Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Emlékünnepély a szegedi árvíz 90 éves évfordulója alkalmából - Szeged m. j. város fejlődése: Dr. Biczó György

A szegedi árvíz 90 éves Hidrológiai Közlöny 1969. 6. sz. 245 Épül a Kiskörei Vízlépcső is, amelyet majd a Sze­ged térségét közvetlenül érintő Csongrádi Víz­lépcső, később pedig a Záhonyi és a Vásárosnaményi Vízlépcső követ. Március 12-e, a hazai árvizek történetének szo­morú évfordulója, de egyben az élniakarásnak, az emberi akaraterőnek, a romokon és a természeti csapásokon győzedelmeskedő nagyságát is hirdeti. Ma, amikor a 90 évvel ezelőtti szegedi árvízre em­lékezünk, nemcsak az áradat ellen harcoló névte­len ezrekre, az árvíz áldozataira és pusztításaira, hanem a jövőre is gondolunk. A szegedi árvíz és azóta még számos árvíz elleni küzdelem megmutatta, hogy amikor a veszéllyel, az árral kell harcba szállni, a nép az összefogás ere­jével hatalmas tettekre képes. Ha munkás hétköz­napjainkat is ez a szellem hatja át, az összefogás­ban rejlő nagy erő nemcsak a gátakon, de a dolgos országépítő munkában való helytállásnak is legyőz­hetetlen forrásává válik. Szeged m. j. város fejlődése Dr. BICZÓ GYÖRGY a Városi Tanács V. B. elnöke 90 esztendővel ezelőtt, 1879. március 12-nek haj­nalán gyászkeretben jelent meg a Szegedi Híradó ezekkel a sorokkal: ,,Kongj Városháza öreg ha­rangja, hirdesd Szeged népének, hogy szülő városá­nak végórája elérkezett". Ma újra szól a városháza öreg harangja és büsz­kén hirdeti, hogy a szegedi nép erejéből a szocialista társadalmat építő dolgozók keze munkája nyomán Szeged napról napra szebb, vonzóbb lesz, politikai, társadalmi, gazdasági súlya növekszik. Nemes do­log és csak köszönetet tudok mondani a Hidroló­giai Társaságnak, a Népfrontnak, hogy a minden­napi munka nagy tempója mellett megemlékezünk az ún. ,,szegedi nagy vízről". Külön szeretnék kö­szönetet mondani Bégen Imre államtitkár elvtársnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének, mert lehető­séget talált, hogy részt vegyen ezen a megemléke­zésen. Az emlékbeszéd részletesen foglalkozott a sze­gedi árvíz előzményeivel, az árvíz következmé­nyeivel, azzal a tragikus helyzettel, amelybe a vá­ros került. Mikszáth szavai szerint 90 esztendővel ezelőtt ,,a hajnal nem találta többé Szegedet, csak a romjait, amint apránként egy piszkos tenger iszap­jává váltak". Teljes rombolás és kilátástalanság volt 90 évvel ezelőtt, ma virágzó, fejlődő városban tartjuk meg a megemlékezést. S a 90 éves évforduló alkalmából ér­demes visszatekinteni,—ha nagyon vázlatosan is,— Szeged város fejlődésére, azokra az elképzelésekre, amelyeknek megvalósítása gyors ütemben viszi előre a város fejlődését. A város fejlődése az árvíz után meggyorsult. Ma városunk az iparilag fejlett városok kategóriájába tartozik, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy a közeljövőben az iparilag erősen fejlett szintet el­érje. A város a szénhidrogén feltárásának követ­keztében új ipari bázissal bővül, amely ipa­rának strukturális átalakulását is jelenti. Minden adottsága megvan a városnak ahhoz, hogy a jövő­ben az ország egyik új vegyipari bázisa legyen. A város gyorsütemű fejlődése igen jelentős épí­tési szükségletet, kivitelezői kapacitást igényel. Ide tartozik a város közműellátottsága, illetve an­nak fejlesztése. Az elmúlt évek fejlődése során egyedül a vízellátás szolgálta elfogadható módon mind a lakosság, mind az ipar és a településfejlesz­tés igényeit. A csatornahálózat kiépítése csak az újonnan létesített ipartelepekre, illetve üzemeknél valósult meg, és nagyjából csak a meglevő ipari lé­tesítmények szennyvizét tudja elvezetni. A legsú­lyosabb problémát a meglevő, elöregedett csator­nahálózat rekonstrukciója okozza. Folyamatban van a Rókus—Móraváros főgyűjtő építése, ami hi­vatva lesz a város már elavult egyesített rendszerű csatornahálózatának tehermentesítésére. Elkészült a holt Tisza—hattyasi átemelő telep, amelynek feladata a felületi vizek Tiszába emelése. A jövőbeni igények tekintetében mindenképpen szükséges a csatornahálózat teljes korszerűsítése és bővítése. A vízellátás terén is előre kell lépni, ha azt akarjuk, hogy a fejlődő város vízigényeit a fejlődés ütemében ki tudjuk elégíteni. Ennek érde­kében szükségessé válik új kútcsoportok, víztáro­lók, szivattyútelepek, és nyomóvezeték-rendszerek kiépítése. A víz- és csatornaközmű fejlesztésével együtt a környező községek vízellátását is meg kell szervezni. Ez alkalommal nincs lehetőség arra, hogy a vá­ros fejlődésének és fejlesztésének minden területét mélyrehatóan elemezzük, csak egy dologra szeret­nék még rámutatni. A városi tanács az elmúlt évben jóváhagyta a város általános rendezési tervét, amely újra hosszú év­tizedekre megszabja a város fejlődését. Azt a vá­rosszerkezetet, amelyet 90 esztendővel ezelőtt az árvíz után alakítottak ki, tovább fogjuk fejlesz­teni, hiszen az elmúlt 90 év alatt bebizonyosult, hogy az az akkori modern városfejlesztés alapján készülve ma is megállja a helyét, és amelyet érde­mes és szükséges továbbfejleszteni. A város szerke­zeti adottsága: a Tisza mint tengely, vagy úgy is nevezhetnénk: mint a város fő utcája, és a körgyű­rűs-sugaras rendszer. Ez marad továbbra is a város szerkezeti alapja a mai modern építészet felhaszná­lásával. Ma, 90 év elteltével tisztelettel kell adóznunk a szakembereknek, akik a város újjáépítési tervét elkészítették; azoknak a városoknak, amelyek a nagy bajban a szegediek segítségére siettek, és nem utolsósorban Szeged népének, amely kétkezi munkájával azzá tette ezt a várost, ami ma. Min­den reményünk és a remény mellett megfelelő anyagi eszközök is megvannak, hogy Szegedet a szocialista építés egyik virágzó, fejlődő városává emeljük.

Next

/
Thumbnails
Contents