Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Dr. Vendel Miklós–Dr. Kessler Hubert–Kisházi Péter: Ásványvízkutató fúrás Fertőrákoson

36 Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. HIDROGEOLÓGIA Ásványvíz-kutató fúrás Fertőrákoson VENDEI, MIKLÓS.KISSLKU HUBERT és KISHÁZI ÍÍTEE 1955-ben a Mörbisch-i (Burgenlandban) Seehotel és fürdőtelep számára egy 121,4 m-es fúrást mélyítettek. E vízkutatás eredménye egy nagy sókoncentrációjú és terápiai célokra is alkalmasnak látszó ásványvizet tartalmazó ásványvíztelep felfedezése volt. Az ásványvíztelep kiterjedésének meghatározása céljából A. F. Tauber geoelektromos méréseket végeztetett V. Fritsch vezetésével [1], s a kutatások azt állapították meg, hogy egy igen nagy horizontális és vertikális kiterjedésű és tetemes mennyiségű oldott anyagot tartalmazó ásványvízelőfordulás van a Fertő tó medencéjében. Az ásványvizes terület Tauber szerint a medence osztrák részén legalább 200 km- kiterjedésű (egy későbbi tanulmányában [2] a geoelektromos kutatások eredményei alapján pedig 240 km- nagyságúnak jelzi). Szerinte lényegében két ásványvízemelet van, az egyik — a mélyebb — vize nem tér el a harmadkori medencéinkben előforduló torton marin és szarmata csökkentsós vizű connate vizektől; a másik — a magasabb sztratigráfiai helyzetű — azonban, amely a Fertő medencében a magasabb felső pannonban, mégpedig pontosabban valószínűleg ennek G és H szintű rétegeiben [2] tárolódik, viszont eltérő összetételű, s főleg Na, Mg és SOj ionokkal jellemezhető (bár Cl-tartalma is jelentős). Összesen 10 finom homokrétegben jelentkeztek a nagy koncentrációjú ásványvizek az említett fúrás 52—117 m közti szakaszából. Ezek is connate származásúak szerinte, mégpedig egy felső pannonkorú nát"rium-inagnézium-szulfát-tartalmú sóstónak a vizei. E sóstó periodikusan és epizodikusan ismételten beszáradt volna. E viszonyok következtében magasabb organizáltságú élet nagyobb mértékben nem volt lehetséges, amivel jó összhangban áll szerinte a limnikus ősmaradványok hiánya. Tauber úgy találta, hogy a felső vízemeletben a legnagyobb sókoncentrációk osztrák területen a magyar—osztrák határhoz közel, Mörbisch előtt mutatkoztak (37,15 g/l rekordértékkel is). Tapasztalatai szerint továbbá pedig a legnagyobb oldatkoncentrációk az ásvány víz telep nyugati részében várhatók. Az orsztrák kutatások részletesebb eredményeit 1963-ig egyébként elsősorban A. F. Tauber és V. Fritsch említett publikációiban találhatjuk [1, 2], Egyikünk (Vendel Miklós) az 1901. április 5—9. között az Eisenstadtban (Kismartonban) megtartott I. Internationales Symposion für angewandte Geowissenschaften résztvevőjeként már közvetlen érintkezésben felvehette a kapcsolatokat az osztrák kutatókkal, s Tauber előadásából [3] értesülhetett az újabb eredményekről is. Ezeknek, valamint a személyes megbeszélések alapján valószínűsíthető volt, hogy a felső ásvány víztelep hazánk területére is átnyúlik, ami pedig magától értetődően felvetette e lehetőség tisztázásának óhaját, amelyet az osztrák szaktársak is kértek. A l'ichler János vezetésével működő Fertőkutató Tudományos Bizottság Sopronban 1961. június 9-én tartott ülésén A. F. Tauber ez óhajnak nagyobb nyilvánosság előtt is kifejezést adott A Bizottságnak a kutatások felvételére vonatkozó tervét Kisházi Ödön akkori munkaügyi miniszter, jelenleg pedig a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, mint a Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság elnöke, szintén magáévá tette, s a kutatások során messzemenő támogatást biztosított. A megindult geológiai és hidrogeológiai kutatásokat, Vendel Miklós, a geofizikaiakat ós a szükséges geodéziaiakat pedig Tárczy-Hornoch Antal akadémikus irányította, akinek munkatársai Ádám Antal vezetésével ezeket a vizsgálatokat nagy gondossággal ós körültekintéssel el is végezték. Az 1963-ig történt magyar kutatásokról a Soproni Műszaki Évkönyvben közölt dolgozatok tájékoztatnak [4, 5, 6, 7]. A geofizikai kutatások elektromos ellenállásmérésekkel történtek. Ezek alapján azután valószínűsíthető volt egyrészt a szóban forgó ásványvízemelet magyar területen való folytatódása, s kiterjedésének elhatárolása, másrészt pedig ama kis ellenállású részletek kijelölése, hol az ásványvíztelep legnagyobb koncentrációjú oldatai voltak várhatók. E mérések eredményei, valamint geológiai ismereteink alapján azután a Sopron-környéki állami földtani térképező felvételek keretében az engedélyezett szerkezetkutató-fúrások közül az egyiket 1962-ben a fertőrákosi vitorláskikötő közelében telepítettük, amely az ásvány víztelep itteni jelenlétét bizonyította is. Ez eredmény birtokában történt meg azután a település és a tárolt vizek jobb megismerése céljából a VITUKT-nak 1963—64-ben az alábbiakban ismertetendő 150 m mélységű fúrásának lemélyítése, amelynek helyét a régebbi szerkezetkutató fúrás közelében tűztük ki. A fúrást Kessler Hubert vezette, a vízelemzéseket a VITUK1 kémiai laboratóriuma végezte el, a fúrási anyagot pedig Kisházi Péter vizsgálta meg. Kisházi Péter a rendelkezésére bocsátott fúrási anyag alapján az alábbi makroszkópos leírást ad ja a. rétegsor kőzeteiről: Települési Rétegvastagság mélység [m] [m] 1,40 0,50 2,80 2,10 1,10 2,40 2,00 0,90 3,50 1 1,80 7,00 1,10 1,10 Iszapos láptalaj, szürke, mezses növénygyökeres, darabosan összeálló 0,00— 1,40 Finomhomok, világos drapposszürke, laza, csillámos 1,40— 1,90 Finomhomok, világosszürke, laza, csillámos 1,90— 4,70 Finomhomokos márga, zöldesszürke, összeálló, nádmaradványokkal 6,80— 8,90 Márgás finomhomok, zöldesszürke, laza, darabosan összeálló, csillámos 8,90 - 10,00 Középszemű homok, középszürke, laza 10,00— 12,40 Márgás finomhomok, zöldesszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 12,40— 14,40 Meszes finomhomok, zöldesszürke, laza és darabosan összeálló 14,60— 15,50 Finomhomokos márga, világosszürke, darabosan összeálló 15,50— 19,00 Meszes finomhomok, világosszürke, laza, darabosan összeálló, csillámos, elvétve növényi szármaradványokkal 19,70— 31,50 Középszemű homok, középszürke, laza, kissé meszes 33,00—- 40,00 Meszes finomhomok, szürke, laza ós darabosan összeálló, csillámos 40,30— 42,40 Finomhomok, középszürke, kissé meszes, laza, olvkor darabosan összeálló, csillámos ' 42,40— 43,50