Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és műszaki hírek

46 Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. Egyesületi és műszaki hírek laton és környéke vízgazdálkodási problémáival ismerkedtek meg, Szegedre, ahol megtekintették a Fehértó nagyüzemi halgazdaságát és a belvíztározóval kapcsolatos műszaki létesítményeket, továbbá a vízimadár rezervátumot, majd városnézést követően a Szegedi Ünnepi. Játékok előadását is. Hajóutat szerveztek a Duna Baja és Siótorok közötti szakaszára, a bajai „Új Élet" Halászati Tsz bemutatójának, a folyami hajóút kitűzéseknek és folyamszabályozási művekkel kapcsolatos munkálatoknak megtekintésére. Tanulmányi kiránduláson tekintették meg a résztvevők a Baja ós az országhatár közötti térségben a dunai árvízvédelmi töltések építését, valamint az árvízvédelmi töltések mentén levő véderdőket. Ellátogattak Kalocsára, megtekintették a fajszi nagyüzemi esőztető öntözőtelepet. Megismerkedtek több Bács-Kiskun megyei állami gazdasággal. Valamennyi tanulmányi kiránduláson szakmai ismertetők hangzottak el. Az előadások, tanulmányi kirándulások mellett egyéb, szórakoztató programok is voltak. Színvonalas bélyegkiállítást tekinthettek meg a látogatók, amelyen a bélyeg anyag nagyrósze kifejezetten a vízgazdálkodás tárgykörével — zsilipekkel, hidakkal, öntözéssel, folyókkal, halakkal, vízimadarakkal és más vízi élőlényekkel — foglalkozott. Igényesen összeválogatott festmény bemutatót láthattak a résztvevők a Baján és Baja környékén élő festők művészi alkotásaiból. A kiállított festmények és grafikák többsége a Baja környéki Dunaszakasz természeti szépségének ihlető erejét, Baja ós környéke lakóinak jellegzetes típusait, életét és munkáját tükrözte. Előadást hallgattak és nagy mennyiségű gyűjtött anyagot ismertek meg Baja ós környéke vízi életének néprajzi emlékeiből is. Meglátogatták a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének bajai állomását. A különböző színes programok elősegítették, hogy a résztvevők közvetlen kapcsolatba kerüljenek egymással és kellemesen töltsék szabad idejüket. A hallgatóság létszáma 50 és 60 között váltakozott. Külföldről jugoszláv, NDK- és NSZK-héii vendégeket üdvözölhettünk. A külföldi résztvevők átfogó tájékoztatást kaptak a magyar vízgazdálkodás eredményeiről és arról láthatóan kedvező véleményt alakítottak ki. A rendezvénysorozat elősegítette a magyar vízgazdálkodás hírnevének és kapcsolatainak elmélyítését is. A hazai vízgazdálkodási szakemberek számára fokozott értékként jelentkeztek a személyes beszélgetések során kialakult tapasztalatcserék. A vízügyi szerveken kívül dolgozók általában csak alkalmakként vettek részt a rendezvényeken. A rendezvénysorozat, előkészítését és lebonyolítását az erre alakult Intéző Bizottság irányította. Munkáját az Országos Vízügyi Hivatal és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat messzemenően támogal I a, tevékenységét az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ós a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, sokoldalúan segítette. A „Dunamenti Nyár" eredménnyel zárult: ismereteket adott hazánkról, a magyar vízgazdálkodásról, elősegítette a szakemberek tapasztalatcseréjét és egy vízgazdálkodási szempontból számottevő térség helyzetével ós problémáival is megismertette az érdeklődőket. Segítette a jó nemzetközi kapcsolatok kiépítését és jó alkalom adódott a pihenésre és szórakozásra is. A rendezőség úgy véli, hogy az 1968. évi tapasztalatok kellő alapot biztosítanak ahhoz, hogy ez a rendezvénysorozat előreláthatólag kétévenkénti megrendezés esetén a jövőben nyári egyetem rangjára emelkedhet. Faludi Gábor A Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztályának vázlatos története megalakulásától (1952. jan. 4-től) a Társaság fennállásának 50 éves jubileumáig (1967. év közepéig) A vízzel foglalkozó tudományok fejlődése, azok fokozatos szakosodásával, differenciálódásával jár. Ez a tény mindenkor következményként sürgeti a szakemberek, munkacsoportok specializálódását. Ez a követelmény a Magyar Hidrológiai Társaság történetében is jól érzékelhetőleg éreztette hatását. Az 1949-ben egyesületileg is önállóvá alakult Magyar Hidrológiai Társaság gyors ütemben kezdett fejlődni és egymás után szerveződtek meg szakosztályai és vidéki csoportjai. 1952. január 4-én a Vízellátási Szakosztályban szakbizottság alakult, a természetes vizek védelmét tűzve ki célul. A szakbizottság megalakulásának napja tekinthető tulajdonképpen a Szennyvíz Szakosztály megalakulási időpontjának, mert az e kezdetben 10 tagú szakbizottság 1953. január 1-én hivatalosan is Szennyvíz Szakosztállyá vált, ós ekkor már 40 tagot számlált. Az új szakosztály első vezetőségi tagjai: ifj. dr. Szabó Zoltán (elnök), Finály Lajos, Héthársy József, továbbá az azóta elhunyt Haibig József, Lesenyei József és Maucha Rezső. A Szennyvíz Szakosztály munkáját vitaülóseken, munkabizottságokban, ankétokon, és kongresszusokon fejtette ki. Rendezett ezeken felül hazai ós külföldi tanulmányutakat, szerepeltetett hazai és külföldi előadókat. Javaslatait eljuttatta az illetékes hatóságokhoz, ül. irányító szervekhez. A vitaiilések témái között a felszíni vizek védelmétől kezdve a szennyvíztisztítási eljárások ismertetése, az új módszerek megvitatása, a legkülönfélébb ipari szennyvizek kérdése, a külföldi tapasztalatok beszámolói, az egyes városok tisztító berendezései, a vizsgálati metodika kérdései, a települések kérdései, ós egyes berendezések vizsgálatának kérdései stb. szerepeltek. A Szakosztály munkásságának eredményeit ma már sokszor természetesnek látszó vívmányok jelzik. így pl. a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságában szennyvíz-szakbizottság alakult, elkészült az országos szennyvíz-szabvány, intézményessé vált a Balaton ós általában élővizeink szennyeződések elleni védelme. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1966-ban Központi Vízminőségvédelmi Felügyeletet szervezett. A fent ismertetett, általános tevékenységen túl —- teljességre nem törekedve — a Szakosztály alábbi legfontosabb megmozdulásairól emlékezhetünk meg időrendben: 1953. szeptember: Részvétel a központi szervezésű „A Balaton környék közművesítése" c., Hévizén rendezett ankéton. 1954. Az új szennyvíz szabvány irányelveinek munkabizottsági előkészítése. 1958. május: Részvétel a balatonfüredi Hidrológiai Tárasaság-i ankéton. Javaslattétel a Balaton környéki szennyvízkérdés elvi megoldására. 1957. július: Részvétel az Egerben megrendezett vízellátási ankéton, amelyen Heves megye víz- és szennyvíz kérdéseit vitatták meg. 1957. október: Részvétel a Miskolcon megrendezett szennyvíz ankéton, Borsod megye szennyvíz kérdéseinek megvitatására. 1958. május: Részvétel a salgótarjáni vízellátási ankéton, Salgótarján és Nógrád megye szennyvíz helyzetének megvitatására. 1959. szeptember: Tanulmányút Csehszlovákiába. Pozsony, Brno és Prága létesítményeinek megtekintésére. 1959. október: Az I. Országos Szennyvíz Konferencia megrendezése a Borsodi Csoporttál közösen, Miskolcon, külföldi szakemberek részvételével. 1960. A Szakosztály programjába kerülnek a külföldi úti beszámolók, az új tisztítási eljárások ismertetése, a regionális szennyvíz kérdés tárgyalása. Ez évben szerepelt a Szakosztálya előtt elsőízben külföldi előadó. 1961. Dr. Pasveer látogatása és előadása a Szakosztály előtt. Tanulmányi kirándulás a budakeszi szennyvíztisztító telepre. Több új szennyvíztisztítási eljárás megvitatása vitaüléseken. 1962. Részvétel szennyvíztisztítási berendezések építését célzó pályázatok kiírásában, elbírálásában, propagálásában. Az új szennyvíz szabvány munkabizottsági vitája. 1963. május: Vitaülós Debrecen város szennyvíz tisztításának műszaki megoldásáról. II. Országos Szennyvíz Konferencia Miskolcon, a Borsodi Csoporttal közös rendezésben. 1963. június: J. Rybinsky (Gdansk) előadása,W. IV. Eckenfelder (New York) előadása. 1963. szeptember: Szennyvíz-öntözési konferencia és tanulmányút a Magyar Tudományos Akadémiával ós az