Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

5. szám - Dr. Jámbor Ottó: Vertikális mezoplankton vizsgálatok tanulságai a Mátravidéki Hőerőmű hűtőtaván

Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. 223 LIMNOLÓGIA Vertikális mezoplankton vizsgálatok a Mátravidéki Hőerőmű hűtőtaván Dr. J Á M B O R OTTÓ Bevezetés Erőművi hűtőtavak vizének kémiai sajátosságaival, mikroszkópos állat- és növényvilágával, a környezet és élőlények közötti kölcsönhatások kapcsolatainak vizsgálatával több értekezés foglalkozik (F. J. Trembley, 1960; Balogh, 1963; J. Craus, 1965). Nem találkoztunk viszont olyan tanulmánnyal, amely a Mátravidéki Hőerőmű hűtőtavának limnológiai tulajdonságait tárgyalná. „Egy mesterséges víztározó környezeti körülményeinek és planktonközösségének összefüggő ismerete oly kulcs, mely a gyakorlat számára is hasznos lehet" (Sebestyén—Török—Varga, 1951). Vizsgálataink célja ezért az volt, hogy a hűtőtó különböző pontjain, a különböző fizikai és kémiai komponensek idő függvényében való változását meghatározzuk és ezzel párhuzamosan megfigyeljük, hogy hogyan befolyásolja ez a változás a mezoplanktontársulások közül a CLADOCERA és COPEPODA populációkat. 1. A Hőerőmű hűtőtava A Mátravidéki Hőerőmű Heves megyében, Hatvan város és Lőrinci község határperemén épült. Tervezésénél és telepítésénél az egyik legfontosabb megoldandó feladat a vízellátás biztosítása volt. Ugyanolyan figyelmet és megfontolást igényelt ez. mint a felhasználni kívánt tüzelőszeré. A víz ugyanis azért szükséges nagy mennyiségben, hogy az üzemi hőkörfolyamatban az elvonandó hőmennyiséget elszállítsa. Tehát hűtőközeg. Ehhez viszont jelentős vízmennyiség szükséges, ami csak körfolyamatban bocsátható folyamatosan a Hőerőmű rendelkezésére. Ezért zárt rendszerben használják, hűtőtóba vezetve tárolják és csak az elkerülhetetlen veszteségek pótlásáról, utána töltéséről gondoskodnak. A hűtőtónak ezt az utánatöltését mint legjelentősebb víznyerőhely —a Zagyva és a tó déli részén Mlasitögbt 1. ábra Puc. 1. Fig. 1. levő ún. „déli kutak" biztosítják. A Zagyva földrajzi helyzetével és vízrendszerével magyarázható, hogy a Hőerőmű részére biztosítani tudja az összes vízszükséglet 95—97%-át. Az említett okok miatt a Zagyva jobb partján 1943-ban létesítették a kb. 100 kh-nyi felületű hűtőtavat. A tó hűtőképességét az adott felület mellett az áramlási viszonyok helyes kialakításával is fokozzák. Annak érdekében pedig, hogy a hűtésben mennél nagyobb felület vegyen részt és ezzel a víz körforgási időtartama is növekedjen, az áramlást terelőgátakkal irányítják (1. ábra). A Zagyva vize a vízbeemelő szivattyún (a) keresztül, az ülepítőmedencébe (b) jut. Megkerüli a medence ülepítő gátját (c) és közben lebegő hordaléktartalmának nagy részét a fenékre rakja. A választógát (d) megakadályozza az ülepítőmedence vizének keveredését a hűtőmedence (e) vizével. Az ülepítőből a hűtőbe csak a választógáton kiépített átfolyón (f) keresztül áramolhat a víz. A hűtőmedence vízcirkulációját az ülepítőmedencéből beáramló hideg víz és a Hőerőműből kiáramló „elhasznált" meleg víz hőmérsékletbeli különbsége határozza meg. A hűtőmedencébe ugyanis a víz útja a választógát átfolyójától a Hőerőmű vízkivételi szivattyúja (g) felé (hideg út) tart, majd a Hőerőmű meleg víz visszavezetési helyétől (h) a választógát átfolyója felé (meleg út). Itt viszont nem juthat vissza az ülepítő medencébe, mert a medence gátja magasabban fekszik, mint a hűtőmedence leggyakoribb vízszint magassága. A hűtőmedence hideg-meleg vizének egyenletes irányú cirkulációját a terelőgát is biztosítja (i). A gátat a tó hosszával párhuzamosan építették, amelynek közepéről rá merőlegesen egy oldalág (j) nyúlik a Hőerőmű felé. Ez az oldalág választja ketté a Hőerőműbe beáramló hideg, és az üzem turbinaházából kiáramló meleg víztömeget. II. A hűtőtó fizikai és kémiai tulajdonságai a) A helyszíni vizsgálati helyek A helyszíni fizikai és kémiai megfigyeléseket, valamint a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vízmintákat a hűtőtó 7 különböző pontján vettük (v. ö. 1. ábra számjelzései). A vizsgálati helyeket ott igyekeztünk megválasztani, ahol az állandóan ható dinamikai változások a legjellemzőbben érvényesültek. Az 1. vizsgálati hely a Zagyván, a vízemelő szivattyú előtt 50 m-re volt, mivel a legnagyobb mennyiségben a Zagyva vize táplálja a hűtőtavat. A 2. vizsgálati hely — a választógát átfolyójának ülepítő-medence felőli oldalánál — az ülepítőben tisztult Zagyva-víz és a tó vizének keveredési pontjánál volt. A 3. vizsgálati hely a hűtőtó terelőgátjá-