Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. 138 Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség klagenfurti ankétja 1968. október 14—17. Az ankét fő témája: Települések és ipartelepek vízgazdálkodása volt. Az ankétot az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség a klagenfurti Konzerthausban rendezte, a Magyar Hidrológiai Társaság delegációját a Társaság elnöke vezette. Az ankétot 1968. október 14-én Georg Beurle tanácsos oki. mérnök, az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség elnöke nyitotta meg. Dr. Julius Kar oki. mérnök, a Hochschule für Bodenkultur professzora üdvözölte a megjelent állami vezetőket, a bel- és a külföldi résztvevőket és külön a Magyar Hidrológiai Társaság elnökét. Ezután a helyi-, tartományi- és minisztériumi képviselők üdvözölték az ankét résztvevőit, és eredményes munkát kívántak az ankét résztvevőinek és az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetségnek. Az üdvözlések után Dr. Julius Kar professzor tartotta meg az első előadást: Települések és ipartelepek vízgazdálkodása és a vízvédelem Ausztriában címen. Az előadó professzor ismertette, hogy 1968. május 6-án az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa és szakértői gyűlése hirdette ki ünnepélyesen az Európai Víz-Chartát. Itt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a modern civilizációban a vízigények a meggyorsult ipari fejlődés következtében Európában rohamosan növekednek, és a vízkészletek minőségének és mennyiségének megóvása érdekében intézkedéseket kell tenni, melyhez európai viszonylatban egységes összefogás szükséges. Az Európa Tanács e munkája folytatása az UNESCO által kezdeményezett hidrológiai dekádnak, annak érdekében, hogy a feltárt vízkészleteket az ember és környezete számára fenntartsuk ós a jövőben a növekvő igények és a vizek fokozottabb veszélyeztetése ellenére észszerűen hasznosíthassuk. Az előadó részletesen foglalkozott az osztrák ivó- és ipari vízigények alakulásával és rámutatott, hogy a víz fejadagok Bécsben az 1912-es 60 liter/fő/nap értékről 1965-ben 301 liter/fő/napra; Grazban 100 liter/fő/napról 217 liter/fő/napra ós Linzben pedig 100 liter/fő/napról 249 liter/fő/napra emelkedett, mely értékek mutatják, hogy a vízigények rohamos fejlődése milyen feladatok elé állítja a vízgazdálkodási szakembereket. Az előadó ismertette az Osztrák Vízművek 1965. évi üzemi adatait, mely szerint 75 nagy vízmű, 3,436 millió lakost lát el, ez Ausztria összlakosságának 47%-a. E területen a ténylegesen ellátott lakosok száma 3,225 millió fő, évi vízhasználatuk forrásvízből 201 millió m

3 (59%) talajvízből 135 millió m

3 (40%) felszíni vízből 4 millió m

3 (1%) Ezután foglalkozott az ipari vízigényekkel ós táblázatosan mutatta be az előadó a különböző iparágak vízigényét, valamint az ipari vízigények területi megoszlását. Az ipari vízigények 2/

3 részét felszíni vízből, l/

3 részét talaj- és forrásvízből szerzik be. Az utolsó évszázad műszaki és szociális forradalma megnövelte az életszínvonalat, javította a lakáskörülményeket, ezzel összefüggésben a műszaki és egészségügyi berendezéseket, növekedett a jólét, a mechanizálódás, a motorizálódás következtében különösen növekedett a termelés. Ahol fény van, ott van árnyék is és így a fejlődés mellett megtalálhatjuk az emberiség fejlődésével kapcsolatos negatív jelenségeket is, melyek közül a legfontosabbak : a szennyvíz, a légszennyezés, a hulladók és szemét,, a zaj. Ezek a kellemetlen mellék jelenségek részben lassan, részben pedig ugrásszerűen fejlődtek ki. A századforduló óta a szakirodalom többször foglalkozik a vízvédelem problémájával, ezek általában azonban elsősorban a halászat gondjaival foglalkoztak. Jelenleg Ausztriában 361 olyan község van, melynek tisztító berendezése üzemel, vagy építés alatt áll, ez pedig az összes településhez viszonyítva csak 9%. A kommunális vízellátási és csatornázási, valamintszennyvíztisztítási feladatok nagyságát mutatja, hogy 1964—67 között Ausztriában 2200 millió schillinget fordítottak ivóvízellátásra és 2334 millió schillinget csatornázásra és szennyvíztisztító telepek építésére. Ezekből az adatokból is megállapítható, hogy a vízvédelmi intézkedések jelentős anyagi eszközöket igényelnek, ezeket az eszközöket elő kell teremteni, mert a későbbiekben a kérdések elodázása miatt még nagyobb probléma és nagyobb anyagi eszköz igény jelentkezik. Az anyagiak előteremtése távlatokat tekintve másodlagos jelentőségű, mivel ezeket akár adó, akár levonások vagy felemelt árak formájában az ország kénytelen elviselni. A vízvédelem megoldása megfelelő ellenőrzés, tanácsadó szervezetek felállítása, fejlesztése és nagy szennyvíztisztító telepek létesítése, melyekhez a települések ós az ipar egyaránt csatlakozik ós mely telepeket szakemberek kezelnek. Október 14-én este a klagenfurti tartományi főnök, Hans Sima fogadást adott az ankét résztvevői részére a „Landhaus" pompás nagy címertermében. 1968. október 15-én az első előadást Dr. Paul Grabmayr miniszteri tanácsos, (Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft) tartotta: Vízjog és nemzetközi együttműködés címen. Előadásában többek között megállapította, hogy a víz nem ismer országhatárokat, de a vízjog igen. Az ember a vizet ősidők óta különféle célokra felhasználja ós védekezik az árvizek ellen. A vízjog a vizek természetes viszonyaiba való beavatkozás rendjét állapítja meg. A vízjog az egyes országokban különböző. Az elmúlt 15 évben sok országban hajtottak végre vízjogi reformokat, így Ausztriában 1959-ben és jelenleg valamennyi nemzetközi szervezet foglalkozik a víz és a vízjog problémáival. Államközi együttműködésekkel szabályozzák az egyes államok közötti vízjogi kérdéseket. A fejlődésnek megfelelően az utóbbi évtizedekben a bilaterális egyezmények száma különösen a határvizek kérdésében növekedett. Ausztria valamennyi szomszéd állammal megkötötte a határvizekre vonatkozó egyezményét. A jogtudomány és a jogi irodalom különösen az utolsó 20 évben foglalkozott behatóan a vízügyi egyezmények jogelveivel, illetőleg az azokból levonható következtetésekkel, melyek a közös vízügyi bizottságok munkájánál irányadóak. A vizeknek a vízgyűjtőkkel való összefüggése, valamint az egyes államok egyenjogúsága és szuverénitása szükségessé teszik a nemzetközi együttműködést. Valamennyi állam kötelezett arra, hogy saját vízgazdálkodási politikájával az egyetemes érdekeket szolgálja. Dr. Siegfried Possegger oki. mérnök, főtanácsos (Landesbaudirektor von Karnten) előadása: Település-vízgazdálkodás és vízvédelem Karintiában. Az árvízi katasztrófák bebizonyították az összefüggést a települési és ipari vízellátás ós csatornázás, valamint az árvédelmi munkák között. Ilyen események al-