Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dr. Illés István–Kelemen László–Szépkuti Lajos: Az ipari vízgazdálkodás fejlődése és a fejlesztés célkitűzései

Dr. Illés I.—Kelemen L.—Szépkúti L.: Az ipari vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 63 1. ábra. Az ipari vízgazdálkodás fejlődése Puc. 7. Pa36umue npoMbiiu- / r^ MHHoeo eodnoeo xoínücmea Abb. 1. Entwicklung der / \"lft Industriewasserwirtscliaft -6,0 -a, H»t 1 I •lo -1,0 zett), 27%-a pedig kezelést igénylő szennyvíz (425 millió m

3/év). Az ipari szennyvizek 50%-a kezelt, a másik 50%-a pedig kezeletlenül kerül a befogadókba. A kezelt szennyvizeknek (195 millió m

3/év) azonban csak 1/3-ad részét tisztították kielégítő mértékben. Az ipar jelenlegi állóeszközértéke 236 800 millió Ft. Ebből 10 milliárd Ft az ipari vízgazdálkodás állóeszközértéke [3], ami a teljes iparinak 4.2%-a. Ebből 2,7% az üzemi vízellátást, 1,5% a csatornázás és szennyvíztisztítást képviseli. Az elmúlt években létesült ipari üzemek vízgazdálkodási jellegű beruházásai a teljes üzemi beruházásnak mintegy 4—20%-át képezi, az ipari üzem iparági hovatartozásától és jellegétől függően. Ez az érték átlagosan 9—10%-nak becsülhető, melyből 4—5% vízellátási és 5—6% csatornázásszennyvíztisztítási célokat szolgál. Az eddigi, a jelenleginél lényegesen alacsonyabb 4,2%-os iparivízgazdálkodási állóeszközértékből két következtetés is levonható: a) az azonos beruházási volumenű ipari feladathoz szükséges vízgazdálkodási jellegű beruházás több. mint a kétszeresére emelkedett. b) A régi ipari üzemeinkben a vízellátás-csatornázási jellegű létesítmények nem korszerűek. Az ipari vízgazdálkodás fajlagos beruházási igényeinek ilyen jelentős emelkedéséből további következtetések is levonhatók: Ismeretes, hogy az ország vízkészleteinek több mint 70%-a nagy vízfolyásainkhoz (Duna, Tisza, Dráva—Mura, Maros) és néhány nagyobb vízben gazdag mélységi vízadóréteghez kötött. Tehát a maradék 30% oszlik el az ország összes többi területein. Ez azt jelenti, hogy az ország legtöbb területén a helyi vízkészletek igen korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Az ipar és más vízhasználó népgazdasági ágak (mezőgazdaság, települések stb.) rohamos fejlődése, a vízigényeinek is azonos arányú növekedését vonta maga után. A fejlődés egvre előrehaladottabb fokán ezért a vízbeszerzések egyre több gondot okoznak és egyre nagyobb anyagi-műszaki ráfordítást igényelnek. Ezen túlmenően az ipar és más vízhasználó ágak fejlődésével — még lehető legjobb hatásfokú szennyvíztisztítás esetén is — egyre nagyobb mértékben szennyeződnek a rendelkezésre álló vízkészleteink. Ugyanakkor az ipar korszerűsítése során egyre magasabb minőségi igényt támasztanak a beszerzett iparivízzel szemben. Tehát a vízgazdálkodási tevékenység fajlagos költségei törvényszerűen emelkednek. Ennek a folyamatnak a felismerése egyben, figyelmeztetés is az ipari fejlesztés számára. Jelenleg ugyanis az ipari beruházásoknak átlagban 10%-át, az ipari üzemek vízgazdálkodási létesítményeire tehát egyetlen járulékos ágazatra kell fordítani, az ipari termelés zavartalan biztosítása érdekében. Ha figyelembe vesszük, hogy ez az arány évről évre még növekszik, könnyen belátható, hogy rövid idő múlva az ipari vízgazdálkodás költségei mind az ipartelepítést, mind az üzemi gazdaságosságot alapvetően fogják befolyásolni az összes vízigénves iparágban. Az ipari vízgazdálkodás fejlesztése és annak (feltételei Az ipar i vízgazdálkodás jövőbeni fejlődését szintén az iparfejlesztés mértéke szabja meg. Az országos népgazdaság fejlesztési tervek keretében szereplő iparfejlesztési elképzelések alapján 1980-ig az ipari vízgazdálkodás területén is nagyarányú fejlesztés várható (1. ábra—2. táblázat). 2. táblázat 1965 1970 1975 1980 m i 1 1 i ó m

3/é v Teljes vízigény Frissvízigény Szenny vízkibocsdt ás Kellően tisztított szennyvíz 3700 1600 390 70 4800 2100 500 120 6400 2800 665 330 8700 3900 900 630 ^ i ^PÍT —"2,1 Összes ipari szennyvíz 1,6 Kellően tisztított szennyvíz 1 j 0,390 > OMg ESZ-*-