Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

10. szám - Dégen Imre: A Balaton vízgazdálkodásának fejlesztése

440 Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. Dégen I.: A Balaton vízgazdálkodása JELMABYARAZÁT: vízgyűjtő határ Kapcsolódó határ — y' ^ ' ns

m Sltmnanr Üdülési terület RV^ , , . HFatvö tmó mvnrrr Partvédőmű ™ Kikötő A A K>Z/TO a o « Szennyvíztelep . o • Vízlépcső H .ft t Szivattyútelep Ivávír fővezeték—— Vízátvezetés ..... Öntözés I ° \ / o 1 [rámú 6. ábra. A Balaton vízgazdálkodási kapcsolatai A meder feliszapolódásának összetevőit részletesen vizsgálva megállapítható, hogy annak legfőbb összetevői: -— a partok pusztulása, mely az egész feltöltődő mennyiségnek 1/4—1/5 részét jelenti és a partvédelem kiépítésével jelentősen csökkenthető, — a vízfolyások — elsősorban a Zala — hordaléka a feltöltődés másik része, a vízgyűjtő területek és a Zala torkolatának rendezésével ellensúlyozható. — az oldott vegyi anyagok kicsapódása, mely aligha szabályozható, és a lerakódás 1/3—1/5 részét jelenti. — a biológiai eredetű üledék, a növényi és állati élet anyagcseretermékei és a pusztuló szervezetek maradványai a feltöltődés 1/4—1/5 része és a vízi növényzet visszaszorításával szabályozható. Az iszapmérleg alapján állítható, hogy elvileg akár a folyamat megállítására, akár visszafordítására van műszaki lehetőség. A feltöltődés elleni védelem azonban nagy tervszerűséget, időt és eszközöket, magas költségeket kívánó feladat. A keszthelyi öbölben felhalmozódott évszázados iszaptömeg 50 millió m

3-ének eltávolítása például mai balatoni kotrókapacitásunk háromszorosának is 50 évi munkáját jelentené, nem is beszélve az iszap elhelyezésének tér- és költségigényeiről. A vízinövényzet két legfőbb képviselője a nád és a hínár különböző fajtái. A nád nagy vízfogyasztó, ezért területét a vízháztartás érdekében is korlátok közé kell szorítani. A nádra, mint biológiai partvédelemre, építőanyagra és a biológiai egyensúly, a víz öntisztulásának fontos tényezőjére meghatározott mennyiségben szükség van. Biológiai irtása veszélyekkel jár. Növényevő halak betelepítése esetén ezért óvatosan kell eljárni. A hínár elterjedése fajtáktól és az életkörülményektől függ. Az állandósult vízszint kétségtelenül kedvez a hínár szaporodásának. Jelenléte bizonyos mértékben víztisztító szerepe miatt elengedhetetlenül szükséges. A hínár túlzott visszaszorítása alacsonyabb rendű moszatok elterjedésére vezethet. A növények elterjedésének szabályozása bonyolult feladat és csak gondos megfigyelés és tudományos megalapozottságú módszerekkel történő óvatos intézkedések mellett lehetséges. A tápláléklánc megszakadása ugyanis a tó gyors elöregedésére vezethet. Természetellenes beavatkozás az élettérbe, visszafordíthatatlan káros folyamatokat indíthat meg. A növények mechanikai irtásának eszközeit, gépláncait még fejleszteni kell. A munka költséges és egyelőre gazdaságosan csak súlyponti helyeken, a strandok, kikötők közvetlen környezetében alkalmazható. Az e célra beszerzett speciális angol gyártmányú mechanikai hínárirtó gép a nyár folyamán munkába állt és megkezdte a strandok közelében az irtást. A vízinövényzet irtásának ütemét azonban fokozni kívánjuk, ennek érdekében további gépbeszerzést irányoztunk elő és új technológiák kialakításán is dolgozunk. A tó állatvilága a víz öntisztulásának másik fontos tényezője. Az alsórendű szervezetek egyrészről a vízminőség változásainak indikátorai, másrészről a halak táplálékai. A szennyvizek lebontásában fontos szerepük van és a tápláléklánc végén a természetes halhúshozam mennyisége is ezektől függ. Az összefüggések a vízgazdálkodással nyilvánva-