Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Hock Béla: Vízhozam és vízminőség közötti összefüggések alkalmazása vízminőségszabályozási feladatok megoldására

Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. 491 VÍZGAZDÁLKODÁS Vízhozam és vízminőség közötti összefüggések alkalmazása vízmioőségszabályozási feladatok megoldására* HOCK BÉLA** 1. Bevezetés A víz mennyisége és minősége egymástól elválaszthatatlan tényezők, és együttesen határozzák meg a vízkészletet. így a vízkészletgazdálkodás bármilyen állapotrögzítő, illetve tervező tevékenysége csak akkor lehet teljes, ha a mennyiségi adatokat az azokhoz tartozó minőségi adatok együttes figyelembevételével értékeli. Ez a megállapítás fokozott mértékben érvényes a — vízkészletgazdálkodás részét és egyben annak finomítását képező — vízminőségszabályozási feladatok megoldásánál, aholis elképzelhetetlen az adatok értékelése a vízhozamviszonyok figyelembevétele nélkül. A vízkészletgazdálkodás által felvetett vízminőségi problémák érzékeltetéséhez felsorolunk azok közül néhányat: 1. Jellemző vízhozamokhoz tartozó jellemző vízminőségi értékek meghatározása [1, 5]. 2. Jellemző vízhozamokhoz tartozó vízminőségi hosszelvények szerkesztése [2]. 3. Vízminőség távlati és hossz-szelvénybeni előrejelzése [3]. 4. Vízminőség szempontjából mederben hagyandó minimális vízhozam meghatározása [4], 5. Tározás hatása a tározott víz minőségére [3, 4], 6. Szenny víztisztítótelepek — befogadó szempontjából szükséges — tisztítási hatásfokának meghatározása. 7. Vízmérleg kiegészítése vízminőségi adatokkal stb. A felsorolt problémák egy részének megoldásához hazai vonatkozásban az első lépések már megtörténtek. Ez a dolgozat eddigi eredményeink egy részének összefoglalását célozza. 2. Vízminőségi adatok statisztikus leidolgozása A folyók, tavak vízminőségének jellemzése az azokból vett vízminták fizikai, kémiai és biológiai vizsgálati eredményei alapján történik. E vizsgálati eredmények azonban önmagukban áttekinthetetlen adathalmazt jelentenek. A belőlük történő következtetések levonásához feltétlenül szükséges azok rendszerezése, feldolgozása. Az adatfeldolgozás első lépése* adott mintavételi hely és adott vizsgálatsor esetében, az azonos vízminőségi komponensre vonatkozó adathalmaz legfontosabb statisztikai paramétereinek meghatá* Elhangzott az MTA Vízgazdálkodástudományi Főbizottság Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1968. rozása. Ezek birtokában két kérdésre kaphatunk választ: a) milyen érték körül csoportosulnak az egyes mérési adatok (középérték paraméterei), b) mennyi az adatok szóródása az 1. pontban meghatározott középérték körül (ingadozás paraméterei). Vízminőségi adatfeldolgozásnál Sylvester (és társai) szerint [10] a középérték paraméterei közül a számtani átlag, illetve a vízhozam arányában súlyozott átlag, az ingadozás paraméterei közül a terjedelem (minimum, maximum), illetve a szórás meghatározása kívánatos. A feldolgozás további lépése a vízállás tartóssági görbével analóg koncentráció-tartóssági, illetve terheléstartóssági görbe meghatározása (1. és 2. ábrák). E két görbe birtokában választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy a szóbanforgó vízminőségi komponens, illetve a belőle számított „terhelés" (1. később) egy megengedett határértéket milyen tartóssággal lépett túl. Általános tendencia külföldön is, hogy egy adott keresztszelvényen átlépő szennyezőanyag mennyiség egész évre vonatkoztatott összegét tekintik a szennyezettség egy paraméterének, és ennek alapján vetik ki pl. a szennyvízbírságot. Ilyen vonatkozásban jól használható a terhelés összegező görbe (3. ábra), melynek minden ordinátája megadja, hogy az abszcissza által jelzett időpontig a szóbanforgó vízminőségi komponensből hány tonna terhelés vonult le a szelvényen keresztül. r350 Lrrwx 300 C50% 250 200Cmin 150 C[g/m

3] 0 20 40 SO 80 100 [%j jún. 24-én tartott ülésén. ** Vízgazdálkodási Tudományos Budapest. Kutató Intézet, 1. ábra. Az összes oldott anyagra vonatkozó koncentrációtartóssági görbe a Duna budapesti Nagyfelszíni Vízműnél levő szelvényében