Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Cseh–Morvaország, valamint Izland hegységszerkezeti és vízföldtani viszonyai

322 Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. Dr. Schmidt E. R.: Cseh-Morva-ország és Izland kisebb tumor csatlakozott volna. Ezek a tumorok később beszakadtak. így magyarázza egyrészt a szigetet DNy—ÉK-i irányban harántoló, majd Énak forduló fiatal vulkanikus zónát, az ún. központi árkot, továbbá a nyugati parton üstszerűen beszakadt ÉNv-i félszigetet a Breidafjördur-i öböllel, valamint a tőle a Snefellsnes félsziget révén el választott Flaxafloi-i öblöt a sziget DNv-i, ún. Reykjanes-i félszigetig. Úgy gondolom, hogy nevezett gyenge felboltozódások, majd utólagos beszakadásuk a forgató igénybevétel hatására keletkezhettek. Úgy miként azt annak idején a Rajna árok keletkezésével kapcsolatban is valószínűsítettem (Geomechanika, 1957). Az ok és okozati összefüggés tehát éppen fordítva abban áll, hogy a felboltozódás tektonikai erők hatására történhetett, majd mivel a magma a kellő nyomás híjján nem követte teljesen e kéregmozgást és ezért a keletkezett űrt nem töltötte ki, a boltozatok beszakadtak. A két melléktumor beszakadásában egyébként a szigeten uralkodó átlós töréseknek is nyilvánvalóan nagy szerepük volt. Ezek összeszakadása tette lehetővé a szóbanforgó két nyugati tengeröböl suvadásszerű beszakadását. Erre egyébként Bülow maga is nyomatékosan utalt. A sok folyóvölgy részben, vagy egészben és szinte kivétel nélkül a felsorolt szerkezeti vonalakat követi. E törésvonalak mentén törnek fel a postglaciális, de ezeken fekszenek a történelmi időkben és a jelenleg is működő vulkánok, valamint azok postvulkáni jelenségei: a fumarolák, mofetták, solfatárák, természetes hévízforrások és geyzirek. Az utóbbiak nagyrésze a vulkanológiailag máig is aktív palagonit területhez kötött. A geyzirek ismert száma 30-nál, a hévforrásoké 600-nál is több. Ezek közül jelentőségük, érdekességük és hozzáférhetőségük miatt csak néhányat említhetünk itt meg. Kiemelve helyenkint gazdasági hasznosításuk módját is. Izland 170 000 lakójának teljes zöldségszükségletét a gőz- és hévízforrások hőenergiájának felhasználásával, melegházak útján biztosítják. De városok, községek és egyes települések középületeinek és lakóházainak, sőt közeli farmok fűtéséhez és melegvízzel való ellátásában is hasznosítják. így a füstnélküli fővárosnak nevezett Reykjaviki-t már most is jórészt a várostól cca 15 km-re levő Reykir [1] gevzírjeinek hévízével fűtik. Ezek fedezik a főváros melegvízszükségletét is. A fővárostól D-i irányban kb. 27 km-re fekszik a Krysuvik-i fumarola és palagonit vidék [2]. Tőle néhány km-re a főváros felé pedig egy kis tó Kleifarvatn és mellette Tröllagygja fekszik [3], ahol iszap fortyogok vannak és a gőzzel együtt előtörő 90—100 °C-os forró vizet melegházakban a fűtésnél értékesítik. Innen K-re cca 50 km-rel fekszik Hverageradhi [4]. A kis városkában és környékén számos hévforrás fakad, és geyzír működik. Legnevezetesebb a Gyrta nevű geyzír, amely 80—90 °C meleg vizét szabályos 1 órás időközökben 15—20 m-re löveli fel. Az előbbi közelében, de magában a városban is számos melegházban intenzív zöldség, déli gyümölcs és virág termesztés folyik. Innen kb. 80 km-rel K-re a Hekla vulkán lávavidékén a források mentén szénsavas mofetták törnek elő [5]. A Heklától kb. 45 km-rel ÉNy-ra van a Grant vagyis nagy geyzír [6], amely gőzölgő, cca 100 °C-os forró vizét 50—55 m magasra löveli. E helytől ÉK-i irányban, a Hvita folyó kannyon völgyében van a látványos Gulfoss azaz Arany zuhatag nevű vízesés [7], továbbá ÉK -re a Hofsjöküll közelében a Kerlingarfjöll [8] erősen termikus területe. A sziget ÉK-i részén a Myvata tó környékén hasadékokból fumarolák, solfatarák és forró iszapforrások fakadnak. Innen É-i irányban pedig a Námafjall [9], a Krafla [10], majd a Theistareykir [ll] vidékén vannak hőenergia források. A Myvata tótól nagyjából D-i irányban mintegy 60 km-re az Askja [12] vidékén a bugyborékoló tó és a gőzölgő fumarolák jelzik az utóvulkáni működést. Tovább D-re, már a Vatnajökul jégmező peremén Kverkfjöll [13], ettől Ny-ra a Vonarskard [14] és a közvetlenül a jégmező alatt a Grimsvotn [15] táján fakadnak hévizek. Izland déli részén pedig a Torfajökidl [16] vidékén. Az utóbbi két hely hőleadása különösen nagy. Thoroddsen szerint a sziget ÉNy-i félszigetén a törésvonalak mentén is számos hévízforrás fakad. Izland és a magyarországi hévízfeltárási lehetőségek közötti hasonlóság abban rejlik, hogy mind a kettő igen kedvező. A különbség viszont abban van, hogy Izland esetében a termálvíz vulkanikus hatásra jött létre, és igen nagy mértékben a bazaltos kőzeteket harántoló tektonikus törésekhez kötött. A magyarországi hévizek viszont geotermikus eredetűek és csak a triász karbonátos kőzetek másodlagos vize kötött a törésvonalakhoz, míg a harmadkori rétegvizek primer vizei általában nem. Vegyi szempontból az izlandi hévizek postvulkáni hatásra, valószínűleg beszivárgó vadózus vizekből keletkezett különleges gyógyvizek. A magyar hévizek közül a mezozoikumból származók karsztvizek, a harmadkoriak pedig az együtt ülepedett tároló kőzetek genetikájának megfelelően édes, félig sós, illetve sós vizek. Aszerint, hogy a tároló kőzetek folyó vizekben vagy brakkvizekben, illetve tengervizekben keletkeztek. E hévizek tehát fosszilis vizek. Ez általános szabály alól a karsztvizek azért képeznek kivételt, mert a karbonátos kőzetek, vagyis a finoman pelites mészkövek és dolomitok, a velük együtt ülepedett primér sós tengervizet a tömörüléssel járó kőzettéválás, az ún. dinamo-metamorfózis során elvesztették. És csak az utólagos hegységmozgás és összetöredezés után vettek fel és tárolnak többnyire csapadékból származó édes vizet, amelyhez helyenkint és kisebb mértékben a velük tektonikai érintkezésbe került más kőzetekben tárolt vizek keveredhettek. A magyar hévizek ásványtartalma a fenti keletkezési körülmények valamint tároló kőzeteik, ill. alkatrészeik oldhatósága szerint tág határok között változik és néha tekintélyes is lehet. A földtani