Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Dr. Vendel Miklós–Dr. Kessler Hubert–Kisházi Péter: Ásványvízkutató fúrás Fertőrákoson

Vetidel M.—Kessler H.—Kisházi P.: Ásványvíz-kutató fúrás Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. 37. Települési Rétegvastagság mélység [m] (m] Finomhomokos márga, zöldesszürke, összeálló 411,50— 47,110 3,80 Finomhornok, középszürke, laza, kissé meszes, csillámos 47,30— 55,50 8,20 Finomhomokos márga, világosszürke, összeálló 55,50— 58,90 3,40 Meszes finomhomok, középszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 58,90— 60,80 1,90 Finimhomokos márga, világosszürke, összeálló <10,80— 61,00 0,20 Már gás finomhomok, középszürke, laza és darabosan összeálló, kevés növénymaradvánnyal '. . . . 61,00— 62,00 1,00 Meszes finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 62,00— 63,30 1,30 Finomhomokos márga, világosszürke, összeálló 63,30— 66,20 2,00 Finomhomok, középszürke, laza, kissé meszes, csillámos 66,20— 66,70 0,50 Márgás finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 66,70— 68,30 1,60 Meszes finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 68,30— 73,20 4,50 Finomhomokos márga, világosszürke, összeálló 73,20— 80,20 7,00 Márgás finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló 80,20 00,70 10,50 Finomhomok, világosszürke, kissé meszes, csillámos, laza, gyengén széntilt, vagy még eléggé ép apró növénymaradványokkal 90,70— 03,40 2,70 Agyagos finomhomok, világosszürke kissé meszes, összeálló 03,40— 04,60 1,20 Meszes finomhomok, középszürke, összeálló, elég sok gyengén széntilt növénymaradvánnyal "... 04,60— 09,80 5,20 Finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, kissé meszes, csillámos 90,80—102,90 3,10 Finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, csillámos 102,90—100,80 6,00 Márgás finomhomok, világosszürke, összeálló 100,80—112,20 2,40 Agyagos finomhomok, világosszürke összeálló, kissé meszes, csillámos 112,20—131,40 19,20 Finomhomok, világosszürke, laza és darabosan összeálló, kissé meszes, csillámos 131,40—134,60 3,20 Finomhomokos márga, zöldesszürke, összeálló 134,60—149,85 15,25 A rétegsorozat ásványos felépítése — a táblázatban feltüntetett kőzeteknek megfelelően — meglehetősen egyhangú. Kvarc, földpát, csillám-illit, klorit, kalcit, és dolomit képezik a fő ásványos elegyrészeket, melyek — némileg ingadozó menynyiségben — valamennyi mintában megjelennek, s rajtuk kívül csupán néhány mintában találtunk kevés montmorillonitot és illit-montmorillonit kevert agyagásványt. A nehézásványok meghatározását nem végeztük el. A felsorolt ásványtársaságból egyedül a dolomit állandó jelenlétét emelhetjük ki érdekességként, mely ráadásul mennyiségben rendszerint felülmúlja a kalcitot is. Az 1. táblázatban láthatjuk továbbá az átfúrt különböző finom- és középszemű homokrétegekben tárolt vizek kémiai elemzéseit, keménységi és lúgossági, valamint hőmérsékleti viszonyaikra vonatkozó megállapításokat, s végül a vízhozam adatokat. Megjegyezzük, hogy az aránylag nagy vízhozam értékek a nagy leszívásokkal állnak kapcsolatban, termelő kutak létesítése esetén azonban ilyen nagy leszívás aligha lenne célszerű, mert zavart okozhat a víz utánpótlásban és a vízkoncentrációban. Ám ha jóval kisebb depresszióval számolnánk, akkor is még bőséges lenne az ásványvízszolgáltatás. Az ásványvizek nyomás alatt állnak, mert a felszín alatt mintegy 70 cm-ig felemelkednek. Az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumának izoohm térképeiből [6] kiolvasható, hogy magyar területen mintegy 5,5 km hosszban és nagyjából 0,6—2 km szélességben az országhatártól kezdődően É—D irányban egy igen kis (<4,5 Qm) fajlagos ellenállású mező húzódik, amelynek legnagyobb része azonban a Fertő tó és láposabb része alá esik. E meglehetősen nagy kiterjedésű mező alatt valószínűsíthető a legnagyobb koncentrációjú ásványvizek jelenléte, változó, de elég vastag rétegösszletben. Sajnos, a topográfiai helyzet a feltárások (kutak telepítése) szempontjából nem éppen a legkedvezőbb. A kutatófúrás vízadó rétegeinek vizsgálati adatait elemezve látható (1. táblázat), hogy a legnagyobb sókoncentrációjú ásványvíz igen magas helyzetben —4,00—12,00 m közt — tárolódik, Itt az összes oldott anyag mennyisége közel 26 g/l, a mélyebben harántolt vízadó rétegekben már ennél kevesebb, mégpedig változó mennyiséggel. így a 21—29 m közti szakaszból elemzett vízben már csak mintegy 13 g/l, a 32—40 m közöttiben 19—20 g/l, s az utolsó, még komolyabb sótartalmú 47—55 m szakaszból származóban pedig ismét csak kb. 13 g/l. Az elemzések lényegében nátriumos-kloridos és szulfátos keserűvizeket mutatnak. A 47—55 m közti szakasz után következő mélységekben már gyakorlatilag édesvíznek minősíthető vizek találhatók változó, mintegy 500—-1100 mg/l (egyébként aszokottnál kissé nagyobb) oldott anyag-tartalommal. A közölt eredményekből megállapítható, hogy a fúrás helyén az érdemleges ásványvíztartalmú összlet csak mintegy 55 m mélységig terjed. Az ásványvizek egyébként hasonlítanak az osztrák területen, Mörbischnél feltártakhoz. Az osztrák területre eső, ugyanehhez az ásványvíztelephez tartozó ásványvizeket magába záró üledékeket — amint feljebb említettük már — A. F. Tauber a pannon G és H felső pannonkorú, ún. tarka sorozat szintjébe tartozónak ítéli. A mi fúrási szelvényünkben kimondott tarka, első sorban sárga vagy barna oxidált jellegű kőzetek nincsenek; általában szürke vagy zöldesszürke színűek az átfúrt márgásabb jellegű rétegek. Feltételesen azonban mi is a G és H szintbe tartozónak véljük ezeket. A mélyebben elhelyezkedő erősen kiédesedett vizek származásának kérdésével most nem foglalkozunk. Talán arra gondolhatunk, hogy a periódusosán beszáradó sóstó kialakulása előtti időszak erősen kiédesiilt tartós felsőpannon tónak vizéből származnak. A fiatal felső pannon időszakban fellépő sóstó e lerakódások keletkezése idején még hiányzott, vagyis édesvizű, nem időnként beszá-