Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Fáy Cs.: Instabil jelenségek Hidrológiai Közlöny 1969. 6. sz. 257 jutnak a másik szivattyúba. Amint a második szivattyú gőzt kap, a gőz összenyomása miatt nyugtalan üzeművé válik, majd a gőzképződés fokozásával teljesen kinyomja magából a vizet, s még az a vízgyűrű sem marad meg benne, ami a másik szivattyúban volt. Ezzel az üzem megszűnik. Mivel a szivattyútelep indításához külön légszivattyú is volt felszerelve, amivel a szivattyúk szívócsövéből fokozatosan el lehetett szívni a gőzt, a jelenség fordítottan is ellenőrizhető volt: amíg a második szivattyú nem ejtette el a vizet, csak nyugtalankodott, addig az első szivattyú szívócsövének megszívatásával meg lehetett szüntetni a nyugtalan üzemet. Amint azonban elejtette a vizet, a saját szívócső megszívatásával sem lehetett újra visszaállítani az üzemet mindaddig, amíg a gőztermelő szivattyút le nem állították. Az ismertetett jelenség arra hívja fel a tervezők figyelmét, hogy veszélyes dolog egy kutat két szivattyúval szívatni különösen, ha a szívómagasság nagy és a két szivattyú zárási szállítómagassága is eltérhet egymástól. IRODALOM [1] A. Szabó, A. Verba, Cs. Fáy: Citeva date des pre cercetarile in domeniul pompelor, ... Studü si cercetari Acad. R. P. R. Baza Timisoara Tom. VI. 1959. nr. 1—2. p. 89—103. [2] A. Verba, A. Szabó: Typical Characteristics of Radial-Flow Pumpa Dependingon Size of Clearance.... Aeta Teehniea XXVIII./3—4, Budapest, 1900 p. 323—348. [3] Szabó A.: A rés hatása az előlapnólküli szivattyúk jellemzőire. Gép. XIII/8, 1961. Budapest, p. 311 — 316. I'liénoménes d'instabilité dans l'exploitation parallelé des pompes eentrifuges Fáy, Cs. Le point de fermeture des pompes eentrifuges couplées parallélement a été diffórent, étant donné que la situation du point de fermeture des pompes est affectée par la grandeur de la fente parmi la pále ouverte et le couvercle de la pompe respectivement par la hauteur d'aspiration. C'est pourquoi l'exploitation en paralléle des pompes est devenue impossible, une des pompes cessa de débiter, puis au but d'un eei'tain délai, la deuxiéme pompe s'est ógalement vidóe. L'analyse dótaillóe des causes de ees phénoménes est trés utile pour les constructeurs. A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső és öntözőrendszerei. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadványa, 1968. Szerkesztő: Szászhelyi Pál. (48 o., 18 ábra) Rövid, a kérdések lényegét ügyesen tömörítő tájékoztató füzet jelent meg a II. Tiszai Vízlépcsőről és öntözőrendszereiről. Sok egybehangzó vizsgálat igazolta ugyanis, hogy a Tiszavölgy középső részén a víz az 1970-es évek elején minimális mértékben rendelkezésre álló termelési tényezővé válik; a fejlesztések során tehát ebben a térségben elsősorban a vizet kell biztosítani. A tiszavölgyi vízrendszer fő ütőere a Tisza folyó. A Tisza természetes vízhozamai azonban szélsőségesen ingadozóak, s a külföldi vízhasználati lehetőségekre is tekintettel olyan vízpótló nagylétesítményekre van szükség, amelyek a folyó nyári kisvízhozamát megnövelik és az öntözés további fejlesztéséhez szükséges vízmennyiségeket biztosítják. Az adott célt a II. Tiszai Vízlépcső hivatott ellátni. Az O. V. H. címben szereplő kiadványa külön részben tárgyalja a műszaki létesítményeket ós a mezőgazdasági hasznosítás kérdéseit. Rámutat, hogy a Tisza völgyében öt vízlépcső létesülhet: Vásárosnaménynál, Záhonynál, Tiszalöknél, Kiskörénél és Csongrádnál. A Tiszalöki Vízlépcső után most megépülő Kiskörei Vízlépcső és tároló komplex (többcélú vízgazdálkodási létesítmény, hiszen a mezőgazdasági vízhiány csökkentése és a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges vízmennyiségek biztosítása mellett ipari- ós ivóvízellátáshoz is biztosít vízmennyiséget. A víztárolás kétszeresére növeli az érintett Tisza szakasz augusztusi mértékadó természetes vízhozamát és közel háromszorosára a hazai mezőgazdasági vízhasználatok részére felhasználható vízhozamokat. A kiadvány bemutatja a duzzasztómű és a. legfőbb műtárgyak, a vizerőtelep és a hajózsilip, valamint a főcsatornák vázlatos terveit is, műszaki ábrázolásban ós távlati rajzokban egyaránt. Kitér a kivitelezés kérdéseire, s közli, hogy az öntözés szolgáltatását 1973. jún. 30-ra, az első kiépítési ütem befejezését 1975. dec. 31-re irányozták elő. A mezőgazdasági hasznosítással foglalkozó anyagrósz az öntözés fejlesztés és a halászat fejlesztés kérdéseivel, a mezőgazdaság fejlesztési munka ós a vízgazdálkodási tervező munka összhangjának biztosításával, a mintaüzemek létesítésének ós üzemének kérdéseivel foglalkozik. Végül a beruházás költségelőirányzatait, a beruházás általános népgazdasági és társadalmi kihatásait vizsgálja. A kiadvány minden bizonnyal jó szolgálatot tesz az új létesítmény ügyének és országos megismertetésének a szakmán kívül állók részére is. Dr. Vágás István