tapasztalatcsere célú — szemináriumokat Magyarországon is érdemes lenne rendezni. /