Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (Ankét Pécsett 1968. november 27–29.) III. rész - Bukovszky György: Módszer az árhullám kialakulásának és levonulásának vizsgálatára

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 397 £ 200 v C=2,25 m/s y=3,73-10W/sec 2. A valóságos és hatékony csapadék közötti kapcsolat vizsgálata A hatékony csapadék a valóságos csapadék és a talajba való beszivárgás intenzitásának különb­Mert SvnmiMt 2. ábra. Dunai árhullám vizsgálata 1962. március 5—11. vény Fourier-sorjejtése eltér a szokványos megoldások­tól, figyelembe véve, hogy a peremfüggvény előre meg­adott helyein szélső értékei vannak. Állandó együtthatók esetében a differenciálegyenle­tünkre a Laplace-transzformáció alkalmazható, ennek se­gítségével a medertáplálásnál jelentkező be- és kikap­csolási jelenségek tárgyalhatók. Az (1) differenciálegyenlet Laplace-transzformáltja (a kiindulási feltételt elhagyva) az alábbi: V da- ) ^ dx 2 dx ) P'^A.IP], (8) ahol P — a valóságos csapadék, P' = a hatékony csapadék, -4, = a függvény transzformáció opsratora. Másodszor megvizsgáljuk a hatékony csapadék és a medertáplálás közötti viszonyt. P'(t)=P(t)-J(t), (10) ahol / a beszivárgás intenzitása. A fíakonynánai Kísérleti Területen a beszivárgás intenzitását a Kazó-féle mesterséges esőztető ké­szülékkel határozták meg, amellyel 0,25 m 2 ön­tözött területről lehet mérni a lefolyást, azaz a hatékony csapadékot. 3. A hatékony csapadék és a medertáplálás közötti kapcsolat Ennek a meghatározása a többiekhez viszonyítva a legnehezebb feladat. A medertáplálást, völgyoldali tá­rozódások, a völgyoldal fedettsége, alakja, a talajviszo­nyok erősen befolyásolják. A fenti nehézségek miatt ezt a függvénykapcso­latot is helyszíni kísérletekkel szükséges megálla­pítani. A bakonynánai kísérletekhez a mezőgazdaság­ban használatos öntöző berendezéseket alkalmaz­tuk. Mértük a kiadagolt vizet is két szántott, il­letve két gyeppel borított 2500 m 2-es parcellának a lefolyását is kerestük a (9)-es transzformációt Guonod-módszerével. A néhányszor tapasztalt hul­lámzást könnyen meg lehetett szüntetni egy-két próbálkozással, célszerűen módosítva a beszivár­gási értéket. Ezt végrehajtva megállapítható, hogy ez a transzformáció lineárisnak vehető. Beszivárgás Csapadék intenzitás [mm/perc] 0A­[mm/perc] (7) ahol )) = & Laplace transzformáció komplex változója, {/ = a Q függvény Laplace transzformáltja, u = a q függvény Laplace transzformáltja. Ilyen típusú egyenlet megoldása két tag összegeként állítható elő: U=U t + Us, ahol Ut a megfelelő homogén egyenlet általános megol­dása, U s pedig az inhomogén egyenlet egyik partikuláris megoldása. Az U meghatározása után a visszatranszformál ás táb­lázatok, Laplace transzformáció alaptételeinek segítsé­gével lehetséges. A kifejtési tétel nem alkalmazható, ezért sok esetben célszerűbb numerikus, vagy grafikus integrálás helyett a függvény aszimptotikus viselkedését vizsgálni. A (7) egyenlet megoldásához ismernünk kell a me­derbe jutó vízhozamokat. Ez kísérleti úton két lépcsőben határozható meg. Először megvizsgáljuk a valóságos és hatékony csapa­dék közötti függvénytranszformáció: HATÉKONY CSAPADÉK MEDERTÁPLÁLÁS ARHULLAMKEP q=A. i\_l" \ 2 t[éraj 3. ábra. Árhullámkép számítási séma

Next

/
Thumbnails
Contents