Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

222 Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. Borbély J.: Optikai feszültségmérő eljárás arányban összeállított komplex vizsgálatsorozatokkal a felmerülő problémák minél teljesebb megoldásait adhassuk. IRODALOM Szittner A.: Kísérleti feszültséganalízis, 1—2. köt. Huszár I.: Feszültségmérések. Novabádzky—Neugebauer: Elektrodinamika és optika. H. Wolf: Spannungsoptik. Dr. Thamm F.—Bezuk Zs.: Hajlított ós nyírt tartó gerinelemezének optikai feszültségvizsgálata. (Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 13. évfolyam 1966. 1. szám). Marinoía M.: Photoelast.ische Untersuehungen den Wehrpfeilern des Kraftwerkes Schaffhausen, (SchweizerisChe Bauzeitung, 1962. 43. sz.) The Introduction of l'hotoelastieity in Hungárián Hydraulic Engineering Practice By Borbély, J. Parts deseribing the physieal prineiples and practical application of photoelastic measurement have been compiled to provide enough information for understanding the results obtained first on a simply supported beam weakened in several stages, then on more complieated struetures studied in connection with practical problems. In the section on practical applicat ions the measurements performed on models with t wo- and three-dimensional stress distribution are deseribed. Ali particulars of these measurements could not be included because of space limitations, but in choosing the material for publieation an attempt has been made to give an as complete as possible an illustration of the practically unlimited possibilities offered by this method. Photoelasticity is capable of offering information to the designer on the stress distribution within eontemplated struetures, regardless whether the distribution is two- or three-dimensional. The distribution is obtained in a highly visual form. Two apparently equivalent engineering solutions can be compared structurally by simple tests. Since a full deseription of the stress distribution is obtained, uncertainties in design, dimensioning and arrangement of reinforeing steel are avoided at all points of the structure. Problems of similar nature which arose during the desinging of major hydraulic struetures demonstrated the actuality and necessity of introducing this method in hydraulic engineering practice. It should be pointed out, however, that in the designing of smaller hydraulic struetures experimentál checks may result in considerable savings and increased structural safety, in view of the great number of such struetures. Pierre Bourrelly: Les algues d'eau douce. II. Les algues jaunes et brunes. (Az édesvizek moszalai. II. A sárga és barna moszatok.) — Paris, N. Boubée et Cie, 1968. (438 oldal, 114 táblával.) Lapunk hasábjain (H. K. 1967. 7. szám, 324. o.) már ismertettük a három kötetesre tervezett mű első kötete megjelenésekor a munka helyét és jelentőségét az algarendszertani művek sorában. Most örömmel adunk hírt a mű II. kötetének megjelenéséről, amely kötet is rendelkezik mindazon erényekkel, amelyeket az I. kötetnél kiemeltünk. Így a mű szerzője a tárgyalt algacsoportok (Chrysophyceae, Xanthophyceae, Diatomophyceae) Phaephyceae minden jól elhatárolható nemzetségét egy vagy több faján keresztül, szóban ós ábrában, gondos kritikai mérlegeléssel mutatja be. Teljes biztonsággal kezeli azt a taxonómiai anyagot, amit a régebbi kutatók, így elsősorban Pascher, a mi Sclierffel Aladárunk, továbbá Skuja, Fott stb. ós az egykori kovamoszatkutatók munkássága révén tisztázódott. Ezen tűi saját kutatásai révén — különösen a sárgás moszatok körében — több kritikus csoportot minden eddiginél áttekinthetőbben képes bemutatni. A kovamoszatok kivételével egységes ábrázolási módban rajzos illusztrációs anyagot ad. A kovamoszatoknál viszont igen szerencsésen elegyíti a rajzokat és a mikrofotókat. A közölt jó minőségű, a lényeges vonások kiemelésére beállított mikrofotók az esetek többségében jobban szolgálják az illető szervezet felismerését, mint a rajzok. Ennél a kötetnél is azt kell tehát mondanunk, hogy a gazdag ikonográfiái anyag nagy erőssége a műnek, annak gyakorlati használhatóságát, a gyakoribb algafajok körében való biztos tájékozódást és emellett az algarendszer egészének áttekintését jól szolgálják. Az algák finom ós legfinomabb struktúráinak a korszerű mikroszkópi és elektronmikroszkópi kutatásokon alapuló tényeit igen jó szintézisben adja a szerző. Különösen jól sikerült az ilyesféle összefoglalás a kovamoszatokról. A Szerző nem a Közép-Európában elfogadottabb Chrysophyta ésPhaeophyta törzsi csoportosítást használja a tárgyalt algacsoportjainál, hanem — főleg Christensen (1962) hatása alatt — ezen két törzs algáit a Chromophyta törzsben foglalja össze. A függelékként közölt összehasonlító táblázatban bemutatja, hogy az eddigi nevesebb algarendszerezők ezeket az algacsoportokat taxonómiailag hogyan tagozták. A mű nem tűzte célul maga elé, hogy a rendszertani és azzal szorosan kapcsolódó vonatkozásokon túl is foglalkozzék az algákkal, pl. életmódtani, szennyeződésbiológiai stb. szempontok szerint. Ez a mű 3 kötetre tervezett kompakt terjedelmébe nem is fórt volna bele. Mindenesetre jó lenne, ha akadna szakember, aki az algákról szóló életmódtani ismereteket hasonlóan korszerű műben tudná szintetizálni, miként ezt Bourrelly az édesvizek algáinak rendszertanával tette. Bourrelly műve az utóbbi évtizedek lesikerültebb algataxonómiai munkáinak sorába tartozik ós megjelenését mind az elméleti kutatásokat, mind az alkalmazott limnológiai munkát végzők örömmel fogadhatják. Dr. Uherkovich Oábor TÁJÉKOZTATÁS A TISZÁNTŰL VÍZGAZDÁLKODÁSÁRÓL A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság 1962 óta fennálló időszaki kiadványának 1968. évi 1. száma október hó végén jelent meg. A ,,Tájékoztatás" szerkesztője, Németliy László vízgazdálkodási osztályvezető bevezetőjében felhívta a figyelmet a folyóirat vitafórum-jellegére ós arra, hogy hasábjain nem feltétlenül a hivatalos álláspontok rögzítésének van helye, hanem elsősorban a személyes véleményeknek, eltérő változatok, műszaki lehetőségek ismertetésének és megvitatásának. Az 1968. évi 1. szám a továbbiakban Molnár László Kelet-Szlovákia-i tanulmányidjának beszámolóját, Kovács Sándor árvízvédelmi művek helyzetéről és fejlesztési kérdéseiről szóló dolgozatát, Gábos Lászlónak a debreceni jelszíni (Keleti-főcsatornára támaszkodó) vízmű előmunkálatairól szóló összeállítását tartalmazza, majd Benedek Antal TIVIZIG-területi áttekintése következik az egyes települések szennyvíz-csatornázási és szennyvíz-elhelyezési lehetőségeiről, és Kvasz Jenő nádudvari halastavi szennyvíz-elhelyezési tapasztalatainak ismertetését olvashatjuk. A tanulmányok sorát Gál Tivadar a vízépítési műtárgyak utófenék-burkolatának előregyártott elemek alkalmazásával való kialakítására tett javaslata zárja le. Dr. Vágás István