Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

4. szám - Dr. Papp Ferenc†

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 49. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Budapest, 1969. április 145—192. oldal DR. PAPP FERENC (1901-1969) Dr. Papp Ferenc egyetemi tanár, Társaságunk volt elnöke, 1969. január 8-án meghalt. Sírja körül a magyar tudományos élet és a műszaki testületek képviselői igen nagy számban gyűltek össze. Korai halála barátainak, híveinek, tanítványainak népes táborát szólította a Farkasréti temetőbe a búcsú tisztességének megadására. A halál pillanata a gyászé. A temetésen a gyász mellett hangot kap már az első méltatás. Ez a móltatás, az életpályának ez az első gyors mórlege, sokszor elfogult. Barátok vonják meg a távozó barátról s bár a pálya mindkét végpontja és egész íve ismert, lezárt, a megítélés mégis testközeli. A búcsúztató által felidézett életpálya sokszor inkább hasonlít ahhoz, amit az elköltözött megálmodott magának, amilyenre vágyott, mint arra, amit ténylegesen befutott. Bár ellentmondásnak látszik, ez így igazságos. Mert emberi értékünket vágyaink ós álmaink hívebben tükrözik, mint ténylegesen elért eredményeink, sikereink. Eredményeinkben talán társadalmi értékünk mérhető le, de ebben nemcsak egyéni értékeink, hanem a külső körülmények is — sokszor döntően — beleszólnak. Papp Ferenc életpályájának íve szép és szabályos. A tanulópadot hamar felcseréli az oktató katedrával. 23 éves korában már tanársegéd, 42 éves korában c. rk. tanár, 52 éves korában egyetemi tanár, majd tanszókvezető. Elérte a legmagasabb állást ós legszebb hivatást, amit tudós ember tudományos pályán elérhet. Hasonlóan magasba ívelő társadalmi és tudományszervező tevékenysége. Alig kerül ki az egyetem padjaiból ós már titkára a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának. 1934-től a választmány tagja és a Hidrológiai Közlöny szerkesztője. 1952—54. évben a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai szakosztályának elnöke, majd a Társaság ügyvezető elnöke s 1959—1960-ban a Társaság elnöke. 1962-ben a Társaság tiszteleti tagjává választják meg s haláláig ő a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának igen aktív, fáradhatatlanul kezdeményező ós lelkes elnöke. Azon a pályán, amelyen futott, elérte az elérhető csúcsokat, de egyénisége, magatartása a nagy futam alatt semmit sem változott. Végig megtartotta fiatalos lelkesedését, minden jó célért való harcos kedvét, ugyanakkor szerénységét, erhberséges megértését mások törekvései iránt. Mint egyetemi tanár nem öltött szebb ruhát, mint társulati elnök, nem ült fényesebb kocsiba. Nyomát sem láttuk nála a beérkezettek közönyének vagy dölyfének, önzésének, kapzsiságának vagy vezónyelgető pózának. Kívül és belül megmaradt dolgozó embernek, a tudomány és közélet katonájának, formaruha és a lélek formába nyomorítása nélkül. Ezt többen hibájának tartották, olyanok, akik szerint a csillaghoz hozzátartozik a fény, a villámhoz a mennydörgés, a metsző ollóhoz az él. Elemző szemlélet jellemzi tudományos működését. Ásványtani-kőzettani vizsgálatokkal kezdi irodalmi munkáját és figyelmét mindvégig lekötik a földkéreg kőzeteinek alkotó elemei. Több kőzetelemzós után a Börzsöny-hegység eruptív kőzeteiről szól egyik első összefoglaló munkája s hamarosan követi ezt a magyarországi márványokról írt dolgozata. Műegyetemi beosztásához híven elemző munkásságát a gyakorlati építés szolgálatába állítja, értekezik a terméskövek előfordulásáról ós hasznosíthatóságáról, az építőkövekről, kavics- ós homoklelőhelyekről, kőbányákról. Petrográfiai munkássága mellett, hamarosan felfigyel a földkéreg egyik legfontosabb anyagának, a víznek jelentőségére ós szerepére. Börzsöny-hegységi kőzettani tanulmányainak melléktermékeként hamarosan napvilágot látnak a vidékre vonatkozó hidrogeológiai megfigyelései. Később is több vidékről közölt vízföldtani adatokat. Mégis, szülővárosa, Budapest lett e téren érdeklődésének középpontja, vissza-visszatérő kedves területe. A hidrogeológiában Papp Ferenc neve összeforrott a forráskutatással, különösen pedig Budapest melegforrásaival. Ahogy a kőzeteknél a legegyszerűbb elemek érdekelték, úgy a vízföldtanból is a víz születésének bölcsőhelyei, a legegyszerűbbnek látszó jelenségek, a források vonták magukra figyelmét. S ahogy hü maradt az első lépésekhez mint petrográfus, az maradt mint liidrogeológus is. Első munkái közé tartozik a gellórt-