Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Cseh–Morvaország, valamint Izland hegységszerkezeti és vízföldtani viszonyai

Dr. Schmidt E. R.: Cseh-Morva-ország és Izland Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. 321 2 MIMIM 3 0 a

+ + + 6. 7 0 50 100 km 2. ábra. Izland hegységszerkezeti és vízföldtani vázlata 1. harmadidőszaki vulkáni terület (bazaltokkal), 2. pliocén. de főleg pleisztocén és jelenkori vulkáni terület (palagonit tufával stb.; közbenső árok), 3. jégmezők, 4. postglaciális vulkánok, 5. történelmi időkben működött és aktív vulkánok. 8. nevesebb hévíz- és gflzforrások, geyzirek, egyéb postvülkáni jelenségekkei, 7. törésrendszerek csapásiránya, 8. hegységképző erők iránya Puc. 2. VopHOKOHcm-pyKtnueHaH u zudpozeojioamecKan cxejna Mcjianduu 1. nyjibKaHHqecKaH TeppuTopníi TpeTnuHoro nepnoAa (öaaajiTOM), 2. nunoueHHaH, HO B OCHOBHOM njieHCTOuenHaH h HbiHemHaH ByjibKaHHMecKaH TeppnTopHH (na^aroHHTHbiM TYÍJJOM M T. h., npoMe>KyTOMHafl HMa), 3. jieAHHbie no.ifl, 4. nocTrjiHUHanbHbie ByjibKaHbi, 5. ;iecTBORaBiiiHe B HCTopHqeCKHC; npeMe

.ua h aKTHBHbie By.'ibKaiihi, 6. őojiee H3BecTHbie TepMajibHbie h napoBbie HCTOMHHKH, refÍ3Hpbi , h apyrHe nocTByjibKaHHqecKne HBaeHHíi, 7. HanpaBJieHHe cőpocHbix CHCTCM, 8. HanpaB.neHHH ropoo6paayioiunx ycHJiHÜ Abb. 2. Gebirgsstruktur- und hydrogeologische Skizze Islands 1. Vulkanisches Gebiet aus dem Tertiár (mit Basalte). 2. Pliozánes, aber hauptsáehlich pleistozánes und neuzeitiges vulkanisches Gebiet (mit Palagonit Tuff etc.; inittlerer Graben). 3. Eisfelder. 4. Postglaziale Vulkáné. 5. In historischen Zeiten tatige und aktive Vulkáné. 6. Bedeutendere Thermal- und Dampfquellen, Geysire, mit sonstigen postvulkanischen Erscheinungen. 7. Streichrichtung der Bruchsysteme. 8. Eichtung der gebirgsbildenden Kráfte A sziget ÉNv-i és DK-i szegély-részein harmadkori effuzív képződmények vannak. A sziget közepén D Ny-ról ÉK-felé haladva általában negvedés jelenkori vulkáni képződmények sávja húzódik végig alárendelten és helyenkint, de különösen ÉK-en liparitos kőzetekkel és horzsakövekkel. Morfológiailag a sziget felszíne erősen tagolt. Déli részén az ÉNy-i és DK-i partvidéken egészen alacsony a térszín. Ezt a területet a Golf áram is melegíti, termékeny és lakott. A sziget belsejében viszont nem ritkák az 1000 sőt a 2000 m-t is meghaladó hegyóriások. Az Öraefaljökull csúcsa pl. 2119 m magas. Az utóbbiakat 4—5 nagyobb és több kisebb jégmező takarja. (L. 2. ábrát), amelyekből kisebb glecserek indulnak ki. Végeredményben tehát többezer méter vastag harmad-, negyed- és jelenkori merev vulkanikus kéregösszletről van szó, amely ennek megfelelően a tektonikai erők hatására, a többi merev testekhez, a kratogénekhez hasonlóan viselkedik. Uralkodóan átlós törések szabdalják fel. A DNy— ÉK-iek és az erre közel merőleges ENy—DK-iek. A sziget K-i részében É—D-i hatalmas törések haladnak végig a szigeten. Gyakoriak az árkossasbérces szerkezeti formák is. Nagyjából Ny— K-i törésekkel ritkábban találkozunk, mégpedig a sziget Ny-i részén, ahol a Snefellsjöküll hó- és jégfödte ormaival koronázott Snefellsnes félsziget kialakulásában is szerepet játszottak. Izland alapvető tektonikai szerkezete is erősen emlékeztet a magyar közbenső tömeg szerkezetére (L. Schmidt E. R.: Geomechanika, 1957) és balra ható forgató nyomatékkal magyarázható. Geológiájával, tektonikájával^ sok bel- és külföldi szakember foglalkozott. Átfogó, a kauzális összefüggéseket is elemző szerkezeti tanulmány azonban aránylag kevés jelent meg. Thoroddsen, Th. már 1905/06-ban, Thorarinsson S. 1960-ban átnézetes geológiai térképet adott Izlandról, Bodvarsson, Ga. pedig 1961-ben átfogó képet nyújtott a sziget hévízterületeiről. (Bővebb irodalmat lásd v. Biilow-nál és Hrabowskinál.) Bülow a közelmúltban (1962) összefoglaló tektonikai képet igyekezett adni Izland hegységszerkezetéről. Újszerű az interpretálásában többek között, hogy a magma, vagyis függőleges erő hatására a sziget belsejét egy nagy dúdornak, tumornak fogja fel, amelyhez a nyugati part közelében két