Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
4. szám - Csanády M.: A szennyvíztisztítók, homokszűrők működéséről
Csanády M.: Szennyvíztisztító homokszűrők Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. 191 eredmény. Jelentős a coli szám csökkenése is. A 20°-on és 37°-on meghatározott összbaktérium szám viszont határozott növekedést mutat, ami oldómedencés tisztításnál nem ritka jelenség. 1968 áprilisában még jobb eredményt kaptunk az olclómedence hatásfokára, még bakteriológiai szempontból is. A homokszűrő után a szennyvíz szervesanyag tartalma kicsi, nem rothadóképes, kifejezetten aerob jellegű. Erős nitrifikáció játszódik le, a nitrát tartalom 30—80 mg/l. Kicsi a bakteriológiai szennyezettség is. A 24 órás vizsgálatkor kapott eredményekből az egész berendezés tisztítási hatásfokára a következő értékek adódnak: oxigénfogyasztás 83, coli szám 99,3, 37°-on mért összbaktérium száma 97,9%. A Zagyvába vezető nyomócső végén még jóval kisebb coli számot mértünk, ami arra mutat, hogy az aerob szennyvíz öntisztulása itt folytatódik. A szennyvizet a homokszűrűre juttató szivattyút 1967 februárjában — a tervező előírásának megfelelően — úgy állítottuk be, hogy a szennyvizet kis részletekben juttassa a szűrőre (egy alkalommal 400 litert). Ettől kezdve a szűrőnek nem volt elfolyása, a teljes szennyvízmennyiség elszikkadt, ezért később nem volt mintázható. 1968 áprilisában visszaduzzadást vagy a szűrő eldugulására utaló egyéb jelet nem észleltünk. Mindhárom szűrő zárt kivitelű, földdel takart, gyepesített. Az első kettőt a terepszint alatt helyezték el, a harmadik kiemelt. Következtetések Az ismertetett gyakorlati példák és vizsgálati eredmények az elméleti részben elmondottakat igazolják. Kis mennyiségű szennyvíz jó hatásfokú, a szokásos aerob tisztítási módszerekkel egyenértékű tisztítását az oldómedencéből és homokszűrőből álló berendezés biztosítani tudja akkor, ha a homokszűrő aerob állapotú, és a tervezettnél nem több, kellően iszaptalanított szennyvizet kap. A szűrő aerob állapotának feltétele a szakaszos (rövid periódusú) terhelés és a jó szellőzés. Szellőzés és szakaszos adagolás hiányában a homokszűrő csak anaerob baktériumszűrőként működik (I. berendezés). Regenerációs lehetőség hiányában az ilyen szűrő gyorsan eldugul. Az anaerob szűrő működése idején is kétes értékű a jó bakteriológiai hatásfok, mivel ez az anaerob úton tiszított szennyvíz előbb-utóbb aerob viszonyok közé kerül, és a vizsgálatok eredménye szerint az első reakció ekkor a baktériumok jelentős szaporodása. Eközben hártya is képződik, ami a vezeték vagy csatorna falára lerakódik. Az egész folyamat meglehetősen bűzös. Ezt követheti csak a tényleges aerob öntisztulás, amelynek elejére — természetes mederben —- a Sphaerotylus gombák megjelenése jellemző. A jól (az alsó és felső csőhálózaton is) szellőztetett homokszűrő aerob állapotú, hatása azonos a kisterhelésű csepegtetőtestek hatásával, sőt általában még jobb is a lebontási hatásfok. (Valószínűleg a szűk járatok miatt nincsenek rövidrezárási lehetőségek.) Ha azonban a szűrőnek nincs ideje aerob úton regenerálódni (nincsenek adagolási szünetek), a szűrő elég hamar eldugul. A vizsgált II. berendezés esetében is jó egy év után bekövetkezett a részleges eldugulás. Itt külön hátrányt jelent az, hogy egyetlen hosszú ágból (42 m) áll a szűrő. Adagolás hiányában először csak a szűrő eleje kap szennyvizet. Ide viszont állandóan érkezik a víz, a biológiai hártya szaporodik, regenerálódni nem tud (nincs autooxidációs periódus), vízáteresztő képessége csökken. A víz most a következő szakaszt terheli, de az előző szakasz fölött is elmegy, tehát nedvesen tartja, az továbbra sem tud regenerálódni. Az eldugulás így lépésről-lépésre halad a szűrő hossza mentén, és a teljes eldugulás csak idő kérdése. Az elosztó és gyűjtő ágnak (1—1 cső esetén) a vízszintes eltolása illuzórikus, a tényleges szűrővastagságot nem növeli és nem is tudja egyenletessé tenni a széles (> 1 m) szűrőfelület terhelését. Ha a szűrő egész térfogatát (15 m 3) hasznos térnek vesszük, az igen híg szennyvíz miatt a szűrő fajlagos napi terhelésére igen kis érték adódik: 28X3, 4 4 301/^ m3 A f el ül eti terhelés 15 1 3 4 = 0,074 m/nap, szintén igen kis érték. Ilven kis 50 terhelés mellett eldugulásnak nem szabad bekövetkezni. Mivel a szűrő ténylegesen eldugult, ez csak azzal magyarázható, hogy az így — tény adatok alapján — számított terhelés értékek nem reálisak. Adagolás hiányában és a túl hosszú elosztócső eleve kedvezőtlen hatása miatt egyenletes elosztásról szó sem lehetett, nem reális tehát a teljes térfogatot és felületet hasznos méretként figyelembe venni. Először csak néhány dm 3, ill. dm 2 terhelődött, az eldugult, a víz továbbment, az eldugulás -— a fentebb említett módon — lassan kiterjedt az egész szűrőre. Szakaszos adagolás hiányában tehát a szokásos terhelés töredéke is eldugulást okozott. A III. berendezés homokszűrőjére szakaszosan működő szivattyú juttatja a szennyvizet, a szakaszos adagolás tehát egyértelműen megoldott. A közel négyzet alakú felületen egyenletes az elosztás. A kiemelt elhelyezés az átszellőzést külön is elősegíti. Az oldómedence igen jó előtisztító hatása miatt a homokszűrő fajlagos BOI. terhelése itt kicsi. A 24 órás vizsgálat eredménye szerint a nyers szennyvíz napi 2,6 kg BOI 5-jéből csak 0,47 kg terheli a szűrőt, így a napi fajlagos terhelést kb. 25 g BOI 5/m 3-nek adódik. A felületi terhelés 0,54 m/nap, a szokásos értéknél nagyobb. Ezen berendezésnél két éves működés után a szűrő eltömődésére utaló jelet nem észleltünk. Remélhető, hogy csak további 3—4 év után szorul majd felújításra, a homokréteg cseréjére. összefoglalás Kis létesítmények szennyvizének jó hatásfokú aerob biológiai tisztítása megoldható homokszűrővel. Előtisztításra bővített oldómedence alkalmazható.
