Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A kitermelhető sztatikus rétegvízkészlet számítása

Dr. Juhász J.: A kitermelhető rétegvizkészlet Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 53 0,17-\— § 0,10 % S: -I e| 0,05' I \ 1 1 X \ ^ \ \ , X \ * s \ V\ ^-- \ . . . . .... \ V — - ^^x^ 1 1 1 1 • • 1 • —'—•—'— r - tvi ///im ///llí y// ///Hl wJ rrMl // /i rrMl /. ábra. A maximálisan kitermelhető fajlagos vízmennyiség a mélység függvényében Abb. 1. Die maximai förderbare spezifisehe Wassermenge in Funktion der Tiefe unnak ordinátáján leolvassuk az értéket m

3/m

2. Miután : 0,043 yF, Felszínig konszolidált réteg esetében a levezetést mellőzve megállapíthatjuk, hogy az összefüggés azonos a nem konszolidált réteg hézagainak össztérfogatváltozásával. Ez az egyezés megkönynyíti a munkát, mert nem kell megvizsgálni, hogy a rétegek felszínig konszolidálódik-e, vagy sem, tehát a 4. ábrán feltüntetett grafikon felszínig konszolidált rétegek esetében is helyesen adja meg a hézagtérfogat változását a mélységgel terhelés esetén. Ha a rétegsor nem homogén, a vizsgálatot az előbbitől eltérő módon kell végezni, mert akkor a megcsapolt vízadó rétegből kapott vízhozam mellett a fedőből és a feküből kapunk utánpótlódást. A kitermelhető vízmennyiséget ekkor a (7/a) összefüggésből lehet meghatározni, vagyis rétegenként számítva a réteg saját fizikai jellemzőivel. 2. A kitermelhető sztatikus vízmennyiség pontszerű megcsapolás esetén A következőkben egy különálló kút esetében használható sztatikus készletszámítást mutatunk be. A számításokhoz használjuk a következő elhanyagolásokat : a) a kút szűrőzését egyetlen pontként fogjuk fel a térben. A mélyebb kutaknál még aránylag hosszú szűrők esetén is teljesen megfelelő. Ha egy kút nagyobb távolságokban több helyen van szűró'zve, akkor több egymás alatt elhelyezett nyelőpontként kezeljük. b) A vizsgálat során mindig feltételezzük a teljes konszolidációt. c) A kút által okozott semleges nyomás csökkenést a kútponttól mért távolság logaritmusával vesszük arányosnak, vagyis 5 = ^ -^500 = 0,04 3 - 5 = 0,2 1 5 m

3/m

2. Ha nem a felszínig, hanem esak 350 m-ig van olyan réteg, amelynek összenyomódásával számolhatunk, akkor az előbb kapott értékből a 350 m-ben kaphatót levonjuk, vagyis példánkban F

35

0 = 0,040 m

3/m

2, s így AVi— V

so

o-F

35

0 = 0,003 nr'/m-, illetve AV

S= y-AV, = 0,003 • 5 = 0,015 m

3/m-\ Természetesen változó rétegsor esetén — ismerve a rétegek laza állapotának megfelelő M

0 értékét — meghatározhatjuk a rétegsorból kinyomódó összes vízmennyiséget rétegenként meghatározva és összegezve. Tekintettel arra, hogy megállapítottuk a hézagtényező mélységbeli változásának törvényszerűségét, nincs akadálya annak, hogy a mélyből vett magmintán mért e értékből visszafelé határozzuk meg az adott réteg egyenletét, ill. belőle e

0 értékét — ismerve a minta mélységét. Ha tudjuk esetleg, hogy az adott réteg már nagyobb terhelésnek is ki volt téve a mainál — letarolódás előtt — akkor a z mélységnek a letárolás előtti, tehát a vizsgált réteget leginkább igénybevevő — legnagyobb — mélységgel kell számolni. Ugyancsak a réteg tényleges adataiból indulhatunk ki, ha ismerjük összenyomódási modulusát. '/ • y't= o

y=N In — Q ahol a betűk jelentése az 5. ábráról olvasható le. A vhaúo réteg nyugalmi nyomása (H) •>. ábra. A keresztáramlás számítása rétegzett anyagban Abb. í). Berechnung der Querströmung in gesehichtetem Material