Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: A gyógyintézeti szennyvizek antibiotikum tartalmának hatása a csepegtetőtest működésére

Csanády M.: A gyógyintézeti szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. 519 vizsgálat történt a csepegtetőtest különböző pontjairól vett tufa-mintákon levő hártya minőségének és működőképességének a meghatározására is. 1. táblázat A részletes vizsgálatok eredménye (átlagos értékek) Mátraháza Tabelle 1. Mátraháza. Besultate der eingehenden Untersuchungen (durchschnittliche Werte) Nyers Előülepített Biol. tiszt. V% KOI„

s felr. [mg/l] . . 156 104 51 67 KOIps ülep. [mg/l] . 109 89 35 68 BOI, [mg/l] 216 128 53 75 Üledék 2

h [ml/l] . . . 4,6 0,7 0,4 91 NH+[mg/l] 17 33 38 0 Cl" [mg/1] 55 60 52 — Coli szám, 10

3/ml . . 0,7 3,2 2,9 41 Bakt. sz., 20° 10

3/ml 200 360 160 20 Bakt. sz., 37° 10

3/ml 80 63 53 34 Szaprob jelleg antihiper poli a-mező A vizsgálat alkalmával mért értékek közül a fontosabb adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A könynyebb áttekinthetőség kedvéért csak az átlagos értékeket közöljük. (Az oxigénfogyasztást az új szabvány előírásának megfelelően rövidítjük: KOI

p

s= kémiai oxigénigény, permanganátos savas módszerrel mérve.) Az eredmények alapján a következők állapíthatók meg: A szervesanyagtartalom csökkenése (kémiai hatásfok) az egész biológiai tisztító berendezésre vonatkoztatva oxigénfogyasztással mérve 67,3%, biokémiai oxigénigénnyel (BOI

5) mérve 75,4%, vagyis jobb, mint a korábbi vizsgálatok alkalmával bármikor. A tisztított szennyvíz oxigénfogyasztása 50,6, biokémiai oxigénigénye 53 mg/l, mindkét érték jóval nagyobb a megkívántnál (30 mg/l). A biológiai tisztítás nem megfelelő voltát mutatja az is, hogy a szennyvíz rothadóképes maradt, és a nitrifikáció sem indult meg. A hatásfok tehát a múlthoz képest javult, de még mindig nem kielégítő. Az előülepítő ülepítési hatásfoka nem kielégítő. Ez azonban önmagában csak akkor volna kifogásolható, ha a csepegtetőtesten eltömődési tócsásodási jelenségeket okozna. Ilyesmi azonban a töltet felső 1 m-es rétegében (csak ezt tudtuk megnézni) nem volt észlelhető. A csepegtetőtest után a szennyvíz oldott oxigén tartalma a 6 mérés alkalmával 1,5 és 3,4 mg/l között ingadozott, az átlagos érték 2,0 mg/l volt. Jól működő csepegtetőtestek esetében ez az érték általában 3—5 mg/l, vagyis közel duplája az itt mért értéknek. A kis oldott oxigén tartalom oka lehet az, hogy a gyenge öblítő hatás következtében a test belsejében a felszaporodó hártya miatt esetleg anaerob, vagy legalább részben anaerob részek vannak, de lehet egyszerűen az is, hogy a szükségesnél kisebb recirkuláció miatt túl nagy a testre érkező szennyvíz szervesanyag koncentrációja, amelynek lebontásához több oxigén kellene, mint amennyit a víz a testen való egyszeri áthaladáskor fölvehet. A tisztított (utóülepített) szennyvíz lebegőanyagtartalma elég nagy, vagyis az utóülepítő ülepítési hatásfoka nem teljesen kielégítő, ami az egész berendezés hatásfokát rontja. Ha az utóülepítés kifogástalan volna, az egész berendezés hatásfokára lényegesen jobb érték adódna: a tisztított szennyvíz oxigénfogyasztásának átlagértéke ülepített mintából mérve csak 34,6 mg/l (50,6 helyett), ennek megfelelően az oxigénfogyasztással mért hatásfok jó ülepítéssel 67,3% helyett 77,8% lehetne. Ezek az értékek már tűrhető hatásfokot jelentenének, feltéve, hogy ezzel együttjárna a víz rothadóképességének a megszűnése is. A berendezés bakteriológiai hatásfoka nem értékelhető egyértelműen. A nyers szennyvíz baktériumszáma és még inkább a coli szám igen kicsi, a normális házi szennyvízben előforduló szokásos értéknek a töredéke. A tisztítás során mindegyik baktériumszám határozottan csökken. A tisztított szennyvízben előforduló abszolút értékek — talán a 20°-os baktériumszám kivételével — elfogadhatók volnának, de a csökkenés mértéke a megkívántnál (legalább 85, ill. 80%) lényegesen kisebb. A szokatlan kiindulási értékek miatt azonban a máshol megkívánt csökkenést itt nem lehet előírni, ez viszont az egész értékelést bizonytalanná teszi. Az antibiotikumok esetleges lmtása A gyenge hatásfokot a recirkuláció elégtelen volta, és a szükségesnél valamivel kisebb utóülepítő nem feltétlenül indokolja. A nyers szennyvíz szokatlanul kis bakteriológiai szennyezettsége gyógyszer-hatásra enged következtetni. A bevezetésben feltett kérdést ezért részletesen megvizsgáltuk. A Gyógyintézettől kapott adatok szerint a kémiai fertőtlenítőszerek közül jelentősebb menynyiségben csak a nátriumhipokloritot használják. A napi fogyasztás átlag 8 liter 15%-os Hypo volt, ami a szennyvíz szervesanyagtartalmához képest nagyon kevés. Ezt bizonyítja az is, hogy a nyers szennyvízben szabad klórt egyszer sem sikerült kimutatnunk. A köpőcsészék fertőtlenítését gőzzel végzik, a szennyvíztisztításra káros anyag itt nem kerülhet a csatornába. A Gyógyintézetben a vizsgálat idején — a főgyógyszerésztől kapott adatok szerint — 10-féle antibiotikumot használtak a gyógykezelés során. A havi átlagos felhasználás kereken 6500 g volt, amelynek csaknem fele streptomycin, ezen kívül a széles spektrumú antibiotikumok közül d-cycloserin és oxitetracyclin (tetran) fogyott nagyobb mennyiségben. A felhasználás eléggé egyenletes, heti vagy havi periodicitás nem volt. A felhasznált streptomycin mennyiségót a teljes szennyvízmenynyiségre átszámítva és az irodalom szerinti 60—80 százalékos ürülést feltételezve, a szennyvízben 0,3—0,4 mg/l-es streptomycin koncentráció adódik, aminek esetleg lehet befolyása a biológiai csepegtetőtesten levő baktériumhártyára. Az említett másik két antibiotikum a hatást fokozhatja, esetleg szinergista módon is. A therapiás tapasztalatok szerint a többi antibiotikumhoz hasonlóan a streptomycinnel szemben