Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Schiefner Kálmán–Dr. Ormay László: Vegyi anyagokkal erősen szennyezett vízfolyások higiénes mikrobiológiai vizsgálata

Dr. Schiefner K.—Dr. Ormay L.: Higiénés mikrobiológiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 383 újabb jelei, melyet a Protozoák változása mutatott, Dunaújvárosnál és Mohácsnál helyi szennyeződésre hívta fel a figyelmet. A Duna szervezetei között az Asterionella formosa és a különféle Stephanodiscu.s és Cyclotella szervezetek tömegprodukcióit figyeltük meg, melyek az egész Dunaszakaszra jellemzőek voltak. E produkció kedvezőtlen képét a Sió hatása Dunaszekcsőnél kifejezetten módosította, a sokféle növényi szervezet megjelenésével. A biocönozis összehasonlító vizsgálata megmutatta a Séd Papkeszinél ért károsodását, majd az öntisztítás megfelelő alakulását; az általános és a helyi szennyeződés okozta tömegprodukciókat, melyek a csatornákban inkább helyileg, mint általános jellemzőként változtak. Megfigyeltük a csatornákban legtöbbször előforduló szervezeteket, melyek dominanciájukkal a csatorna jellemzőjévé váltak, érzékeltük a külső hatásokat is, melyek között legjelentősebbként határoztuk meg: a Papkeszinél a vizsgálatok idejében ért károsodást, az ipari víz toxikus hatását, amit a csatornarendszer öntisztító képessége rövid idő alatt, mintegy 25— 30 km-es távon úgyszólván teljesen kivédett. Megbeszélés 1. Konkrét vegyi szennyeződés ismeretében tanulmányoztuk egy felszíni vízfolyás vízminőségének időszakos mikrobiológiai változásait, a higiénés gyakorlatban rendszeresen alkalmazott és újonnan bevezetett laboratóriumi módszerekkel. 2. A pontminták vizsgálatának eredményei alapján megfigyeltük, hogy a rutinvizsgálati gyakorlat ban a vízminősítés, bizonyos körülmények közötta felszínivíz bakteriális szennyezettségére vonatkozóan, toxikus szennyezőanyagok jelenlétében is értékelhető eredményeket mutathatnak. Ilyen esetekben azonban megfelelő körültekintéssel kell eljárni. Figyelembe kell venni, hogy a toxikus anyagok a mikroszervezeteket: baktériumokat, algákat, protozákat stb. pusztítják, mégpedig különböző mértékben. Viszonylag érzékenyebbek az enterális eredetű mikrobák, pl.: a coliformok, Streptococcus faecalis, az enterális eredetű fágok, a patogén mikrobák (pl.: Salmonellák), valamivel kevésbé a 37 °C-on növekvő mesofil baktériumok, valamint a Protozoák egy része is. Ezért ezek száma lényegesen csökkenhet, illetve teljesen eltűnhet — látszólag a szennyezett felszínivíz mikrobiológiai képe „kedvező" is lehet. Hasonlóan csak fenntartással értékelhető a BMT-coli értéke is. Vizsgálati eredményeink alapján, melyek az irodalmi adatokkal és az azokból levonható következtetésekkel megegyeznek, megállapíthattuk, hogy a toxikus vizek esetében mind a bakteriológiai szenvnyezettségi kép, mind pedig a biológiai adatok csak körültekintéssel használhatók fel. A mikrobiológiai paraméterek közül a szennyezettség folyamatosságát és mértékét legmegbízhatóbban a Clostridium-szám jelzi, amely a különböző behatásokkal szemben a leginkább ellenálló baktérium. A szennyezettség egyik kémiai vonatkozású mértékének tekintett oxigénfogyasztásnál is kérdéses, hogy arányban áll-e a valóságosan fennálló szenvnvezettség mértékével. A toxicitást elsősorban a toxicitási tesztek jelzik, s ezek pozitivitása esetén a vízminősítésnek e tény figyelembevételéből kell kiindulnia. 3. A mikrobiológiai vizsgálatok kiterjesztésével, különösen a biológiai, toxikológiai módszerek alkalmazásával a felszínivíz biológiai károsodása megállapítható; s ezáltal a bakteriális, ezen belül a fekális szennyeződés „kedvező" eredménye és az öntisztulás valóságos folyamata a toxicitás ismeretében pontosabban elbírálható. összefoglalás Az elvégzett vizsgálataink eredményei alapján megállapíthatjuk: 1. Az iparosítás következtében jelentkező felszínivíz szennyeződések, különösen a nehezen kimutatható mikrokémiai szennyeződések jelenlétét a komplex vízvizsgálati szemlélettel alkalmazott mikrobiológiai vizsgálat: elsősorban a toxikológiai tesztek, az egyéb kedvező vizsgálati eredmények mellett is a mikrokémiai szennyeződés biológiailag káros tulajdonságát jól meghatározták. 2. Vizsgálataink arra utaltak, hogy a felszínivizet érő szakaszos ipari szennyeződés helyileg káros hatását, a mikroflóra adaptációs képessége periodikusan, a felhígulásnak megfelelően kompenzálja. 3. A Séd—Sión levonuló időszakos szennyeződés a Duna vizére vizsgálataink idejében toxikus hatással nem volt. A csatornarendszer egyes mikrobiológiai jellemzői, így a planktonszervezetek hatása is, vizsgálati eredményeinkben azonban nyomon követhetőek voltak, ami arra utalt, hogymég nagyobb vízfolyás minőségében is észrevehető behatásra képes, a befogadót ért közvetlen, vagy közvetett szennyeződés. 4. A felszíni vizek minőségének pontosabb meghatározása céljából különösen: a toxikológiai tesztek és ezek eredményeire alapozott komplex vizsgálatok bevezetésével és rendszeres alkalmazásával, bizonyos esetekben még a kismértékű, azonban biológiailag káros szennyeződésre vonatkozóan is pontosabban értékelhető, ezáltal mind higiénés, mind vízgazdálkodási vonatkozásban, felhasználhatóbb eredményeket értünk el. IRODALOM [1] Bérezik Á.—Kozma E.—Molnár M.: Hidrológiai Közlöny 47, 79. (1967). [2] Bíró Oy.: A Magyar Higiénikusok Társasága Vándorgyűlésén elhangzott előadások. OKI házi nyomda. Budapest, 1967. 191. old. [3] Bringmann G.—Kun R.: Gesundheits-Ingenieur. 79, 329. (1958). [4] Bringmann G.—Kühn Ii.: Gesundheits-Ingenieur. 80, 115. (1959). [5] Donászy E.: Hidrológiai Közlöny 46, 427. (1966). [6] Gajzágó D. : Népegészségügy 17, 660. (1936). [7] Gregács M.—Mérő E.: Egészségtudomány S, 235. (1964). [8] Haranghy L.: Orvosi Hetilap 73, 1189. (1929). [9] Hernádi M.—Rosztóczy E.: Népegészségügy 76, 20. (1935). [10] Joós I.: Népegészségügy 15, (1934). [11] PappSz.: Hidrológiai Közlöny 41, 188. (1961). [12] Páter J.: Népegészségügy 23, 426. (1942). [13j Páter J. Népegészségügy 24, 611. (1943). [14] Rosztóczy E.—Hernádi M.: Népegészségügy 16, 397. (1935). '