Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: A rendszeres hajózás hatása a Keleti-főcsatorna öntözővízelosztó üzemére
Dr. Szigyártó Z.: A rendszeres hajózás hatása Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 195 az alsó fő kapujának a kinyitása, majd a vízszállítás újbóli megindítása. Az előzetes tervek szerint egy-egy hajó egyirányú átzsilipeléséhez fél órára van szükség, s ez megfelel a gyakorlati tapasztalatoknak is. Más szóval: minden hajó átzsilipelésekor egy fél órára meg kell szüntetni az öntözővízadagolást. Ennek aztán kétféle következménye is van: az egyik a csatorna öntözővízszállító kapacitásának a csökkenése, a másik az öntöző vízszolgáltatás szempontjából alapvető vízszinttartás időszakos megszüntetése. Az előbbivel, a kapacitás csökkenéssel kapcsolatban levezethető, hogy ha a tiszavasvári zsilipen keresztül a hajózás okozta üzemszünetek figyelmen kívül hagyásával a főcsatornába továbbítható maximális napi közepes vízhozamot Q* 0-al, az n hajó átzsilipelésének hatására lecsökkent maximális napi középvízhozamot Qw-val jelöljük, úgy a kapacitás százalékos csökkenése a &= Qk 0~ Qk h .100: Qk 0 • 2,09,-n (1) összefüggés szerint változik. Tehát például három hajó egy napon belül ki és be zsilipelése (n=6) már több mint 10%-kal csökkenti a Keleti Főcsatornába adható vízmennyiséget. Ez pedig csúcsidőszakban, vagy pláne vízkorlátozás esetén már számottevő kapacitás csökkenésnek tekinthető. Ilyen módon tehát megállapítható, hogy a tiszavasvári hajózsilip jelenlegi megoldása következtében, a kapacitás csökkenése miatt —• vízkorlátozás esetén, vagy csúcsidőszakban — már a napi néhányszori hajó átzsilipelés is csak nehezen egyeztethető össze a főcsatorna öntözővízelosztó feladatával. A sűrű, rendszeres hajózás pedig egyenesen kizárttá teszi, hogy a főcsatorna a kritikus időszakban maradéktalanul be tudja tölteni az öntözővízszállítással kapcsolatos szerepét. * A tiszavasvári zsilipen áthaladó hajók azonban nem csak a zsilipen átbocsátható napi vízmennyiséget csökkentik. Ezek, ugyancsak az átzsilipelés jellegéből adódóan, kedvezőtlen hatást gyakorolnak a tervszerű vízeloszlás érdekében feltétlenül szükséges vízszinttartásra is. Akkor ugyanis, amikor egy-egy hajó átzsilipelése előtt a vízszállítást hirtelen megszüntetik egy negatív lökéshullám indul el lefelé a zsilipből. Ezt követi valamivel később egy másik, jóval kisebb mértékű, pozitív vízhozamhullám a hajózsilipben tározódott fölös vizek kiengedésekor. Végül az alsó kapu nyitása után, az ismét meginduló vízszállítás egy nagy pozitív lökéshullámot eredményez. Mindezek az előbb tárgyalt vízhozamváltozások aztán együttesen olyan jellegű vízszintváltozásokat eredményeznek, amelyek a 2. ábrán is láthatók, s amelyeket a Keleti Főcsatorna 10 + 000 és 20 + 000 szelvényében elhelyezett két rajzolóvízmérce rögzített mintegy 25 m 3/s-os vízszállítás mellett. A teljes és a nulla vízszállítás közötti különbség nagyságától függően a különböző negatív és pozitív lökéshullámok magassága természetesen ugyancsak más és más lesz. így csúcsidőszakban a 2. ábrán bemutatott vízszintkülönbségeknél nagyobbak is előállnak. Ugyanakkor meg kell azt is jegyezni, hogy a Keleti Főcsatornában tartott szint hirtelen süllyedése szükségképpen maga után vonja az abból kiágazó vízkivételek vízszállításának a hasonló csökkenését, ami viszont — továbbmenve — vízkivételek alvizének bizonyos süllyedését eredményezi. Következésképpen, abban az esetben, ha a Keleti Főcsatornából kiágazó vízkivételeknél a tartott felvízszint csökkenésének eredményeként előálló vízhozamváltozást vizsgáljuk; a lehetséges vízadagolási hibára feltétlenül alsó korlátot határozunk meg akkor, ha a 2. ábrából leolvasható legnagyobb, mintegy 12 cm-es vízszintváltozást a nyomómagasság változás értékül fogadjuk el. Lássuk most már e 12 cm-es nyomómagasságcsökkenésnek a hatását. Ennek vizsgálatakor nyilván abból kell kiindulni, hogy a Keleti Főcsatornából kiágazó gravitációs vízkivételek táblás zsilipek, s így Q vízszállításuk a Q = a-M]/ h (2) összefüggéssel jellemezhető (ahol a a zsilipnyitás mértékét, M a vízhozamtényezőt, h pedig a nyomó2. ábra. A tiszavasvári zsilipen keresztül végzett hajó éitzsilipelés hatása a Keleti Főcsatorna, vízszínének alakulására Puc. 2. BAuanue nepeuiAW3oeaHua, npoeedemwao iepe3 UIAM3 Tucaeauteapu Ha fiopMupoeaHue aopu30nma eodbi e MaeucmpaAbiWM BocmotnoM KaHaAe (a) epeMn, uac, (b) Z0pu30nm, CM, (c) exod e UIAW3, (d) euxod U3 UIAW3, (e) npuwiieHHbie cydnoM eoAiibi Fig. 2. Influence of locking a vessel thorugh the Tiszavasvár lock on waterlevels in the Eastern Main Ganal (a) time, houra, (b) stage, cm, (c) locking out, (d) locking in, (e) waves generated by the vessel
