Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dr. Illés István–Kelemen László–Szépkuti Lajos: Az ipari vízgazdálkodás fejlődése és a fejlesztés célkitűzései

62 Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. Dr. Illés 1.—Kelemen L.—Szépkúti L.: Az ipari vízgazdálkodás 1. táblázat 1950 1955 1960 1965 1968 millió m

3/é v Teljes iparivíz-igény Frissvízigény Kezelendő szennyvíz 1500 700 160 2000 980 210 2700 1300 285 3700 1600 390 4050 1800 425 csak elsődleges termelőeszközöket létesít. Az üzemek vízellátásából is csak a termelés biztosításához legszükségesebb berendezések épülnek meg. A szennyvizek tisztítása az üzemek programjából csaknem teljesen elmaradnak. Tehát egyrészt a meglevő tisztítóberendezések szakszerűtlen üzemeltetése, másrészt az elavult tisztító berendezések felújításának elmulasztása, valamint a rekonstruált vagy új üzemek szennyvíztisztításának elhagyása indítja el élővizeink nagyfokú elszennyeződését. A helyi vízkészleteink egyre nagyobb mértékű kimerítésével nagyobb iparvidékeinken vízhiány jelentkezik. 1961—1965 között, a második 5 éves tervidőszakban a vízigények további növekedésével a vízbeszerzési nehézségek fokozódtak. Élővizeink nagyfokú elszennyezésével a beszerezhető vizek minősége egyre rosszabb lett. Az ipar fejlődését tehát egyre nagyobb mértékben akadályozták. A kormány- és vízügyi szervek a helyzetet felismerve, több rendeletet és utasítást adtak ki vízkészleteink mennyiségi és minőségi védelme érdekében. A vizek minőségének megóvásáról szóló 1/1961. sz. MT. rendelet, az ipari vízgazdálkodás bevezetéséről szóló 1/1963. sz. GB. határozat, a tervszerű ipari vízgazdálkodásról szóló 24/1963. gz. OVF utasítás, a közüzemi ivóvíznek az ipar által történő felhasználásáról szóló 1/1964. sz. OVF utasítás, a vízügyről szóló 1964. évi IV. sz. törvény és ennek a 32/1964. sz. Korm. végrehajtási utasítása, a szennyvízbírságról szóló 5/1966. sz. MT. rendelet és a progresszív szennyvízbírságról szóló 28/ 1967. sz. Kormányrendelet. Hazánkban a céltudatos és tervszerű ipari vízgazdálkodás tulajdonképpen a II. ötéves terv időszakában indult meg a legtöbb iparágban. A villamosenergia ipar (hőerőművek) rendelkezik az üzemi vízgazdálkodás legnagyobb múltjával. A Magyar Villamos Művek keretében folyik ennek legcéltudatosabb szervezése és irányítása az összes iparág között. A vegyipari üzemek a második legnagyobb ipari vízhasználó és emellett az egész ipar területén a legsúlyosabb vízszennyező ágazat. A vegyipart irányító szervek részéről — ennek tudatában — figyelemreméltó kezdeményezések történtek az elmúlt években a vegyipari meglevő és új üzemek korszerű és gazdaságos vízgazdálkodásának megvalósítására. Az élelmiszeripar vízigényes iparágaiban szintén jelentős lépéseket tapasztaltunk az ésszerű üzemi vízgazdálkodás megvalósítása felé (curkorgyárak, konzervgyárak, húsüzemek stb. vízellátásának és szennyvíztisztításának korszerűsítése). A kohó- és gépipar területén a kohászati üzemek a nagyvízigényű és a jelentős szennyvízmennyiségeket kibocsátó üzemek közé sorolhatók. A kohászati üzemekben több korszerűsítés folyt az elmúlt időben. A rekonstrukciók során azonban az alkalmazott sok ésszerű és népgazdaságilag is hasznos üzemi vízgazdálkodási megoldás elsősorban a szakági tervezőknek (KGMTI) köszönhető, nem pedig az irányító központi szerveknek, akik még ma sem ismerték fel az üzemi vízgazdálkodásnak üzemgazdasági és népgazdasági jelentőségét. A könnyűipari üzemek vízgazdálkodásában elért csekély eredmények nem annyira az iparágazat érdektelenségét, mint inkább annak szűkös gazdasági lehetőségeit tükrözi. Jelenleg, az új gazdasági irányítás rendszerében bekövetkezett átszervezések, létszámcsökkenések és az új gazdasági konstrukciók miatt az elmúlt években kedvezően megindult ipari vízgazdálkodási szervezet tevékenysége jelentősen lecsökkent, illetve visszafejlődött. Ha vizsgáljuk az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseit, megállapítható, hogy a korszerű vízgazdálkodásnak már ma is, de a jövőben egyre nagyobb üzemgazdasági jelentősége lesz. Az iparnak az üzemi vízgazdálkodással szemben tanúsított pillanatnyi érdektelensége kettős okra vezethető vissza. Egyrészt, hogy az új gazdasági mechanizmusban kialakult üzemi gazdasági önállóság újszerű és a lehetőségek még egyértelműen nem alakultak ki. Az üzemek tehát jelenleg csak a termeléssel közvetlenül összefüggő tevékenységekkel foglalkoznak. Másrészt, mert az üzemek ésszerű vízgazdálkodásának megvalósításából származó műszaki feladatok és üzemgazdasági eredmények úgyszólván sehol sincsenek kimunkálva, ezeket felmérni viszont saját maguk nem képesek, így bizonytalan eredménnyel járó tevékenységnek tűnik, amivel ,,egyenlőre nem érdemes foglalkozni". Az ésszerű üzemi vízgazdálkodásnak nagymértékű üzemgazdasági és népgazdasági jelentősége a jelenlegi ipari-vízgazdálkodás helyzetének és az ipari vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek elemzéséből is kitűnik. Az ipari vízgazdálkodás jelenlegi helyzete Az ipar jelenlegi összes vízigényének (4050 millió köbméter/év) 45%-át frissvízbeszerzéssel, a további 55 százalékát ismételt vízhasználat (vízforgatás, sorozatos használat) útján biztosítja. A beszerzett frissvíz (1800 millió m

3/év) 83%-a felszíni, 16%-a pedig felszín alatti vízből származik. A frissvizeknek a beszerzés módja szerinti megoszlása: 84%-ban saját termelésű, 16%-ban közműtől, vagy más vállalattól vásárolt. A teljes ipari vízigény használati cél szerinti megoszlása: hűtővíz 87% egyéb technológiai víz 11% üzemi ivóvíz 2% Az ipari tevékenységek folytán elhasznált , teháta vízkészletekből elvesző vízmennyiség a teljes ipari vízigénynek 3,1% beszerzett frissvíznek pedig 8%-a. Az ipari üzemekből kibocsátott összes használt víznek (1650 millió m

3/év) 73%-a szennyezetlen vagy csak a hőfoka emelkedik meg (hővel szennye-