Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Dr. Rákóczi László: Hidrológiai kutatás és hidrológusképzés Kanadában

537 Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. Hidrológiai kutatás és hidrológusképzés Kanadában Or. RÁKÓCZI LÁSZLÓ ,,Ha meg akarunk felelni annak a felelősségnek, amit a vízzel folytatott tanulmányok elkerülhetetlenül jelentenek, munkánkat a társadalom szükségleteinek szem előtt tartásával kell végeznünk". Ezzel az idézettel kezdődik a kanadai szövetségi kormány Bányák és Természeti Kincsek Minisztériuma Vízügyi Főosztálya Hidrológiai osztályának kiadványa, mely elsősorban a hidrogeológiai kutatások időszerű kérdéseivel foglalkozik [1], Ennek az osztálynak a szervezeti szabályzat fogalmazása szerint az a feladata, hogy „hidrogeológiai helyszíni és laboratóriumi kutatásokat végezzen a vízelőfordulások és vízbőségük felderítése, az utánpótlódás, a hidraulikai jellemzők, valamint a vízminőségi összefüggések megállapítása végett, továbbá a korszerű vízkutatási eljárások és készletbecslési módszerek kidolgozása céljából." A felszínalatti vizek hidrológiájával az említett osztály Felszínalatti Vizek szakosztálya foglalkozik, mely Nyugat- és Kelet-Kanada-i csoportra oszlik. A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Kanadai Nemzeti Bizottságán belül külön munkacsoport alakult az e tárgyban folyó kutatások koordinálására. Erre szükség is van, mivel a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács (National Research Council) Hidrológiai szakosztálya, az egyes tartományi Kutatási Tanácsok Hidrológiai osztályai, sőt a Közlekedési Minisztérium Meteorológiai főosztálya is végez kutatásokat, mind a felszíni, mind a felszínalatti vizek hidrológiája terén. A vízkészletek megállapítása céljából íolyó hidrológiai kutatások társadalmi-gazdasági indokai Urbanizáció. Kanada lakossága jelenleg 20 millió, de 1980-ra 25 millióval számolnak. A városokba való tömörülés világjelensége Kanadában is jól megfigyelhető és a demográfusok szerint az 1980-as lakosságszám 60%-a városi lakost jelent majd, azaz 15 millió ember fog élni Kanada 29 legnagyobb városában . A napi fejenkénti vízfogyasztást 900 1-rel irányozzák elő a városokban és a népesség gyarapodása országos viszonylatban kb. 2,5 millió m

3 ivóvíz-többletet jelent évente. A felszínalatti vízkészletek szempontjából különös figyelmet érdemel Kanadában a geológiáikig heterogén szerkezetű vízadó rétegek vizsgálata, mivel nagy területeken találhatók jégkorszakból származó üledékek. A felszínalatti vízkészletek kutatásának másik iránya a kutak egymásrahatásának vizsgálata különböző mélységekben. A városi és ipari vízbeszerzés és szennyvízelhelyezés gyakran befolyásolja távolabbi területek vízkészletét, illetve vízminőségét. Ezért sürgető feladatnak tekintik megfelelő hidrogeológiai irányelvek kidolgozását és összeállítását vízbeszerzések és szennyvízelhelyezések tervezéséhez. Vízkészlet-kataszter készítésének szükségessége. A tartományi kutató-szervek segítségével a Felszínalatti Vizek szakosztálya felügyelete alatt elkészítik a felszín alatti vízkészletek kataszterét és kiadják Kanada felszínalatti vizeinek Atlaszát 1 : 1 000 000 méretarányban. Az Atlasz 60 lapon feltünteti a fő vízadókat, a vízminőségi és utánpótlódási adatokat és a lehetséges regionális vízhasznosítás mértékét. A préri-tartományok vízháztartási problémái. A három préri-tartomány, Alberta, Saskatchewan és Manitoba (1. ábra) területén egyre gyakrabban ütköznek össze a mező- és a vadgazdaság érdekei. A farmerek egyre nagyobb területek lecsapolását sürgetik, míg a vadgazdálkodás szakemberei szeretnék fenntartani a zsombékos területeket az értékes vadállomány zavartalan életfeltételeinek biztosítása céljából. Az eddigi vizsgálatok azt állapították meg, hogy a préri hatalmas, sekélyvizű sülyIvedékei, vízállásos teknői számottevően hozzájárulnak a felszínalatti vízadó rétegek utánpótlásához, ezért nem szabad általánosan megszüntetni azokat. Az északi nyersanyaglelőhelyek fejlesztése. Bár Kanada középső és déli részei is bővelkednek ásványi kincsekben, a fejlesztés iránya egyre inkább az Északnyugati Területen és Vukonban a közel múltban feltárt, vagy feltárás alatt álló lelőhelyek felé irányul. Egymás után nyílnak a bányák és alakulnak új települések. Vízellátásuk biztosítása különleges hidrológiai kérdéseket vet fel, mivel többnyire a tartós fagy övezetébe esnek. Másik, kutatásra váró kérdéscsoport a tőzeges talajú vízgyűjtők vízháztartásának változása részleges lecsapolás esetén. A Saskatcheuan tartományban feltárt hamuzsír készlet kitermelésével kapcsolatos vízigények különleges feladatot rónak a vízellátás területén működő hidrológiai kutatókra. A hamuzsír termelés 1975ben eléri a 12 millió tonna évenkénti szintet. Egy bánya vízszükséglete 18 millió m

3 lesz évente. 1980-ban már 2 bánya egyenként 18 millió m

3 vizet fogyaszt, hogy 20 millió tonna évi termelést érjen el. Mivel a felszíni vízkészletből ennek csak kis része fedezhető, az üzemvizet főleg az ivásra nem használható felszínalatti vizekből kell fedezni. Az egyetlen ilyen vízadó réteg az alsó krétakori kőzetben, illetve az alatt helyezkedik el. A vízkészletek védelme szempontjából tekintette] kell lenni arra is, hogy minden tonna hamuzsír kitermelése során két-háromszor annyi szennyeződést kell kivonni és elhelyezni. Ennek nagyobb része konyhasó, melyet szilárd vagy oldott állapotban tárolnak, illetve vezetnek el. A Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében tervezett, illetve megindított főbb kutatások Felszínalatti vizek a) 14 őrállomást (benchmark stations) rendeztek be olyan helyeken, ahol a hidrológiai jelenségek emberi beavatkozástól mentes hosszabb idősorai-