Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Sz. dr. Muhits Katalin–ifj. dr. Szabó Zoltán. Kisüzemi méretű INKA rendszerű kísérleti levegőztető berendezés tapasztalatai

274 Hidrológiai Közlöny 1969. 6. sz. Sz. dr. Muhits K.—ifj. dr. Szabó Z.: Kisüzemi méretű INKA berendezés víznívó csökkentése, a mintavétel során a kezdeti nagy oxigéntartalom stb. folytán) több mérési eredményt elvetettünk. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a medencét a telep építésénél készült drénhálózat kútjából igen kis oxigéntartalmú vízzel lehetett feltölteni. Nem volt szükség tehát a víz oldott oxigéntartalmának lecsökkentésére vegyszeradagolással. Ez részben megkönnyítette, részben pedig pontosabbá tette munkánkat. Az oxigénfelvevőképesség méréséhez, mivel a medence jórészt a talajszint fölött van, gumicsővel folyamatosan tudtunk mintákat venni. Méréseink szerint különböző légszállításkor, a következő oxigénfelvevőképességek adódtak (1. táblázat): 1. táblázat 2. táblázat A %-os tisztítóhatás (rj) így alakult: Tabelle 2. Verlauf des prozentuellen Kláreffekts (rj) A levegőztető medencébe befúvott levegő mennyisége Oxigénfelvevőkópesség A levegőztető medencébe befúvott levegő mennyisége felszínen fenéken 80 m

3/m

2/óra 120 m

3/m

2/óra Kb. 210 m

3/m

2/óra 210 m

3/m

2/óra 63 g/m

3/ó 71 g/m

3/ó 190 g/m

3/ó 140 g/m

3/ó 51 g/m

3/ó 56 g/m

3/ó 157 g/m

3/ó 161 g/m

3/ó' Időpont O

2 fogyasztás BOI

5 Lebegőanyag Időpont alapján VIII. 29 87,6 94,9 98,9 IX. 1 78,9 89,1 95,5 IX. 7 66,9 84,1 84,5 IX. 15 50,8 49,4 91,9 IX. 17 59,1 64,2 83,3 A levegőztető berendezésben négyféle méretű légadagolás esetén vizsgáltuk a víz sebességét. A sebességkomponensek nagyságából megállapíthattuk, hogy a medence mért részein az iszappelyhek leülepedésének meggátlására a vízmozgás általában kielégítő volt. A levegőztető fenekén a víz áramlásának sebessége az üzemi levegőszállítástól függően 25—40 cm/sec volt. Kísérletek előiilepítetlen városi szennyvízzel A levegőztető berendezés üzemeltetését városi, nem előülepített szennyvízzel kezdtük el. Az üzem megindításakor, mint a felületi levegőztetéssel működő berendezéséknél általában, úgy itt is, a fokozatos szennyvíz terhelés elvéhez ragaszkodtunk. A levegőztető medencébe mintegy 4 m

3 oltó aktivált iszapot szállítottunk át Pestlőrincről. A levegőztető medencét 5 m

3 nyers városi szennyvíz és 20 m

3 tiszta csapvíz elegyével töltöttük fel. A nyers szennyvíz és tiszta víz elegy szennyeződését kémiai jellemzőkkel megállapítottuk. Az elegyet 24 órán át levegőztettük, majd 5 m

3 nyers szennyvizet adtunk hozzá. Ezután állandóan üzemeltetve fokozatosan emelkedő mennyiségben adagoltuk a levegőztető medencébe a nyers szennyvizet, és az iszaprecirkulációt is megindítottuk. Tíz nap után már megfelelő iszapkoncentrációt mértünk a levegőztető medencében. A kialakult iszap a biológiai vizsgálat szerint is megfelelő volt. Az aktivált iszapban ekkor talált szervezetek: Polytoma uvella, Paramaecium caudatum, Opercularia coarctata, Trepomonas agilis, Bodo celer, Anthophysa vegetans, Hexamitus inflatus, Sarcina palludosa, Aspidisca costata és szabadon úszó baktériumok voltak. Ez egy kialakulásban levő, jobbára még polyszaprób jellegű, aktiválódó iszapra jellemző életközösség. A vizsgálatok azonban a tisztítóhatás (17%) fokozatos romlását mutatták (2. táblázat): A levegőztető medencében oldott oxigént nem tudtunk kimutatni, abban sűrű, homokos iszap rakódott le. Majd megszűnt a víz és iszap forgatása is és a tisztítás megbénult. Ebből következik, hogy a specifikus angyalföldi szennyvizet előülepítés nélkül, INKA rendszerű levegőztetési móddal nem lehet tisztítani. Utóbb von der EMDE is megállapította, hogy az INKA rendszerű levegőztetéshez mindenképpen jó előülepítés szükséges. Kísérletek előülepített szennyvízzel Mivel a nyers — előiilepítetlen — szennyvíz tisztítása nem lett eredményes, a kísérleteket előülepített szennyvízzel folytattuk. Az előülepítés ideje a terheléstől függően 1,3—2,6 óra volt. Miután a levegőztető medencét újból bedolgoztuk, a terhelést fokozatosan emeltük a tervbevett 10 m

3/m

3.nap-ra. A kezdeti kedvező tisztítási hatásfok azonban ekkor is fokozatosan romlott. A 10 m

3/m

3.nap hidraulikus terhelésnél ugyan kaptunk még átmenetileg elfogadható tisztítási értékeket, de hosszabb üzemeltetési idő után már különböző zavarok jelentkeztek, ezek közül a medence oldott oxigén-tartalmának elégtelensége a leglényegesebb. Pár hetes üzemeltetés után már a levegőztetőben a víz színének megváltozásával is észlelhető volt a levegőellátás egyenlőtlensége. A medence leürítésénél vettük észre, hogy a levegőztető rács lyukai többé-kevésbé, egyesek pedig teljesen eltömődtek. Ez természetesen az áramlási viszonyokat is befolyásolta. A medence fenekén tehát megkezdődött az iszap leülepedése. Ez, a fenéken összegyűlt, anaerob, rothadó iszapréteg fokozatosan megmérgezte a még aktív iszaptömeget is. A levegőztetőrácsok eltömődése általában abban az időben következett be, amikor a berendezés terhelését 10 m

3/m

3/nap-ra emeltük fel. Ezt a jelenséget több ízben is megfigyeltük, ez 2—3 hónapos üzemeltetési idő után mindig bekövetkezett. Ez a terhelés további emelését meggátolta. A rács lyukainak eltömődése miatt a levegőztető medencébe befúvott levegő mennyisége állandóan csökken, így a medence fenekén a víz áramlása is lelassul. A víz sebessége tehát nem lesz elegendő ahhoz, hogy ilyen jellegű, nagyrészt ipari eredetű, nehéz iszapot áramlásban tartson. Tapasztalataink szerint háztartási szennyvíznél ez a jelenség csak jóval később következik be. Megfigyeléseink szerint tehát azt a következtetést lehetett levonni, hogy laboratóriumi modelleken megállapítható ugyan a legkedvezőbb áramlási viszonyokat biztosító medencealak stb., azon-