Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Fehér Ferenc–Salamin András–dr. Szabó László: Drénkísérletek a Keszthely–hévízi lápterületen

568 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. SZ. Fehér F.—Salamin A.—Dr. Szabó L.: Drénkísérletek ' — Átlagos talajfelszín 1967 évi | kísérletek alapján 10 m 1966 évi J távolságú drének között középvonalban -1961 évi kísérletek ^^ ' 19SS évi) alapján 10m távolságú drének közelében A vakonddrének átlagos mélysége­10 Idő [nap] 10. ábra. Az 1966. és 1967. évi talajvíz-szabályozási kísérletek talajvízszint adatai Puc. 10. JJamwie ypoénéit epynmomx eoi) no uccjiedoeanunM peeyAupoeanun epynmoebix eod, npoeedewmx e 1066 u 1967 ee., uccjiedoeamiü Abb. 10. Grundwasserspiegeldaten der Grundwasserregulierungsversuche im Jahre 1966 und 1967 róp voltával magyarázható. Dr. Tóth András szerint a mélység függvényében e lápterületre az alábbi adatok jellemzőek: Mélysé g [cm] Az átlagos hé­zagtérfogat [%] 0­-20 64,9 20­-50 68,5 50­100 76,4 Salamin András zavartalan talaminták vízát­eresztését vizsgálva a következő eredményeket kapta [G]: Mélység [cm] k vízátoresztési It nyező átlagértéke Mélység [cm] vízszintes függőleges Mélység [cm] irányban [10 4 m/s] 40 2,5 3,5 60 4,2 4,9 80 2,1 2,3 Az előzőket a talaj vízszín-szabályozás időbeli üte­mezésénél figyelembe kell venni. A továbbiakban hasonlítsuk össze most ismerte­tett eredményeinket az 1966. év őszén végrehaj­tott — már említett — helyszíni kísérletek adatai­val [4]. Ennek érdekében a 10. ábrán a 10 m távol­ságú vakonddrének között megfigyelt vízállás­értékeket tüntettük fel. Megjegyezzük, hogy 1966­ban a kísérletek sorrendje fordított volt: a rendkí­vül alacsony kezdeti talajvízállás miatt előbb haj­tottuk végre az altalaj öntözést, majd a vízelveze­tést. A 10. ábrán a két folyamat vízállásait az 1967. évi vizsgálatok sorrendjében ábrázoltuk. .Meg kell még említenünk azt is, hogy a két figyelőkútsor nem ugyanazon a helyen voit. Az 1967-ben a kút­sor vonalát az előző évi kútsor helyéhez viszo­nyítva az Öregbereki csatorna felé 10 m-rel, az AT l-es csatorna felé pedig kb. 3 m-rel eltolva tűz­tük ki. Ezenkívül míg 1966-ban a szélső figvelő­kutak a vakondrének vonalától csupán 59 cm-re helyezkedtek el, 1967-ben ezeket a drénektől több mint 1 m távolságba mélyítették le. Az előző különbségek figyelembe vételével meg­állapítható, hogv a két vizsgálat időszakának eltérő volta (1966-ban a tenyészidőszakon kívül: október­ben, 1967-benatenyészidőszakban: augusztusban) ellenére a talajvízszint leszívási, ill. feltöltődési görbéi jellegre jól megegyeznek. A nyári időszak hatása a 10. ábrán csupán a feltöltődési ágon je­lentkezik, amennyiben csatornában tartott ugyan­azon duzzasztási szintnél — feltehetően a rend­kívül száraz időszak nagy párolgási vesztesége miatt — három-négy cm-rel mélyebb végső víz­állások mutatkoznak, mint az őszi vizsgálatok alkalmával. Megjegyezzük, hogy a 20, illetve 25 m-es drén­távolságra kiépített figyelőkútsor vízállásadatai­nak összehasonlítása is hasonló megállapításokra vezetett. A felsorolt tenyészidei kísérleti adatokat, ellen­őrző és összehasonlítási eredményeket egybevetve bebizonyosodott, hogv a vizsgált területen a

Next

/
Thumbnails
Contents