Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

4. szám - Dr.Kolosvári Gábor†

Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. 146 hegyi szökevényforrásokról Földvári Aladárral írt ismertetése. Ezt úgyszólván évente újabb és újabb tanulmányok követik. Közel húsz jelentősebb tanulmányt írt a budapesti melegforrásokról különböző hazai ós külföldi szaklapokban vagy kézikönyvek fejezetekónt. Később figyelme kiterjedt az egész ország területére, a karsztvizekre és az ásványvizekre. Tanítványaival forráskatasztert készíttet, rendszeres hozammóréseket vezet be, a budapesti melegforrásoknál tanulmányozza a dunai vízállások ós a források hőmérsékletének és hozamának kapcsolatát. Tanszékén forráskutató osztályt szervezett, ő kezdeményezte és felügyelte a jósvafői karszt- ós barlangkutató állomást is. Áttekintve adatgyűjtéseit ós tanulmányait, kirajzolódnak előttünk annak az épületnek a körvonalai, amelyekhez egész életében a téglát hordta, rakosgatta, amelynek képe benne nyilvánvalóan élt, de amelynek megépítéséhez ereje, idege s ideje nem maradt. Természete is az elemzések ós nem a nagy konstrukciók felé hajtotta. S ha mégis rákényszerült — József Attila tanításával ellentótben — „szelesen" épített. Az anyag érdekelte inkább, mint a konstrukció. Több mint 150 nagyon különböző helyeken megjelent dolgozatáról tudunk. Meg kell azonban állapítani, hogy egybegyűjtött anyagóban — úgy is mondhatni: életművében — számtalan még kihasználatlan ós jövő építkezéseink alapját képező érték van. A nagy mélységből fakadó forrásvizek, vagy a mélyfúrású kutak vízminőségén és hozamán megállapított mennyiségi és minőségi ingadozások a mélységi vizek dinamikája terén ma az érdeklődés előterébe került nagyfontosságú kérdésekre adnak olyan információkat, amelyeknek hiánya kutatásainkat évtizedekre visszavetné. A mélységi vizek származására, a felszíni vizekkel való érintkezésére, keveredésére vonatkozó megfigyelései ós feljegyzett adatai, amelyeket a források lüktető életjelensógeiből vont le, tudományos szempontból nagyfontosságúak. S ugyancsak jelentősKolosváry Gábor 1901. augusztus 18-án Kolozsváron született. Anyja Stein Alice, apja dr. Kolosváry Bálint egyetemi tanár a magánjog professzora volt. Elemi ós középiskolai tanulmányait 1907—1919-ig a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, ott is érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte és Szegeden fejezte be, miután az egyetem oda költözött. Professzorai közül leginkább Apáthy Istvánnak, a világhírű zoológusnak az előadásai hatottak rá. Tőle tanulta, hogy a tudomány művelésében a törvényszerűségek ós összefüggések keresése a legfontosabb. Apáthy nek kell mondanunk azt a figyelemfelhívó, érdeklődést felkeltő „propaganda" munkát, amellyel Budapestet mint fürdővárost és mint gyógyhelyet széles körökben idehaza és külföldön ismertté tette. Papp Ferenc nevét a legszélesebb körökben hidrogeológiai munkássága tette ismertté. Ezzel kapcsolatos a Magyar Hidrológiai Társaságban, úgyszólván annak alapításától kezdődően vállalt sokoldalú tevékenysége. Számtalan rendezvény, ankét, kirándulás szervezője, vezetője. 1937-ben új folyóiratot indít el Földtani Értesítő címen, nagyrészt az ő ösztönzésére, az ő elnöksége alatt indítják meg a Hidrológiai Tájékoztatót 1961-ben. Kutató, szervező, oktató volt. Napi feladatok hajszolták; kezdő, induló szakemberek ezernyi gondja nyomta vállát. Az idő, amelybe beleszületett, sem volt a legnyugalmasabb, mégis kezdeni, alapítani, teremteni igyekezett. Figyelt a világra, megragadta azt, ami korszerű. így liarcojt utolsó éveiben fiatalokhoz illő buzgósággal a mérnökgeológia külön tudományágának meghonosításáért, kifejlesztéséért, oktatásáért. He ezeknél a harcoknál szája szögletében ott van már a keserű vonás, a sokat próbált, sokat csalódott ember lemondása, aki tisztában van azzal a sok buktatóval, emberi gyarlósággal, amin a nagy ügyek elvérezni vagy félresikerülni szoktak. Ha messziről nézzük ezt az életpályát, magasra ívelőnek, sikeresnek látjuk. így fogja látni az utókor is, amely a pályának esak állomásairól és eredményeiről értesül. Mi azonban, a kortársak, ennél többet őrzünk meg belőle. Mi ismerjük még a hangját, hamiskás vagy keserű mosolyát, az elvégzett, sikeres munka örömének csillogását szemében, s emlékezünk a kéz melegére s annak remegésére is néha. S tudjuk, hogy mindnyájan szegényebbek vagyunk távozásával. Társaságunk egyik kezdettől fogva leghívebb tagját, mi, a tagok, igaz, jó társat vesztettünk el benne. Dr. Rónai András emlékét egész élete folyamán kegyelettel őrizte,. 1925-ben a Szegedi Tudományegyetemen állattani-geológiai doktori oklevelet, 1926-bari pedig középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1923—29 közt a Szegedi Tudományegyetem Állattani Intézetének a dolgozója volt. 1929—1954 közt pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában, később Őslénytárában teljesített szolgálatot. Közben 1931-ben a Szegedi Tudományegyetem magántanárrá minősítette. Muzeológusi minőségben hivatalos gyűjtőutakat tett Olaszországban, Jugoszláviában és Erdélyben. 1954-től a