Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

10. szám - Dr. Krempels Tibor: Aszfaltbeton partburkolat építési kísérletek

Dr. Krempels T.: Aszfaltbeton partburkolat Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. 449 Surrantó vályú és formasin elhelyezése az asz­faltkeverék Jogadására (Szolnok) Puc. 7 7. ycmanoeKa öbicmpomoKa-jiomKa u 0opMamuHa djin npuHstmuH accpaAbmoeoü CMecu (COAHOK) A tömörítési hiányosságok értékelése Az útépítési gyakorlatban a kész burkolatból kivá­gott próbakocka csak 2—3 havi forgalom után éri el a Marshall-test tömörségi értékét. A vízépítési gyakorlat­ban ezért különösen óvatosan kell értékelni a Marshall­próbán nyert esetleges kedvező értékeket. Egyrészt a vízzáróság és a fagyállóság, másrészt a vízáteresztőkó­pesség ós altalaj átmosódás szorosan összefügg a tömö­rítés hatékonyságával. A szolnoki építés idején még nem volt a birtokunkban olyan, az útépítéseknél használt tömörítő eszköz, amellyel a rézsűn is megbízhatóan dol­gozhattunk volna. Az általánosan használt tömörítő­eszközök — vontatás híján — a rézsűn rendre csődöt mondtak. Az előrehaladott időre tekintettel nem tud­tunk már vontató csörlőt szerkeszteni. Ezért kézivon­tatású, kisméretű vibrólapokkal (SVP 125) végeztük el mind a földmunka, mind az aszfalt tömörítését. A na­gyon gondos munka ellenére a laboratóriumban elérhető legnagyobb tömörségnek mindössze 92—95%-át tud­tuk elérni. Gyenge eredményeket mutattak a burkolat­ból kivágott próbakockák is (3. táblázat). A táblázathoz csak azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy az útépítési gyakorlat vízzárónak a 3 % alatti vízfelvételű aszfaltot tekinti, míg félig nyitottnak minősíti a 3—8 % közötti értékűt. A tömörítési hiányok miatt romlanak a burkolat szi­lárdsági és áteresztőkópessógi paraméterei. A szolnoki kísérletnél szerencsére a lábazat az átlagosnál magasabb­ra adódott és ez kedvezőbb kiáramlási viszonyokat te­3. táblázat Az aszfaltbeton tömörítésének ellenőrzése (Szolnok) Laborató­riumi keverékek (7,07 cm ólh. koc­Kész burkolat­ból kivágott 10 cm ólh. kockán kán) alsó középső felső I. jelű II. jelű rétegből Térfogatsúly (g/cm 3) Vízfelvétel vákuumban (súly %) 2,31* 2,50* 2,28 3,93 2,14 11,45 2,20 9,39 2,24 8,31 remtve csökkentette a víznyomás különbségből szár­mazó hajlító igénybevételeket. Ezen kívül a vastag bur­kolat miatt kisebb a kifagyási veszély és a felszíni le­mezes anyagleválások hatása. Több éves üzemelés után 1968 tavaszán a kísér­leti program keretében kifejlesztett műszerrel (12. ábra) helyszíni áteresztőképességi méréseket vé­geztünk. A nyolc helyen elvégzett mérés eredménye szerint a szivárgási tényező 10­6 és 10­7 cm/s nagy­ságrendű, cLZclZ íX burkolat vízzáró. Ettől függetle­nül azonban a folyami kavics anyagot tartalmazó II. jelű anyagból készült szakaszon egy-két helyen kisebb kifagyások és felületi pergések jelentkeznek (13. ábra). Néhány munkahézag mentén időszakos kiszivárgást is tapasztaltunk. Ezek a jelenségek óvatosságra intenek ós szükség van a burkolat fokozott megfigyelésére. Fi­gyelembe kell venni, hogy a kedvező vízzárósági ered­ményeket a túlnyomóan ép és száraz felületre helyezett műszerrel nyertük. A lokális meghibásodások esetleges kifejlődését egyelőre nem tudjuk műszeres mérésekkel követni. Egészében azonban a burkolat eddig jól vizsgá­zott. A burkolat általában nagyon tetszetős benyo­mást kelt. Felülete ugyan nem olyan egyenletes, mint ahogyan azt az útépítési burkolatoknál meg­szoktuk. A felületi egyenlőtlenségek azonban épí­tési eredetűek. Az elmúlt években nem tapasztal­tunk süllyedésből, erózióból származó alakváltozá­átlagérték 12. ábra. Aszfaltburkolat áteresztőképességét mérő műszer Puc. 12. Ilpuőop ŐJIH u3Mepenun nponycKHoCí cnocoőHOcmu ac<pajibmoeoü oöAuqoeKU

Next

/
Thumbnails
Contents