Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

10. szám - Dégen Imre: A Balaton vízgazdálkodásának fejlesztése

Dégen I.: A Balaton vízgazdálkodása Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. 439 Vízjáték, LNV-LKV [cm] Éven belüli vizsziningadozós, NV-KV [cm] 5. ábra. A vízszintingadozás és a leeresztési kapacitás közötti kapcsolat főbb irányszámai a fogyasztási időszakra vonatkoztatva a következők: — ivóvízkivétel a Balatonból napi 37—40 ezer m

3 (+ mélységi 43 ezer m

3 és bányavíz 40 ezer m

3) — ipari vízkivétel a Balatonból napi 40 ezer m

3, — a mai 16 ezer ha öntözés fejlesztése a telítési szintig, mintegy 114 ezer ha-ra, (min. 114 millió m

3), —- a mai 1900 ha halastó fejlesztése mintegy háromszorosára (22 millió m

3), — a csatornázott Sió frissítő vize és átzsilipelési vesztesége (10—11 millió m

3), —• a vízgyűjtő mezőgazdasági fejlődésének (mélyművelés, terraszozás) vízelvonó hatása (52 millió m

3). Mindezek a fogyasztási szakasz vízigényét legalább 170—190 millió m

3 évi mennyiséggel növelik. Ez a vízmennyiség a tóban 28—31 cm vízrétegnek felel meg és csakis vízpótlással, bővizű élő vízfolyásokból való vízátvezetéssel teremthető elő. Az elmúlt évek során a vízátvezetés lehetőségeinek 9 nyomvonalát és még sokkal több ezen belüli változatát vizsgáltuk. Ezek közül a Dráva gyékónyesi szelvényéből Csurgó mellett a Zala-Somogyi határárok medrébe vezető szivattyú-nyomócsöves, vegyes megoldású nyomvonal egyik kedvező változatnak mutatkozik. A vízbeszerzés bázisa a Dráva folyó, ahonnan a víz kétszeres átemeléssel 27 km hosszú csatornán át juttatható a meglevő ZalaSomogyi határárkon keresztül — összesen 67 km út után — a Balaton medrébe. A vízpótlás szükséges teljesítménye a távlati telítési igényekhez képest kereken 15 m

3/s. Első lépcsőjének legkisebb teljesítménye 5 m

3/s. Ez mintegy 110 millió m

3 víz átvezetését tenné évente lehetővé. Az átvezetés műveinek több változata ismeretes, melyek között egy kisebb kb. 10 MW kapacitású csúcs vízerőmű építésével kombinált változat is van. Ez a megoldás az átvezetéssel érintett többezer négyzetkilométeres területsáv különböző vízigényeinek kielégítését is biztosítja. A művek az igények fejlődéséhez képest időben szakaszolva, rugalmasan bővíthetők. A Balaton vízgazdálkodási korlátainak feloldásával nem csak a közvetlen környezet, de a szomszéd területek további vízátvezetéseire is lehetőség nyílik és ezzel a Dunántúl jelentős térségében a távlati vízgazdálkodás megalapozása is megtörténne. 3. A part és a tó medrének szabályozása, állagának megóvása sokféle feladat megoldását kívánja. A partvonal állandósítására, a hullámverésnek, a jég által okozott és a medret feltöltő rongálásoknak ellenálló partvédőművek építése szükséges. A szabályozási partvonal megállapításához a felmérési munka befejeződött, a végleges szabályozási terv — mely a település fejlesztési és vízgazdálkodási érdekeket egyaránt figyelembe veszi — elkészült. Jóváhagyására rövidesen sor kerül. A part rögzítésével szélesedik az üdülősáv, növekszik az állami telekkínálat és új beépítési lehetőségek nyílnak. A partvonalak szabályozásával kapcsolatos jogi kérdések rendezése előkészítés alatt áll. A mai állapotában véglegesnek tekinthető 60 km hosszú partvédőműveket 1975-ig további 20—22 km-rel kívánjuk fejleszteni. A partvédőművek mögötti terület feltöltésével jelentős új építési terület keletkezik. A Balaton teljes partvédelmének kiépítéséhez (a part összes hossza 195 km) még további 40—50 km partfal építésére lesz szükség. A tó partjának egyéb részei egyensúlyi állapotban vannak, vagy azokon a biológiai partvédelem elegendő, így ott partvédőmű építése nem szükséges. A hullámzásnak és jégnyomásnak is egyaránt ellenálló, a tájba illeszkedő esztétikus partfal kialakítása igen költséges. Éppen ezért arra törekszünk, hogy korszerű, előregyártott elemekből állítsuk elő a megfelelő típust. Ez már kísérleti jelleggel ez évben elkészül, s a tapasztalatok alapján 1970-ben — egyre gyorsuló ütemben — tovább folytatódik.