Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Dr. Rákóczi László: Hidrológiai kutatás és hidrológusképzés Kanadában

540 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. Dr. Rákóczi L.: Hidrológiai kutatás Kanadában A két nagyobb ágra telepített 90°-os csúcsszögű V alakú mérőbukó egyenként 900 l/s, a Marmot patakon épült 120° csúcsszögű bukó 2100 l/s kapacitású. A mérőbukókat + 2% pontossággal hitelesítették. A fagy felengedése előtti hóolvadásből származó vízhozamok mérésekor a mellékágakon és a Marmot patakon összhangban levő vízhozamokat mértek. Miután a talaj fagymentessé vált, a főági bukón észrevehetően kevesebb vízhozamot kaptak, mint a mellékágak mért vízszállításának összege. Ez a jelenség sürgetően írta elő a felszínalatti lefolyás és általában a kísérleti területek talajvízháztartásának beható vizsgálatát. A megindított rendszeres lebegtetett hordalékmintavétel alacsony töménységértékeket szolgáltatott még nagyobb esők után, vagy a mellékágakon folvó mérőbukó-építkezések alatt is (max. 80 g/m

3.) A legrészletesebb meteorológiai észlelések a csapadékra vonatkoznak. Kis- és nagyméretű, vízszintes és ferde nyílású csapadékmérőket szereltek fel és ezek adatait összehasonlítják. Tanulmányozzák a fenyőerdő lombtakaróján előálló nyílások nagyságának az eső és hó mennyiségére kifejtett hatását, valamint a lombtakaró csapadék visszatartó hatását a lombok felett és alatt elhelyezett mérőkkel. A hóvastagságot földbe erősített, beosztott karók, valamint fotogrammetrikus eljárások segítségével mérik. Utóbbinál koratavaszi sztereo légi fényképeket hasonlítanak össze ugyanazon területről hómentes állapotban felvett fényképekkel. Az eljárás 30—40 cm-es hibája miatt csak nagyon vastag (5 in fölötti) hóvastagságok esetén bizonyult célszerűnek. 1964. június 8-án kb. 2 m

3/s csúcsvízhozamú árvíz vonult le a Marmot patakon. A 2. ábrát szemlélve azonban kiderül, hogy május első hetében egy hasonló nagyságú eső alig okozott vízhozamnövekedést. A magyarázatot a csapadékadatok és a hőmérsékleti adatok együttes vizsgálata adja meg. Május elején a csökkenő hőmérséklet hatására a csapadék nagy része mint hó tározódott, emellett egv részét a meglevő hótakaró abszorbeálta. így a patak vízhozama alig gyarapodott. A június 8-i esőt azonban egyhetes meleg idő előzte meg és az olvadó nagy víztartalmú hótakaró jelentősen hozzájárult az árvízcsúcs kialakulásához. A május 20-i kisebb árhullám-tetőzés szinte teljesen a hóolvadás következtében állt elő, hiszen csak jelentéktelen mennyiségű csapadék hullott a megelőző időszakban. Az 1964. évi tavaszi hidrometeorológiai adatok azt bizonyítják, hogy az egymást rövid időközben követő erős havazás, felmelegedés és eső rendkívül heves árhullámokat eredményezhet. Önmagában egyik jelenség sem okoz jelentős árvizet. A Marmot patak vízgyűjtőjén elhelyezett műszereket a három mellékvízfolyás és a Marmot patak saját vízgyűjtője szerinti bontásban az 1. táblázat tünteti fel. A völgy alján, könnyen megközelíthető lielven levő nem regisztráló műszereken naponta, a magasabban fekvőkön hetente vé[C] 20H Max. 15 Hőmérséklet 10 • Min. 5 0[mmj Csapadék 501 403020100 2,0 Havi csapadekösszeg 16b mm Vízhozam 1,51,00,5 0 [m

3/s] .liniiin Havi csapadekösszeg 105 mm 1Ü L_ h [cj -20 -15 -10 -5 -0 31 10 ( 20 Június 30 [mm] Havi csapadekösszeg mm -30 -20 -10 -0 [rtf/s] rZO [1,5 1,0 b0,5 0 llllliniii 10, 70 július 31 10 ( 20 Május 2. ábra. A legnagyobb és legkisebb hőmérsékletek, a csapadékok és a vízhozamok napi idősora a Marmot patak vízgyűjtőjében