Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Dr. Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez: VII. A népesség maximumok sajátos formáiról

34 Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. Dr. Uherkovich G.: A Tisza potamofitoplanktonja, VII. Említsük meg, hogy ugyanezen szenny vízhullám Szolnokon* 1967. VIII. 26-án jelentkezett és 22 mg/l 0

2-fogyasztási értékkel VIII. 28-án kulminált. A szennyvízhullám a folyón lefeléhaladtában némileg felhígult, bizonyos öntisztulás is bekövetkezett, így álltak elő Szegeden a szolnokinál kisebb értékek. Magában a Sajóban még nagyobb volt a szennyvízhullám levonulása idején az elfogyasztás; százas-többszázas mg/l-értékekkel jellemzett állapot volt ott észlelhető. Felvetődik a kérdés, hogy honnét származtak azok az Aphanizomenon-egyedek, amelyek azután a Tiszában a szennyvízhullám teremtette, számukra kedvező körülmények hatására ilyen tömegesen elszaporodhattak? A kérdésre választ keresve emlékeztetni kell arra, hogy a Bodrog fitoszesztonja nyáridőben majdnem mindig elég jelentős egyedszámú Aphanizomenon-t tartalmaz. (Pl. 1967. IX. 17-én 360 000 ind./l-t észleltem Tokaj fölött, ez az összalganépesség 7,92%-át tette ki.) Amikor a Tisza nincsen szennyvizekkel túlzottan terhelve —- és ez az átlagos helyzet — akkor ezek a Bodrogból a Tiszába jutó Aphanizomenon flosaquae-egyedek nem szaporodnak el, sőt szaporodás hiányában fokozatosan kiküszöbölődnek a folyó fitoszesztónjából. Viszont nagyobb szennyvízterhelés esetén, amikor a vízminőség a folyó egész víztömegében az Aphanizomenon-ok tömeges elszaporodására kedvező irányban tolódik el, a Bodrogból, mint „fertőzési góc"-ból származó Aphanizomenon-ok jelentősen elszaporodhatnak a Tiszában. Előző megfigyeléseim és Dr. Megyeri János főiskolai tanár szíves szóbeli közlése szerint a Tiszában már máskor is bekövetkezett kisebb-nagyobb mértékben az Aphanizomenon időleges elszaporodása, amikor is egyes esetekben hasonló szennyvízhullámok levonulása, más esetekben az alacsony vízállás és a bioszeszton általános felszaporodása miatt bekövetkezett „autoeutrofizáció", önszennveződés lehetett a kiváltó ok. A most részletesen ismertetett esetben az Aphanizomenon-ok tömeges fellépésének a szenny vízhullámmal való kapcsolata kétségtelennek látszik. Az Aphanizomenon flos-aquae szaprobionta jellegének megítélése a szakirodalomban és a vízminősítés gyakorlatában nem egyértelmű. Általában béta-mezoszaprobionta szervezetnek tekintik. Természetesen ennél a fajnál is érvényes az, hogy egymagában a jelenlét még nem tekinthető indikáló jellegűnek, hanem sokkal inkább az elszaporo dási viszonyok. Különböző vizeken, így pl. a mártélyi Holt-Tiszán, mint modellen végzett ismételt megfigyeléseim arról tanúskodnak, hogy az Aphanizomenon flos-aquae tömeges elszaporodásához szükség van a víz szennyeződésének egy bizonyos mérvű fokozódására. Ugy látszik, az a tény, hogy ez az eutrofizálódás szezonális előrehaladásával kapcsolatos „önszennyeződés" avagy szennyvizek betáplálása révén következik-e be, lényegében kö* A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság VFdaboratóriurnának (vezető: Konkoly Béla főmérnök) adatai. Az adatok szíves átengedését köszönettél nyugtázom. zömbös. A szennyeződés mindkét formájában az 0„-fogyasztás emelkedése következik be. Az Aphanizomenon flos-aquae tömeges elszaporodásához a víznek egv bizonyos szennyezettségi állapotán (a szennyezettségnek az előzőekhez képest emelkedő szintjén) túl szükséges a magasabb vízhőmérséklet is, mert ezen szervezet — miként erre pl. Dussart (1966) rámutat — jelentősebb elszaporodása csak 20° fölött, tömeges elszaporodása pedig csak 22,5° fölött következik be. A tartós sejtek képzése (v.ö. Huber-Pestalozzi 1938 p. 192) a hideg időszakokban következik be. Azok az irodalmi adatok, amelyek a szervezet szórványos téli víz virágzásáról vélnek tudni (Huber- Pestalozzi 1938), csak bizonyos fenntartásokkal fogadhatók el. (Valószínűleg a neusztonba jutott és a szél által összeterelt szervezetek atipikus ,, víz virágzásáról" lehet ezekben az esetekben szó.) Felfogásom szerint tehát az Aphanizomenon flos-aquae tömeges elszaporodására mind a béta-, mind az alfa mezoszaprób típusú vizekben sor kerülhet, ha az illető vizet szennyeződés éri, tehát a megelőző állapothoz képest vízminőségromlás következik be. Az 1967. évi tiszai szennyvízlevonulással kapcsolatban észlelt Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs tömegprodukció egyedei részben a Starmach (1966) által megkülönböztetett 1".flos-aquae Starmach, részben a f. gracile (Lemm.) Elenkin formakörébe tartoztak. A fentiekhez kiegészítésül még annyi kívánkozik, hogy magában a Bodrogban az Ondava folyamatos szennyvízterhelése az a tényező, ami kedvez az Aphanizomenon elszaporodásának. (Az Ondava szennyvízterhelését elsősorban a heneoveei cellulózegvár okozza, v.ö. Antos—Safranko—Uherkovich 1968 adataival.) Az eredmények összefoglaló megbeszélése A Tiszában a leggazdagabb népességű, tömegprodukciós jellegű algaegyüttesek az alacsony vízállású nyárvégi-őszeleji időszakban lépnek fel. Ezen együttesek minőségi összetételét a megelőző, a tavasztól a nyár derekáig terjedő időszak időjárásának alakulása, illetve ennek a vízjárásra gyakorolt hatása láthatólag nagymértékben befolyásolja. Átlagos, ha úgy tetszik, „normális" vízjárású esztendőkben (magas tavaszi, váltakozó, közepes nváreleji és tartósan alacsony nyárvági-őszeleji vízállás) főleg jelentékeny mennyiségű Melosira granulata var. angustissima-val jellemzett együttes lép fel. Az esős nyarú években a nyárvégi-őszeleji időszakban inkább a Cyclotella-fajok nagymérvű elszaporodása uralja el a tiszai fitoplanktont, jellegzetes Synedra actinastroides-részesedéssel kísérve. Ha a tavaszi magas vízállás kihúzódik és észrevétlenül megy át a zöldárba, utána a nyár második felében ugyancsak a Cyclotella-k nagymérvű elszaporodása jellemzi a tiszai fitoplank tont. Egy ilyen, kiugróan magas Cyclotella-egyedszámmal jellemzett állapotát mutatja be ez a ta-