Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dr. Illés István–Kelemen László–Szépkuti Lajos: Az ipari vízgazdálkodás fejlődése és a fejlesztés célkitűzései

68 Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. Dr. Illés 1.—Kelemen L.—Szépkúti L.: Az ipari vízgazdálkodás tási technológiái a jelenlegi hazai szennyvíztechnológusok előtt teljesen ismeretlen. A szennyvíztisztítással kapcsolatos műszaki fejlesztési feladatok olyan széleskörűek és annyira szerteágazóak, hogy azok az ipar és a vízügyi szervek együttes és koordinált munkája nélkül kielégítően nem valósíthatók i«eg. Ennek érdekében szüksé— széleskörű ipari és vízügyi kutatás elindítása a különböző ipari és fekáliás szennyvizek együttes biológiai kezelési lehetőségeinek megállapítására, — az ipari szennyvizek mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeinek feltárása, — a nagy ipari városok központi ipari szennyvíztisztító telepeinek létesítési lehetőségeire vonatkozó vizsgálatok megindítása. Az új ipari üzemek esetében a megfelelő és gazdaságos vízkezelési, de különösen a szennyvízkezelési technológiák licenc, ill. berendezés vásárlása — ha az külföldön megbízhatóan megoldott — előtérbe helyezendő az esetleges hazai, kétes kimenetelű és nagyköltségű kutatások helyett. d) A jövőbeni :nagyarányú iparfejlesztés gazdaságos megvalósítása érdekében regionális települési és ipari vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció-terveket kell kidolgozni. A műszaki gyakorlatban közismert az a megállapítás, hogy az azonos teljesítményű több-kisebb létesítmény jelentősen nagyobb költséggel létesíthető és üzemeltethető, mint a feladatot ellátó egyetlen nagy berendezés. Ez ÍV megállapítás a vízellátás és szennyvíztisztítás körében is érvényes. Éppen ezért egy-egy iparvidéken vagy ipari városban a központi vízellátó, vízkezelő, valamint a közös csatorna és szennyvíztisztító művek létesítéséhez jelentős üzemgazdasági és egyben népgazdasági érdek is fűződik. Ezen túlmenően, a központi nagylétesítmények esetében az üzemeltetés szakszerűsége és a mű üzembiztonsága nagymértékben fokozható. Nem egy esetben az egyes vízhasználók célszerű és gazdaságos vízellátásának vagy szennyvízelvezetésének egyetlen ésszerű megoldása a központi, közös berendezések létesítése (felszíni víztározók, vízellátó regionális rendszerek, központ i csatornázás és szennyvíztisztítás). Ezeknek a területileg összehangolt, egységes megoldásoknak ti megvalósítása azonban csak a beruházások koordinációja útján lehetséges. Az ilyen területileg egységesített központi megoldások gyakran mind az ipari üzemek vízellátására, mind a szennyvíztisztítására vonatkoznak. A területi átfogó, regionális vízellátási és csatornázási rendszerek együtemű kiépítése csak ritkán valósítható meg. Ezért az egyes részmegoldások esetén az egész összefüggő rendszer műszaki terveit szükséges elkészíteni. A fejlesztési tervek készítése során pedig a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás regionális koncepcióterveit is szükséges elkészíteni. A regionális koncepciótervek készítésének alapbázisai a készülő regionális népgazdaságfejlesztési tervek és programok, amelyek a népgazdaság teherbíró képességét valamint a terület gazdasági-, természetiföldrajzi tényezőit mérlegelve határozza meg egyegy régió népgazdasági fejlesztését. A t elepülési és ipari vízgazdálkodás területén ily módon meghatározott igények birtokában, azok kielégítésének műszaki-gazdasági lehetőségeit kell kimunkálni, hogy az ipari vízgazdálkodás fejlesztése megbízható alapokon nyugodjék. Az üzemek, vagy iparágak fejlesztéséért felelős vezetők általában nem ismerik a korszerű üzemi, ill. ipari vízgazdálkodás üzemgazdasági és népgazdasági jelentőségét és az általa elérhető eredményeket. Éppen ezért nem is várható, hogy a fejlesztések során annak alkalmazását, vagy legalább a szükséges vizsgálatokat megköveteljék. Megoldandó feladat, hogy az üzemek és az ipar foglalkozzon e kérdéssel és hogy a szükséges műszaki-gazdasági vizsgálatok elvégzése után dönthessenek a vízgazdálkodás korszerűsítése tárgyában, attól függően, liogv érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy sem. FOK RÁSMUNKÁK [I | Statisztikai Évkönyv I9R5—1967. Statisztikai Hivatal kiadv. [2] Ipari statisztika 1966. Statisztikai Hivatal kiadv. [3] OVH Ipari üzemek vízgazdálkodásának 1965. évi országos felmérése (Hivatalos kiadvány). [4] OMFB a vízgazdálkodás távlati fejlesztése (Hivatalos kiadvány). |5] Hartha— Kádár — Szitkey: Ipartelepek vízgazdálkodása. [6] Kelemen L.: Ipari vízgazdálkodás 1. (OVII kiadvány, Budapest, 1967.) Pa3BHTHe npOMbllUJieHHOrO BOAHOIO X03HÜCTBa H nejlb pa3BHTHa JJ-p MA/ieiu, II.—KtMMíH, Jl.—CeiiKVinu, Jl. MacuiTaöbi pa.TBHTHÍT npoMMuuieiiHociii 3Hamirejn>Ho B03p0C;iM BO BCeM MHpe. IIpOMblUIJieHHOCTb HBJlHeTCH Hanőojtbuioií orpacjibio HapoAnoro x<>3HiícTBa rpeöyioineíi HauSojibuiOH pacxoA boám (B rocyAapcTBeiiHO.u .\iacurraőe 60% OT cy.M.uapHoro tio-rpeőjienHH CBe>Keií BOÁM), a c pa3BHTHeM ero B Bee yBejiHHHBatomeííca wepe ncnojibsyeT MecTHbie BOAHbie pecvpcbi n npoMMinjieHHMMH 3arp>i3HeHHSMH Bee űojibiiie 3arpfl3H>ieT nx. Oöecne'iemie BOAHMX noTpeöHocxeii, iieoőxoAiiMMx i< pa3Bimno npoMMiiuieHH0CTH II COOTBOTCTByiOman OÖpaÖOTKa CTO'IHMX BOA 03H3<iaioT ysejiHHiiBaioiuHxcH 3aTpar AJIJI npoMMiiuieniiocTii. Pa3BHTHe BeHiepcKoii npoMbiiujieHHOCTH, iipon3on;ienHoe 3a npouieAumx 20—25 jier, HMejio őojibiuiix TCMIIOH. BcjieacTBiie 3Toro nojmaa noTpeóHocn. B BOAE AJIM npo.MbiuijieHHOcTii cocraBjiaeT öojibiue, lieiu 4,0 \INJIJINAPAOU M

3 B l'OAy, npil 3T0M IIOTpeÖHOCTb B CBOKeií BOAe I ,8 MIIJIJMAPAOB M

3 B RO^Y, a KOJiimecTBO npoMMUiJieHHbix CTOWHbix BOA B03p0CJI0 AO 425 MHJ1JII10H0B M

3 B TOAY. TaKOe yBejiHieHHe >iBJiíieTCH 2,5 KpaTHOii BejmmiHott aHawemiii, íiMeBuiiix MCCTO 15 jieT TOMY HA3AA. VBeJiimeHHoe iienojih30BaHiie iiMeiomnx BOAHHX pecypcoB, 3ARPA3HEHNE BOAHMX pecypcoB, a Taione TpeőoBamia, noeraBJieHHbie no KAIECTBY npoMhiuuieHHbix BOA npiiBe/iii K TOMy, ITO yAeJibHbie KannTaJioBJio>KEHII5I n 3KCiui0aTaiui0HHi>ie 3arpaTbi npoMMiiuieHHUX B0A0ri0jib30BaHiiíí 3a 3TOT >ice nepnoA B03p0CJin B 2 pa3a. ÍLAHHOE onpeAeJieHiie BUTEKACR eiae n 113 Toro, <ITO OCHOBHOÍÍ (JIOHA BOAOXO3>IHCTBL>HHMX OŐ I.EKTOB np0H3B0ACTBa cocTaBJifler 4,2% OT cyMMapHoro ocH0BH0r0 (JioHAa cyinecTByiüiueií npoMbiuiJieHHOCTii, B oTHomeHHii >Ke KamiTajioB.io>KeHii>i MO>KHO YTBEP>KAATB, 4to AOJIH KaniiTaji0BJi0>KeiiH>i B II0A0X0,'i>iiícTneiini>ie oői>CKTbl AJLH HOBMX, CipOHIUIIXCM IipeAnpUHTHU COCTaBJIHCT 4—20, B CPEAHEW 10% OT cy\I.Mepnoro np0H3B0ACTBeHHoro i<aniiTajiOBJio>i<eHioi. VBejiimemie 3arpar BOAOXO3ÍIÍÍCTBCHHMX oöbeicroB ripoMuiiijieHHOCTii nocjieAOBaTe.nbHoe H 3aKOHOMÉ pHoe. OAHai<o A-'ifl npoMbimjieHHOCTH ne BcepaBHO, MTO tcmii yBejiHqeHHH 3aTpaT IOKOÍÍ öojibuiotí, n HTO Mepes KOTopoe npeMji AOCTHraeT AOJIÍI 3arpaT Tai<oií ypoBeiib, ITO 3arpaTbi npoMbiuuieHHoro B0A0CHaő>KENNH-KanajiH3anHH N OmiCTKH CTOMHMX BOA 3HaHHTejlbH0 nOBJlHJIlOT Ha peiiTa-