Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Egyesületi és műszaki hírek Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. 47 Országos Vízügyi Főigazgatósággal közös rendezésben külföldi résztvevőkkel. 1964. Szakmai és élmény beszámolók moszkvai, tokiói és amerikai tanulmányutakról. Biológiai ós toxikológiai tárgyú előadó ülések. 1965. Bőr- és textilipari témákban csehszlovák előadók előadásai. A szennyvíz technológiához kapcsolódó hidraulikai ós biológiai kérdések megvitatása vitaülések keretében. 1965. augusztus: Külföldi szakemberek látogatása. Hazánkban járt többek között: E. A. Pearson (California) az IAWPR elnöke, 11'. W. Eckenfelder (Texas), W. Von der Emde (Bécs). J. F. Maiina (Texas). 1965. október: Szennyvíztisztítási ankét ós tanulmánvút Pécsett. (Old, Harkány és Siklós megtekintésével). 1966. március: Ankét Békés megye szennyvíz kérdéseiről Békéscsabán a Békés megyei Csoporttal közös rendezésben. 1966. június: A szőnyi olajfinomító szennyvíztisztító berendezésének megtekintése, majd a budapesti szennyvíztisztító telepek megtekintése. 1966. szeptember: Tanulmányút Veszprém ós környéke (Pét, Balatonfüred, Ajka, Pápa, Gic) szennyvíztisztító berendezéseinek megtekintésére a Középdunántúli Csoporttal közös rendezésben. 1967. február: Ausztriai előadók beszámolói az oxidációs árkok tapasztalatairól. A Szennyvíz Szakosztály történetének ismertetett 14 esztendeje alatt neve összefonódott minden hazai szennyvíztisztítási és felszínivíz-védelmi tevékenység sorsával. Sikerült a Szakosztálynak elérnie, hogy hazánkban jórészt nincs már olyan fontosabb tanácskozás, tervezés, építés, vizsgálat, irányelv kialakítás, vagy üzemelés, amelynél valamilyen formában ne lenne jelen akár a hivatalos Szakosztály, akár az abba tömörült szakemberek kisebb-nagyobb csoportja. A Szakosztály szoros kapcsolatot tart fenn a Társaság vidéki csoportjaival, sőt a környező országok egyes társegyesületeivel is. Ma már nemcsak a hazai, hanem a külföldi megmozdulásokon is résztvevőkkel, sőt előadókkal képviselteti magát. Szakembereinek tudományos cikkei jelennek meg elsősorban a Hidrológiai Közlönyben, de ezenkívül gyakran külföldi szaklapokban is. A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubileuma tiszteletére a Szakosztály a Víztisztítási Kutatás Nemzetközi Egyesülete (IAWPR) 1968. évi prágai Kongresszusán való részvételre, ós egy 1969ben rendezendő nemzetközi budapesti kongresszus megrendezésére készül. Körösmezey László szakosztályi titkár ,,Vízmenti tájgondozás" Nemzetközi Szimpózium Erfurtban 1967. szeptember 18—22. között a hallei Tájkutatási és Természetvédelmi Intézet „Vízmenti táj gondozás" címmel nemzetközi szimpóziumot rendezett Erfurtban. A tudományos tanácskozáson rósztvett hazai és külföldi szakemberek nagy" száma is bizonyítja, hogy a léma jelentősége mind a tudományos kutatás, mind pedig a gyakorlat terén egyre fokozódik. A mintegy 60 fővel megjelent házigazdákon kívül 11 csehszlovák, 3 nyugatnémet, 2—2 szovjet-észt és magyar, 1—1 holland, lengyel, bolgár és román résztvevője volt a szimpóziumnak. A szimpóziumon 18 előadás hangzott el, az alábbi megoszlásban: 8 kelet-német, 4 csehszlovák, 3 nyugatnémet, 1—1 lengyel, szovjet-észt ós magyar. A megnyitó előadást Bauer, L., a szimpózium főrendezője tartotta Vízmenti tájgondozás címmel. A tájgondozás a táj természetes értékeinek tervszerű fenntartása és gyarapítása. Célja az intenzíven hasznosított kultúrtájon a termelés, a termelés természetes alapjai és tájkép között i harmonikus kapcsolat fenntartása és a tájat ért károk elhárítása. Egészen különleges gondozást igényelnek a vizek, inert a víz körforgásának, a vízháztartásnak kiegyenlített vagy zavart voltától, valamint a víz minőségétől nemcsak a vízellátás függ, hanem egész vízgyűjtő területek tájháztartása. Az átfogó vízgondozás ezért központi helyet foglal el a tájgondozás terén. A további előadások a témakör legkülönbözőbb részterületeire terjedtek ki. Elsőkónt kell említenünk a vízmenti tájgondozás általános ós alapproblémáival foglalkozó előadásokat. Ruzicka, M. (Pozsony) A vízgazdálkodási létesítmények és a tájbiológia címmel a műszaki beavatkozások ós a táj közötti kapcsolat problémáit, elemezte. A táj szerkezetében és annak dinamikus rendszerében a vízhálózat ós annak vízgyűjtő területe fontos szerepet játszik. A víz a táj alapvető összetevője. A táj eredeti szerkezete az emberi beavatkozások révén megváltozott ós állandó változásban van. A legnagyobb változásokat a vízgazdálkodási beavatkozások okozzák : folyó-, ós patakszabályozás, partbiztosítás, meliorációs munkák, vízművek, műtárgyak építése stb. A biológiai szemlélet a vízgazdálkodók körében ina még kevés megértésre talál, mert hatása nem azonnal, hanem csak hosszabb idő múlva jelentkezik. A biológiai szemlélet érvény re jutása érdekében növelni kell a tájbiológiai kutatást, amely a vízgazdálkodási létesítményekkel kapcsolatos tájbiológiai sajátosságokat objektív alapokra helyezi. A biológusoknak a vízgazdálkodási létesítmények előkészítésénél, a tervezésnél ós a kivitelezésnél is együtt kell működnie a vízgazdálkodási szakemberekkel. Scliwabe, O. TI. (Plön) A felszíni vizek a táj ökológiai szerkezetében címmel részletesen elemezte a talaj, a talajfelszín ós ezek biotópjának, valamint a víznek rendkívül bonyolult kölcsönkapc.solatait. Dynowska, J. (Krakkó) az 1957-ben megkezdett térképezési módszert ismertette A vízrajzi térképezés módszere Lengyelországban c. előadásában. A térképezés célja a vízgyűjtő területek vízháztartási viszonyainak és az azt befolyásoló tényezőknek és elemeknek a megismerésére a tervszerű hasznosítás és védelem érdekében. Három előadás foglalkozott az erdőknek a vízháztartási tényezőkre gyakorolt hatásával és szerepével. Riedl, 0. (Brno) Az erdő hatása a lefolyási viszonyokra e. előadásában megállapítja, hogy az erdő nagy lefolyáskiegyenlítő hatását nemcsak a lombozat okozza, hanem az is, hogy a csapadékvíz a fa gyökérzete mentén gyorsan beszivárog a talajba. A fenyő pl. sekélyen, vízszintesen elhelyezkedő gyökérzetével lényegesen kevesebb vizet, lassabban vezet a talajba mint pl. a bükk. A lefolyási viszonyokat tehát a fa faja is meghatározza. A bükkállomány hatása a legjelentősebb a lefolyás kiegyenlítésében. Mezővédő erdősávok vízgazdálkodási jelentősége és hasznosítási lehetősége címmel Fekete, St. és Janota, D. (Pozsony) számolt be kutatási eredményeikről. A 0,5— 0,7 áteresztési tényezőjű erdősávoknak a hidrológiai viszonyokra gyakorolt hatását vizsgálták (lég- és talajnedvesség, hő területi eloszlása, harmatképződés, párolgás). A védősávok hatására. a terméshozamok 10%-kal nőttek. A tájvédelem célját szolgáló szélvédő erdősávok csak akkor hatásosak, ha áteresztő tényezőjük 0,5—0,7, az uralkodó szélirányra pedig merőlegesek. Nem feltétlen kívánalom, hogy geometrikus alakzatokat kövessenek. Regler, W. és Schlegel, G. (Berlin) Az erdőgazdaság tevékenysége a vízháztartás befolyásolása érdekéből az NDK-ban c. előadásukban ismertették az erdők 1966ban elkészült gazdálkodási csoportosítását, mely szorinl — többek között — az ivóvízvédelmi területeken, valamennyi tározó vízgyűjtőjén és az árvizek kialakulási területein, az erdőgazdálkodásnak a vízgazdálkodást kell szolgálnia. A vízháztartási viszonyok javítása érdekében fokozatosan, jobb erdő-mező művelési ágarányt alakítanak ki, s egyúttal keresik a fatermelós erdőn kívüli megoldásának a lehetőségeit. Négy előadás is foglalkozott a világszerte fokozódó ütemben épülő tározókkal kapcsolatos problémákkal. Bauch, W. (Drezda) A vizek menti tájgondozás, mint az üdülőterületek fejlesztésének része címmel az üdülőterületek tervszerű tájrendezésével és tájgondozásával kapcsolatos gondolatait adta közre. Tavak, tározók környéke kialakításának ós növényzettel való betelepítésének a sajátos környezeti viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Az üdülésre való alkalmasság szempontjából csoportokra osztja a folyó és állóvizeket. Mesterséges vi-