Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

4. szám - Dr. Vitális Gy.–Hegyi I.-né: Hidrotermális és metaszomatikus jelenségek a váci Nagyszál nyugati részén

Dr. Vitális Gy.—Hegyi l.-né: Hidrotermális jelenségek Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. 157 szemcsés. Benne foltokban és erekben (repedések mentén) mikropát látszik. A 6. képen látható dolomit középszemcsés, repedésében mikropátos, másodlagos karbonátásvány foglal helyet. Végül összehasonlításul bemutatunk egy elsődleges (tengeri) és egy másodlagos (metaszomatikus) eredetű meszes dolomitot. Miként a 2. táblázatban is látható, a két kőzettípus kémiai összetétele közel azonos. Dolomittartalmuk 86,02, illetve 85,56%. A ritkaelem dúsulás (3. táblázat) mindkét típusban általában csekély. A 2. táblázatban nem szereplő elemek közül az elsődleges dolomitra általában a Pb, Mn, Cu és Ni, a másodlagosra pedig az Mn és Cu jellemző. A termogramok szerint az MgCO

s bomlásából eredő csúcs az elsődleges meszes dolomitnál (13. ábra), a DTA görbén 775°C-on, a másodlagos meszes dolomitnál (14. ábra) 785°C-on, a CaC0

3-ból eredő bomlás 855, illetve 865°C-on mutatkozik. Megfigyelésünk szerint az azonos dolomittartalmú kőzetek bomlása az elsődleges eredetű dolomitoknál kisebb hőmérsékleten következik be. Mivel a termikus effektust a szemcsék mérete nagymértékben befolyásolja (a finomabb szemcsék bomlása a kisebb hőmérsékletek felé tolódik el), ily módon az elsődleges dolomit finomabb szemcsézettségét a termogramok is igazolják. A két különböző eredetű dolomit— típus mikroszkópi felvételét a 7. és 8. kép mutatja. A 7. képen látható elsődleges meszes dolomit egyenletes szemcsézettségű, középszemcsés, repedezett szövetű. A 8. képen bemutatott másodlagos meszes dolomit szövete egyenlőtlen szemcsézettségű, a finomszemcsés frakció túlsúlyával (70%). A finomszemcsés (dolomit) alapanyagban közép- (20%) és durvaszemcsés (10%) kalcit foglal helyet. A mikroszkópi csiszolatok összefoglaló értékelése során megállapítottuk, hogy a vizsgált kőzetek közül az elsődleges (tengeri) dolomit szövete egyenletesen szemcsézett, míg a másodlagos (metaszomatikus) dolomit egyenlőtlen szemcsézettségű. Az utóbbiban a repedések mentén minden esetben durvább-, vagy finomabbszemcséjű karbonátásványok is találhatók. Itt jegyezzük meg, hogy a tanulmányban szereplő elemzések, termikus vizsgálatok Intézetünk Szilikátkémiai Osztályán készültek. A színképelemzéseket Gegus Ernő oki. vegyészmérnök szaktanácsadásával Papp György vegyésztechnikus (Vasipari Kutató Intézet, Budapest), a mikroszkópi csiszolatok fényképfelvételét és ásvány-kőzettani vizsgálatát dr. Molnár Pál oki. bányamérnök (NME Fölfltan-Teleptani Tanszék, Miskolc) készítette. A segítségért ezúton is hálás köszönetet mondunk. A hidrotermális és metaszomatikus folyamatok időrendje A területen lejátszódott hidrotermális és metaszomatikus folyamatok földtani korára, az irodalmi adatok figyelembevételével, az alábbi megfigyeléseink alapján következtethetünk. A nóri mészkőösszlet nagyarányú dolomitosodását létrehozó hidrotermák működésének alsóoligocén előtti korát igazolni látszik, hogy a hárshegyi homokkő közbetelepüléseket tartalmazó dolomitos mészkőben (pl. 1-4. sz. fúrás 102,7—106,7 m) a homokkő semmiféle elváltozást nem mutat. Másik feltevésünk alapján a nagyszáli metaszomatózis a Dunai andezit-hegység (Visegrádi-hg., Börzsöny hg.) miocén vulkánosságához kapcsolódik. Az andezitvulkánossággal összefüggő melegvizes oldatok — pl. az óradnai metaszomatikus ásványtársulások meddő ásványaihoz hasonlóan — okozták a mészkő dolomitosodását (Mauritz B.—Vendl A., p. 426.). Ennek figyelembevételével a Nagyszál és a Börzsöny hegységhez tartozó Diós hegy között — a mészkő és az andezit érintkezésénél, a felszín alatt nagyobb mélységben — metaszomatikus eredetű, főleg szulfidos ércesedés (pirit, szfalerit, pirrhotin, galenit) valószínűsíthető. A metaszomatózis hatására dolomitosodott mészkőösszletet a későbbi hévforrások is átjárták. Erre utalnak a dolomitos kifejlődésű kőzetekben található kalciterek (pl. IX-4. sz. fúrás 82,2—82,9 méter), limoniterek (pl. X-l. sz. fúrás 58,9—63,9 m), kalcitos üregek (,pl. VIII-3. sz. fúrás 39,8—41,0 m), valamint kaolinos üregek (pl. XIII-4. sz. fúrás 32,8—36,0 m). A Budai-hegységhez hasonlóan, a váci Nagy szál térségében is az új harmadidőszak kezdetétől változatos kémiai összetételű, hidrotermális működésre utaló kőzetféleségek, illetve kőzetelváltozások ismeretesek. Schréter Z. a Budai-hegységi hajdani hóvforrásműködést, a távolabbi környéken kísérő posztvulkáni jelenségnek tartja. A hévforrások a miocén elejétől a pliocénvógéig kovás üledékeket, ritkábban fluoritot ós baritot, a pleisztocéntől kezdve mósztufát hoztak létre. Schafarzik F. e tárgyalt jelenségeket a kristályos alaphegység vonulatában levő kvarcporfir és riolit kitörésekhez kapcsolja. Jakucs L. a Budai-hegység fiatal-harmadkori és jelenkori hévizeit ugyancsak posztmagmás eredetűeknek tartja, függetlenül attól, hogy ezek keveredtek-e karsztvízzel, vagy sem. A fenti megállapítások a Duna-balparti szigetrögök területére is általánosíthatók annál is inkább, mivelaDuna-balparti szigetrögök földrajzilag olyan területre estek, melynek közelében erőteljes vulkáni és utóvulkáni jelenségek voltak. A Nagyszálon települő hárshegyi homokkő és konglomerátum összlet kovás kötőanyaga — Scherf E., Noszky J. és Fekete Z. nyomán — összefüggésbe hozható az itt is feltételezhető kovás hévforrásokkal, melyek a nagyobb törések mentén nyomultak a felszínre. Kovás hévforrásokra utaló nyomokat az irodalom is közöl, fúrásaink azonban ilyeneket nem harántoltak. A DCM mészkőbányában és a fúrásokban feltárt nagyobb kalcittelérek, valamint a gömbfülkés hévforrásbarlangok már a pleisztocén forrástevékenységet jelzik, amely a Nagyszál rögének pleisztocénvégi kiemelkedésével ért véget. Itt jegyezzük meg, hogy Jakucs L. a Budai-hegységi hévforrásbarlangok kialakulását a hévizek oldó hatásának tulajdonítja, melynek földtani korát a miocén végétől az ópleisztocónig terjedő időszakra rögzíti. Végül általános megfigyelésként megemlítjük, hogy az erőteljesebb kőzetelváltozások mindig az idősebb hidrotermális folyamatokhoz kötöttek,