Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
6. szám - Fáy Csaba: Instabil jelenségek centrifugál szivattyúk párhuzamos üzemében
256 Hidrológiai Közlöny 1969. 6. sz. Fáy Cs.: Instabil jelenségek H s[m] 6. ábra. A zárási pont értékének függése a szívómagasságtól Fig. 6. Valeur du point de fermeture en fonction de la hauteur d'aspiration H s t * geodetikus szóllitómagassóg (emelőmagasság) Hd St = geodetikus nyomómagasság H s st = geodetikus szivimagasság Hg = szívócső ellenállása Hh = nyomócső ellenállása 7. ábra. A két szivattyú együttes munkapontjának kiszerkesztése különféle statikus szívómagasságokra és a munkapont eltolódása a szívómagasság növekedésekor Fig. 7. Gonstruction du point de travail commun des deux pompes pour des diverses liauteurs d' aspiration statiques et déplacement du point de travail en agrandissant la hauteur d'aspiration felelő Hsst szívóoldali statikus magasságot. E kettő összege adja meg a teljes H st geodetikus emelőmagasságot. így pl. 3 m szívóoldali kútvízszint mélység esetén kaptunk a H tengelyen egy A pontot. Ha a szívócső ellenállási parabolát indítjuk A pontból, az valamilyen vízszállításnál metszi azt a jelleggörbét, ami megfelel a statikus és csőellenállási szívómagasság összegének (P x). Ez a kezdeti munkapont jellemzi a két szivattyú, szívócső és kút együttdolgozását. A kút vízszintje azonban a vízkivétel megindulása után süllyed. Emiatt a statikus szívómagasság növekszik. Ez a csőellenállás-görbe párhuzamos feljebb-tolódását, a szivattyú jelleggörbe lefelé tolódását eredményezi. Emiatt a szivattyúk együttes munkapontja P x-ből az eredményvonallal jelzett görbe mentén P 2-he majd P 3-ba tolódik. Az eredményvonallal jelzett munkapont-vándorlás tehát a statikus szívómagasság függvénye, amit az ábra felső részén lehet leolvasni. A vizsgált esetben, amikor a kúthoz csatlakozó szívócsövek elég hosszúak voltak, s a kutakban a vízszint elég alacsonyan volt, amit úgy jellemezhetünk, hogy a kút nyugalmi vízszintje a szivattyú tengelyszintje alatt 5,0 méterre, egy szivattyú névleges vízszállításának kivételekor a leszívott vízszint 5,8 méterre, két szivattyú névleges vízszállításának kivételekor pedig a leszívott vízszint kb. 7,0 méterre adódott, még lassú fokozatos indítás esetén is a kezdő állapot rendkívül gyorsan áthelyeződött arra a jelleggörbére, ahol már az egyik szivattyú folyadékszállítása megszűnt. Érdekes tapasztalat volt, hogy a kiszerkesztett munkapontvándorlási görbének megfelelően a szivattyú szállítómagassága alig változott az üzemviszonyok eltolódása közben. Amikor az egyik szivattyú vízszállítása megszűnt, új jelenség volt észlelhető, éspedig nem azonnal, hanem hosszabb időszak — 1 óra — múlva a másik üzemelő szivattyú fokozatosan rángató üzembe kezdett, ami a nyomóoldali feszmérőn is megfigyelhető volt, s végül a víz elejtéséhez és a nyomóoldali nyomás teljes megszűntéhez vezetett. A jelenséget az magyarázza, hogy abban a szivattyúban, amelynek vízszállítása megszűnt, a nagy szívás mellett meginduló gőzképződés a szívócsövet fokozatosan kitölti. A kavarási munka a vizet kezdi felmelegíteni, ami a gőzképződés mértékét még inkább meggyorsítja. Mivel a tapasztalat szerint e szivattyú nyomócsonkjára szerelt feszmérő ezen periódus alatt gyakorlatilag állandó nyomást mutat, s a víz felmelegedése sem olyan hirtelen, mint amit a folyamatos energiabevezetés alapján várni lehetne, jogosan tételezhető fel, hogy a visszacsapó szelep nem zár tömören, s a szivattyúban centrifuga-szerűen kialakuló vízgyűrű állandó utánpótlást kap a közös nyomócső felől. Ebben az üzemállapotban a szivattyú mint alacsony hőfokú gőzfejlesztő kazán működik. A felmelegedés mértékét egyébként az adott szívómagasság is korlátozza, mert a gőzképződés jelentős hűtőhatást fejt ki, az elvont rejtett hő által. A fejlődött gőz a szívócsövet fokozatosan kitölti, s a másik szivattyú üzeme akkor kezd nyugtalanná válni, amikor a gőzbuborékok elérik a csatlakozási pontot (2. ábrán A) s be-
