Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Dr. Szabó László: Kísérletek a lemezes olajfogó kialakítására

12 Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. Dr. Szabó L.: Kísérletek a lemezes olajfogora 12. ábra. Vízmintavétel az egylemezközű olajfogó 4, szelvényéből i'uc. 12. 3aóop npoő eodbt U3 ceienuH 4. MacAOAoeumeAn c OÓHUM pnőOM iiAacmuiioic 13. ábra. A lemezes olajfogó modellje felhúzott lemezekkel Puc. 13. ModéAb nnacmumamozo MacAOAOeumeAH c nodHHmwMU nAacmuHüMü az áramlás csak a két 45° hajlású lemez között volt lehetséges. A modellen átfolyó különböző vízhozamok átfolyási idejének és áramlási jellemzőinek szabatos meghatározásához átfolyási vizsgálatokat végeztünk. Ehhez a hozamot időben állandósító Mariotte tartállyal jelzőanyagként só-oldatot adagoltunk a vízbe, majd a befolyási és az átfolyási szelvényben konduktométerrel mértük a sótöménység változását (11, 12). A modellben jelentkező örvényes terek és áramlási holtterek helyének felderítésére ugyancsak Mariotte-tartállyal színező oldatot is juttattunk a vízfolyásba. A lemezközön átáramló víz olajtartalom-változásának vizsgálatához a hossz negyedeiben 3—3 cső beépítésével vízmintavételi szelvényeket képeztünk ki. Mint a 11. ábráról is látható, a kísérleti berendezést úgy alakítottuk ki, hogy az olajos vízzel végzett vizsgálatoknál az olajos víz körforgásban tartható, vagy egyszeri átemelés után is elvezethető volt. Az ismertetett modellt az egyes változatok összehasonlító vizsgálatához alkalmaztuk. A lemezek között a szennyvíznek különböző sebességű átáramlásakor lejátszódó olajfelúszási folyamatokat hasonló kiképzésű, de nagyobb, 4,00 m hosszú. 80 cm lemezszélességű és 10 cm-es lemeztávolságú, de csak egy lemezközű ún. elemmodellel (12. ábra) határoztuk meg. A b pontban vázolt áramlástani feladathoz a 13. ábrán látható lemezes olajfogó-modellt alkalmaztuk. Ezt a kismintát a Vízgazdálkodási Tanszék laboratóriumának műhelye 1959-ben a Mélyépítési Tervező Vállalat részére ülepítő medenceként tervezte és készítette el. Olajfogóként alkalmazva csillapítóterének és hátsó vízelvezető részének kedvező kialakítására több változatot hasonlítottunk össze. Vizsgálatának elrendezési vázlatát a 14. ábrán mutatjuk be. Megjegyezzük, hogy a 4 tömbben szimmetrikusan elhelyezkedő lemezköteg laposmenetű orsókkal a medencéből kiemelhető (13. ábra) és így a modell hagyományos hosszanti átfolyású olajfogóként is vizsgálható volt. Ez a kialakítás a lemezkötegek hidraulikai hatásának vizsgálatát is lehetővé tette. Ugyancsak ilyen összehasonlító jelleggel a lemezes olajfogó egy lemezköze és egy ugyanolyan nedvesített keresztmetszetű és azonos olajfelúszási magasságot képviselő szabadfelszínű olajfogó áramlástani és olajfogási jellemzőinek meghatározására is végeztünk vizsgálatokat. Vizsgálati eredményeink A kétéves laboratóriumi és üzemi vizsgálatsorozat eredménveiből az alábbiakat emeljük ki [12, 13]; a) a /. táblázat adatai szerint az olajcseppek felúszásának mértéke az átáramló víz sebességének csökkentésével fokozódik. Ismeretes, hogy a sebesség-csökkenés az áramlás stabilitásának csökkenésével jár együtt. Bár Fircherstrom már említett kritériuma szerint 0,12 m/p alatt az áramlás stabilitása már kétséges, vizsgálatainknál annak hiányát nem tapasztaltuk.