Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

10. szám - Dégen Imre: A Balaton vízgazdálkodásának fejlesztése

442 Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. ellátásra felhasznált vizek a Balaton vízmérlegét csak kismértékben érintik, hiszen a Balatonból kiemelendő napi 37 000 m

3 az 1 cm-es magasságot nem éri el, a karsztvizek mennyisége —- bár ezek részben összefüggésben vannak a Balatonnal — a teljes vízháztartást nem érinti. A nyírádi bányavizek pedig kiegészítik a Balaton vízgyűjtőjének közvetlen vízkészletét. Az üdülőterületek fejlesztésének a kulturált, magasszínvonalú üdülés megteremtésének másik fontos feltételét képező csatornázás lényegesen elmarad a vízellátás mögött. A települések, üdülőtelepek laza beépítettsége, nehéz talajviszonyok, magas talajvízállás és a Balaton védelme érdekében megkívánt magas hatásfokú tisztítás miatt a csatornázás költségei ezen a területen az országos átlagnál is magasabbak. A szennyvíz kezelésének az üdülőterületre elhatározott elveit, pl. a szennyvizeknek a tótól való távoltartása, másodlagos és utótisztítást stb. néhány településnél, Siófok, Balatonföldvár, Keszthely stb. már érvényesíteni tudtuk. Az általános fejlesztés gyorsuló üteme azt kívánja meg, hogy a központi fe jlesztési programmal összhangban elsősorban a vízvezetékkel ellátott kiemelt szerepkörű településeken — de lehetőleg a többinél is — a vízellátást rövid időn belül kövesse a csatornázás is. Terveink szerint az itteni települések csatornázását és szennyvíztisztítását a IV. ötéves tervben gyorsítani tudjuk és a kiemelt településeken megépítjük, ill. az igényeknek megfelelően bővíthetjük a csatornahálózat és a szennyvíztisztító berendezéseket. A közeljövő fejlesztési programja során a meglevő szennyvíztelepek közül 7 korszerűsítésével ós bővítésével, további 11 új telep és csatorna építésével a tisztítókapacitást 37 500 m

3/napra növeljük, melyet a távlati fejlesztések során 66 300 m

3/napra emelünk. A csatornázás kialakításánál az egymáshoz közelálló települések és üdülőtelepek csatornázását közös hálózati rendszerrel és közös szennyvíztisztítással kell megoldani a tóba való bevezetések számának csökkentése és a szennyvíztisztítás hatékonyabbá tétele érdekében. A települések laza szerkezete miatt még hosszú távlatban sem gondolhatunk a perifériális üdülőövezeteknek a csatornázásba történő bevonására. Ezeknél az egyedi házi csatornázás és szenny vízkezelés-elhelyezés korszerű formáit kell kialakítani ós a gyakorlatban alkalmazni. A Balaton szűkebb- és tágabb környezetében a népgazdaság különböző ágazataiban előirányzott fejlesztés alapját a vízgazdálkodási feltételek korszerűsítése jelentheti. Ezért elsősorban a vízszintek csökkenési folyamatát kell ésszerű határok közé szorítani. A különböző gazdasági érdekek lénvegéDégen I.: A Balaton vízgazdálkodása ben a vízszintek alakulásához és az ezzel szorosan összefüggő vízmennyiségekhez kapcsolódnak. A tó vízgazdálkodásának jelenlegi fékezője a Balatont lecsapoló Sió-csatorna szűk keresztmetszete és a vízpótlás hiánya. Az átmeneti és kevéssé hatékony takarékossági és korlátozó intézkedéseken felül ezért mielőbb meg kell valósítani a Siófok—Kapostorok közötti Sió szakasz 80 m

3/s-ra való bővítését. Ehhez kapcsolódik a siófoki zsilip átépítése és a siójuti vízlépcső megépítése is. A levezetés keresztmetszetének növelését követően meg kell kezdeni a vízpótlás első lépcsőjének kiépítését és középtávú program keretében biztosítani kell a bővülő igényekhez képest rugalmas továbbfej lesztését. A Balaton vízháztartását javító és vízkészlet növelő létesítmények mellett, azokkal egyidejűleg intézkedni kell: — a partvonal állandósítása, — az iszaplerakódás visszatartása és eltávolítása, — a vízinövényzet korlátozása, —- a vízminőségvédelem, — a kulturált üdüléshez kapcsolódó vízellátási és csatornázási létesítmények, kikötők, strandok műveinek megvalósítása, fejlesztése és üzemük tökéletesítése érdekében. A tavak a földfelszín legmulandóbb elemei, földtani idő méretekben geológiáikig és biológiailag is elöregednek. Célunk az, hogy a tó életét veszélyeztető folyamatot megállítsuk, kialakítsuk vízgazdálkodási feltételeinek tervszerű, szabályozott rendjét, és ezzel országunk nagy természeti kincsét, a Balatont a távoli jövő számára is megőrizzük. Az ismertetett fejlesztési elgondolások megvalósítása hosszabb időt, jelentős anyagi eszközöket, kutatási, tervezési és építési kapacitást igényel. Ütemének meghatározása a népgazdaság teherbíró képességének figyelembevételével történhet. Bizonyos azonban, hogy a Balaton fejlesztésében — melyhez a Balaton kutatás úttörőinek Lóczy Lajos, Cholnolcy SJenő, Eötvös József, Bogdánffy Ödön munkássága értékes kiinduló alapot teremtett, — a céltudatosabb, gyorsabb ütemű, lendületesebb, de egyben tervszerűbb, koordináltabb fejlődés időszakának küszöbére érkeztünk. A jelen és a jövő körvonalainak ismeretében, a fejlesztési elgondolásoknak a mostani ankéton és más társadalmi fórumokon történő széles körű megvitatása révén szerzett értékes tapasztalatok, javaslatok felhasználásával szilárdabb alapokra épül majd a „magyar tenger" műszaki-gazdasági koncepciója, melynek szerves része a Balaton vízgazdálkodásának komplex fejlesztése.