Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Papp Szilárd: A felszíni vizek szennyezettségére utaló egyes jellemzők közötti összefüggések

Dr. Papp Sz.: A felszíni vizek szennyezettsége Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 373 —I 1 1 1 1 1 1 1 1 P 1 r / // III. iv. V. VI. m vili. ix. i X! xn. [hónap] 6. ábra. Duna, 29 mintavételi helyének átlaga Puc. 6. p. JJyHaü, cpednee 26 Mecm 63amua npoö Abb. 6. Donau, Durchsehnitt Von 29 Probenahmestellen eredményeinek havi átlagértékeit. A néhány példát úgy választottam meg, hogy mind az oxigénfogyasztások, mind a coliszámok különböző nagyságú értékekben szerepeljenek. így a Balaton vize Balatonkenesén mintázva (1. ábra) 64 vizsgálat alapján azt mutatja, hogy a coliszám maximuma júliusban, a minimuma január—februárban lép fel. Az oxigénfogyasztás maximumát novemberben, míg a minimumát március és július hónapban mértük. A- szennyezett vizű Sós-tóban Székesfehérváron (2. ábra) a coliszám minimuma szeptemberben, a maximuma pedig júliusban lépett fel. Az oxigénfogyasztás maximumát márciusban, minimumát pedig júliusban mértük 68 vizsgálat alapján. A Nádor-csatorna vizében Sárszentmihályon (3. ábra) a cohszámok minimumát februárban, a maximumát pedig augusztusban mértük. Az oxigénfogyasztás minimuma júüusra, a maximuma pedig novemberre esett. A vizsgálatok száma 76 volt. A Velencei-tó bakteriológiai szempontból tiszta és organikus anyagokban gazdag vízében is (4. ábra) a coliszám minimuma a téli és tavaszi, míg a maximuma a nyári hónapokra esett. Az oxigénfogyasztás minimumát szeptember, a maximumát a téh és tavaszi hónapokban mértük, 86 vizsgálat alapján. Ugyanez tűnik ki a Tisza Szolnokon mintázott vizének vizsgálati eredményeiből is (5. ábra). A coliszám minimuma a téli és tavaszi, a maximuma pedig a nyári és őszi hónapokra esik. Az oxigénfogyasztás minimuma a nyári, a maximuma pedig a téh hónapokban észlelhető. A vizsgálatok száma 166 volt. A Duna vizében valamennyi mintavéteh hely vizsgálati eredményeinek az átlaga alapján (6. ábra) a coliszámok minimumát áprilisban, a maximumát szeptemberben mértük. Az oxigénfogyasztások minimumát szintén szeptemberben találtuk, a maximuma pedig február—március és október hónapra esett. A vizsgálatok száma 1310 volt. Ezekből a példaképpen bemutatott esetekből kitűnik, hogy felszíni vizeink bakteriális szennyezettsége cohszámban kifejezve a nyári és őszeleji hónapokban a legnagyobb, míg a szennyezettség kisebb mértéke a téh és koratavaszi hónapokban tapasztalható. Ennek magyarázata nyilván a felszíni vizek hőmérsékletében rejlik, mivel a különböző coli törzsek a nyári hónapokban megfelelő hőmérsékleten, jobban és gyorsabban szaporodnak, mint a téh, sokszor jeges víz hőmérsékletén, ahol szaporodásuk visszaszorul, sőt átmenetileg meg is szűnik. Nem ennyire feltűnően élesen, de azért a nagyszámú vizsgálatból az is kitűnik, hogy az oxigénfogyasztás minimumjai főleg a nyári hónapokra, míg a maximumjai a téli időszakra esnek. Ez nyilván a nyári melegebb vízben lejátszódó nagyobb mértékű bomlással, illetve az organikus anyagoknak gyorsabb oxidációjával van összefüggésben, ami még a nyári hónapokban fellépő és az organikus anyagok lebontását, illetve oxidációját elősegítő nagyobb baktériumszámra is visszavezethető. Igen értékes ezt a megfigyelést összevetni azokkal az irodalmi adatokkal (Bolberitz), [2] amelyek szerint a kútvizek coli pozitivitásának gyakorisága a nyárvégi, illetve az őszelejei hónapokra esik. Igen érdekes és meglepő ennek a nagyfokú hasonlatosságnak a felismerése felszíni vizeink bakteriális szennyezettségét kifejező coliszámnak időszakos ingadozásában is. Feltételezhető, hogy esetleg fennállott az összefüggés mind az ivóvíz, mind a felszíni vizeink fentebb vázolt nyárvégi nagyobb mértékű bakteriális szennyezettsége és a múltban főleg az őszi hónapokban hazánkban endémiásan fellépett tífusz között. Ezeket az egyelőre lazának látszó összefüggéseket kívántam ismertetni, amelyek egyrészt a víz szennyezettségére jellemző oxigénfogyasztása és másrészt a víz szabadszénsav-tartalma, pH-értéke, keménysége és szikes jellege, továbbá a biokémiai oxigénigénye és oxigénhiánya között a nagyszámú vizsgálat alapján fennállónak látszanak. Ezek a megállapítások a jövőben más vizekben, máshelyen, más időben, még további vizsgálatokkal nyilván alátámaszthatók lesznek. A bakteriológiai vizsgálatokat tú Inyomórészt néhi dr. Gregács Margit, egyrészt dr. Ormay László végezte, a kémiai vizsgálatoknál pedig Darvas Iván működött közre. Az utóbbi kettőnek ez úton köszönetemet fejezem ki. IRODALOM [1] I. Tillmans: Die chemische Untersuchung von Wasser und Abwasser. Halle, 1932. [2] Bolberitz K.: Statisztikai matematikai módszerek a vizek higiéniai elbírálásánál. Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleménye. 1953. X. k. 3—4. sz. 497 old. B3anM0CBH3b Mewfly OTAeJibHbiMH xapaKTepHCTHKaMH, riOKa.it.iBaioiiuimu 3arp»3HeHH0CTb MOBepxHOCTHbix boa JJ-p nann, C. Abtopom na ocHOBaHHii MCCjieAOBaTejibCKHx pe3yjibTatob őojibiue Meni 10 tmchh n0BepxH0CTHbix boahi.ix npoö onpeAeJine-r, ito Me>KAy mhcjiom őaKTepiiü h kojih, pa3MHOjKaiomnxcH ripn TeiunepaType 37 °C momcho BbijiBHTb HeicoTopyio cjiaóyio CB5i3b. ^Hjih onpeAenemiH öiioxiiMimeckopo noTpeóJieHHH KHCJiopoAa He Bcer

.ua 0Ka>KeTca HeoőxoAi'MOCTb, irocKOJibKO b öojibWHHCTBe cnytaeB ÖHOXIIMHlecKOe noTpeö;ieHHe KHCJiopoAa 2/3 — 3,4 qaCTb mejiotHoro noTpeöJieHHH KHCJiopoAa. IloTpeöjieHHe we b khcjiopoAe ii ecrb öojiee AOcroBepHoe ii OAH03HaiHoe Bbipawe-