Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
4. szám - Dr. Vitális Gy.–Hegyi I.-né: Hidrotermális és metaszomatikus jelenségek a váci Nagyszál nyugati részén
156 Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. Dr. Vitális Gy.—Hegyi I.- •né: Hidrotermális jelenségek 13. ábra. A XV-1. sz. fúrás 45,0 m-ből származó elsődleges meszes dolomit termo gramja Puc. 13. TepMOzpaMMa nepeumozo doAOMumoeozo meecmHsuca, noAyieuHOZo U3 öypenun XV-1 c ZAyöunu 45 M Abb. 13. Thermogramm des aus 45,0 m der Bohrung Nr. XV—1 stammenden primáren kalkigen Dolomits 200 rn 600 800 14. ábra. A VIlí-3. sz. fúrás 130,0 m-ből származó másodlagos meszes dolomit termogramja Puc. 1-4. TepMozpaMMa emopmnozo doAOMumoeozo u3eecmnnKa, noAynennozo U3 őypenuH VI11-3 c ZAyóunu 130 M Abb. 14. Thermogramm des aus 130,0 m Tiefe der Bohrung Nr. VIII—3 stammenden sekundaren kalkigen Dolomits 7. kép. A XV-1. sz. fúrás 45,0 m-ből származó elsődleges meszes dolomit vékonycsiszolata <t>omo 7. Tomcan npoőa (wAUtfiosKa) nepeuiuozo meecmKOeozo doAOMuma, noAyieHnozo U3 öypenua. XV-1 c ZAyöunu 45 M Bild 7. Dünnschliff des aus 45,0 m Tiefe der Bohrung Nr. XV—1 stammenden sekundaren kalkigen Dolomits 8. kép. A VIII-3. sz. fúrás 130,0 m-ből származó másodlagos meszes dolomit vékonyesiszolata <t>omo 8. ToHican npoöa (lUAUcpoeKa) emopmnozo meecmKOeozo doAOMuma, noAyieHHOZo U3 öypenusi VIII-3 c ZAyöuHbi 130 M Bild 8. Dünnschliff des aus 130,0 m Tiefe der Bohrung Nr. VIII—-3 stammenden sekundaren kcdkigen Dolomits „aktív" törések vonalába esik, melyet a kőbányában feltárt — a későbbi hidrotermális hatásokra utaló — óriás kalcittelér közelsége is jelez. A dolomitosodás mértéke nyugatról —• kelet felé, vertikálisan a nagyobb mélység felé erőteljesebb. Ahol a másodlagos dolomitféleségek a legvastagabbak, ott feltételezhetők a dolomitosodást eredményező hidrotermák feltörési helyei, melyek a terület mérnökgeológiai térképén jelölt nagyobb törésekkel jó egyezést mutatnak. A keleti rész erőteljesebb dolomitosodása a VIII- lés VIII- 3., valamint a IX-2 és IX-4. sz. fúrások között levő haránttöréssel, továbbá a IX-2, X-3 és XI-4. sz. fúrások vonalától DK-re levő töréssel hozható összefüggésbe. A legerőteljesebb metaszomatikusdolomitosodástaXII-3,XIÍ-5 és a XIII-4. sz. fúrás kőzetanyagában, valamint a XI-2. sz. fúrás alsó részén találtuk. A másodlagos és az elsődleges dolomitféleségek anyagvizsgálati eredményeinek összefoglaló értékelését a VIII-3. és a XV-1. sz. fúrás típusmintáinak részletes kémiai és ásvány-kőzettani vizsgálata alapján végeztük. A nagyszámú vizsgálat közül csak az egyes kőzettípusokat statisztikusán is jól jellemző minták vizsgálati eredményét közöljük. A mészkőösszlet különböző mértékű dolomitosodását, illetve metaszomatózisát az oxidos elemzések, a színképelemzések, a termogramok és a mikroszkópi csiszolat vizsgálatok alapján szemléltetjük. A bemutatott dolomitos mészkő, meszes dolomit és dolomit típusok 21,16, 51,98 és 90,94% CaMg(C0 3) 2-t tartalmaznak (2. táblázat). A termogramok (10—12. ábra) DTA görbéin 775—795°C-on levő csúcsok az MgC0 3, a 850— 895°C-on levő csúcsok pedig a CaC0 3 bomlására jellemzők. A tájékoztató színképelemzés (3. táblázat) szerint —• a 2. táblázaton nem szereplő elemek közül — általában a Mn, Cu és Pb gyakori. Ezek az elemek a karbonátkőzetek hidrotermális metaszomatikus érctelepeire is jellemzők. A fenti kőzetféleségek finomszerkezeti felépítésének, átmeneteinek, szemcseméretének és genetikai vonatkozásainak szemléltetésére — keresztezett nikolokkal — készült mikroszkópi felvételek a 4.—6. képen láthatók. A 4. képen bemutatott dolomitos mészkő egyenlőtlen szemcsézettségű, mikropátos, finom- és középszemcsés részekkel váltakozó szövetű. A középszemcsés részek szegélyén durva szemcsék is láthatók. A (200—1000 p közötti) durvaszemcsék a kőzet szövetének 10%-át, a (100—200 p-os) középszemcsék 60%-át, a (20—25 p-os) finomszemcsék 30%-át teszik ki. Az 5. képen közölt meszes dolomit uralkodóan (80%) közép-
