Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Dr.Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata

398 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. q [t/sec/m] % , MEDERTÁPLÁLÁS l(t) = 1„it-l(t-T).(t-T) (12.) '

1 a [l/sec] 1 xjc / y / T t Z+x/c ARHULLAMKEP d(x,t) = Ut-T)[t-T]+ ^

l

(t-r-})[t-T-if\ (13.) géssel. Ez az összefüggés természetesen csak a vizsgált vízgyűjtőre érvényes. A fenti vizsgálatok után meg lehet határozni tetszés szerinti tározó árhullámképét. A számított és megfigyelt árhullámok illeszkedésének biztosításához számos módosítást lehet a számítás során végrehajtani. A módszer csak akkor alkalmazható, ha a szükséges mérési eredmények (hatékony csapadék, medertáplálás) rendelkezésre állnak. Bakonynánán, János árok 1965. jún. 28-án mért árhullám vizsgálata. Nagyesésű vízfolyásoknál, ahol az árhullámoknál a vízhozammérések pontjai nem képeznek hurkot, a csillapítási tényező zérusnak vehető: 9 Q 9 Q dt dx (11) 4. ábra. Árhullámkép vizsgálata liakonynána. János ilrok. 1965. júiv. 28. A vízfolyás medertáplálása azonban még nem számítható közvetlenül a kísérleti parcellákon mért adatokból, mert a vízgyűjtőterület különböző. Kapcsolatot kellett teremteni a vízgyűjtőterület nagysága és a maximális vízhozam között. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a két érték között hatvány-kapcsolat van, jó összhangban a nagyobb vízgyűjtőkre érvényes összefügA medertáplálást szakaszokra bontva, (így Q az -X-l ől független), az alábbi séma ismételt felhasználásával készítettük el (3. ábra). Számítás során ismert a csapadék, az x, c értékek, és az árhullámkép, meghatározandó a medertáplálás. Módszerünk tehát szintézis-jellegű, az egyes tényezők szerepét külön választja, és ez a nagy előnye, mivel nem egyenletes eloszlású csapadék esetében is használható. További előnye még, hogy több árhullám vizsgálatából a medertáplálásra értékes mennyiségi és minőségi következtetéseket lehet levonni. IRODALOM [1] Daubert, A.: Az árhullám terjedósvizsgálatának néhány szempontja. La Houille Blanche 1964. 3. [2] Dr. Fodor György: A Laplace-transzformáció műszaki alkalmazású. Műszaki Könyvkiadó, Bpest. 1962. [3] Dr. Zsuffa István és Bukovszky György: A csapadék és a vízhozam közötti kapcsolat elemzése az egységnyi árhullámkép módszerre alapozott hármas transzformáció segítségével. Golloqe internationál sur les crues et evaluation. Leningrád. 1967. [4] Bukovszky György: Előrejelzési módszer a nem permanens, fokozatosan változó vízmozgás differenciálegyenletének Fourier, illetve exponenciális sorfej téses megoldásával. Dunamenti Országok IV. Hidrológiai Előrejelzési Konferenciája, 11. sz. Pozsony. 1967 A TÁROZÁS ÁRVÍZI ÜZEMÉNEK VIZSGÁLATA Dr. K Ii E M P E I. S T I 1! O ii 1. Ilevezetés Tározási lehetőségeink közismerten korlátozottak: gátjaink magassága és a tározott víztérfogat meg sem közelíti a világ legnagyobb mesterséges, völgyzárógátas tavait. Mégis, a geológiai és domborzati adottságok miatt tározóink tervezése és építése általában több nehézséget vet fel, mint egy-egy sokkal magasabb, de kedvezőbb körülmények között létesített, külföldi völgyzárógát esetében. Sűrűn lakott völgyeinkben a legkisebb gát szakadása is beláthatatlan következményekkel járna. Ezért különös figyelemmel kell vizsgálni a tározók építési és üzemelési biztonságával kapcsolatos kérdéseket. Vizsgálatainkhoz felhasználhatjuk a külföldi adatgyűjtéseket és értékeléseket. A Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület nyilvántartásába ugyanis azokat a völgyzárógátakat veszi fel, amelyek v — magasabbak, mint 15 m, vagy — magasságuk 10 és 15 m közé esik, de a tározott víz térfogata 1 millió m

3-nél nagyobb. így azután a „nagy gátak" adatgyűjtési anyagának alsó tartományában helyet foglalnak hazai magasabb — üzemelő és tervezett — völgyzárógátjaink. A nemzetközi szakirodalom bőségesen foglalkozik a völgyzárógátak tönkremenetelével. A statisztikai értékelés mindamellett a katasztrófák okainak csak a nagyságrendi csoportosítására alkalmas. Az egyes gátakkal kapcsolatos leírások ugyanis különböző időpontokban és eltérő szemlélettel készültek. Akárhogyan is közelítik meg azonban a völgvzárógátak biztonságának a kérdését, abban minden elemzés megegyezik, hogy a túlfolyó műtárgy hibás hidrológiai, illetve hidraulikai méretezése, továbbá helytelen üzemelése a katasztrófa okok között az első helyet foglalja el. Gruner a legkülönbözőbb típusú völgy zárógátak katasztrófáját ele-