Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

3. szám - Dr. Rónai András: Időszakos nyomásváltozások a mélységi víztartó rétegekben

Dr. Rónai A.: Nyomásváltozások a mélységi rétegekben Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. 121 kútnál a völgyfeltöltésben 50—60 m mélységben számolhatunk ugyan erőteljesebb vízmozgással, de azt folyamatos észlelésnek kell igazolnia. A három kút mélysége 43 és 87 m között mozog. Cserkeszöllő kútja van a legmagasabb tengerszint feletti helyzetben, a Tisza—Körös közötti homokbuckás területen (102,30 m tszf.). Öcsöd kútja fekszik a legmélyebben (82,04 m tszf.). A vízszint relatív mélysége a terep alatt Törökszentmiklóson a legnagyobb (660 cm átlagmélység). A megfigyelt közel másfél éves időszak alatt a három kútban a vízszintingadozás amplitúdója a következő volt: Törökszentmiklós (75,0—87,0 m) 35 cm Cserkeszöllő (44,0—49,2 m) 69 cm Öcsöd (58,4—66,4 m) 129 cm A három kút vízadó rétegének átlagos szemcseösszetételét 7. ábra szemlélteti. Eszerint nagyobb eltérés az egyes kutak vízadó rétegeinek szemcseösszetétele s így áteresztőképessége tekintetében nincs. A vízmozgás időbeli menetében jelentős különbség van a három egymástól távoli és más más hatás alatt álló kút között. Míg Cserkeszöllő kútja 1967—68 telén állandó süllyedő vízszintet mutatott, Törökszentmiklós kútjának vízszintje novemberben már emelkedésnek indult. A két kút egymástól 37 km távolban fekszik és jelentős mélységkülönbség is van köztük. Törökszentmiklós a tiszántúli hatások alatt áll, Cserkeszöllő felszínközeli rétegei a Duna—Tisza köze felől és északról a Tisza árokból kapják utánpótlásukat. Két kút van a Tiszán inneni területen, a Zagyvához és Tiszához közel, ezeknek vízjárása lényegesen különbözik az eddig tárgyaltakétól. Ez a szolnoki és tószegi kút. Mindkettőnél több méteres vízszintingadozást mértek egy éven (1967) belül. A víz járásgörbe egy nagy árhullámot mutat 1967 márciusa és júniusa között. Nemcsak az ingadozás nagysága feltűnő, hanem annak gyorsasága is. Mind a rendkívüli emelkedés mind a süllyedés egyik mérésről a másikra következett be, tehát PC r I Ft I gpr I H07 I 10001]' ofioo

p cm OM

? a."' aa 0,05 .v a? o,< ;. JELMAGYARAZAT• KENGYEL 52,5-G1,0rn KENGYEL 171,8-177,2.m KENGYEL 305,5-311,5m 7. ábra. Az öcsödi, törökszentmiklósi és cserkeszöllői kutak vízadó rétegeinek átlagos szemcseösszetételi görbéje Puc. 7. Kpuebie cpednux zpanojiyMempuwcKüx cocmaeoCAoee, daiouiux eody ÖAH CKSÜÍKUH e 3H3Ö, TspdKcenmMUKAorn, yeptcecsAAíui Abb. 7. Durchschnittliche Kornzusammensetzungslinie der wassergebenden Schichten der Brunnen in Öcsöd, Törökszentmiklós und Cserkeszöllő 8. ábra. Tiszán inneni rétegvízf igyelő sekély kutak vízszintingadozásai Puc. 8. KoAeöanuH Z0pu30Htn0e HezAyöOKUx CKSaxeuH, naÖAiodaioiiiux nAacmoebie eodbi e Memdypenbe Abb. 8. Wasserspiegelschwankungen der seichten Schichtenwasser-Beobaehtungsbrunnen diesseits der Tisza egy hétnél rövidebb idő alatt, ami a nyílt folyók árhullámainak gyorsaságával vetekszik. 1968-ban a tószegi kút vízszintje enyhe tavaszi emelkedést és ugyancsak nagyon enyhe nyári süllyedést mutat. A szolnoki kút víznyomás görbéje nem ilyen nyugodt. 1968 telén és tavaszán kétszer is nagyobb emelkedés volt megfigyelhető a nyugalmi vízszintben s — bár a hiányos észlelés az április hónapi folyamatokat nem mutatja, ebben az időben egy harmadik jelentős emelkedés is következtethető a további adatokból. A 8. ábrán még egy Tiszán inneni kútnak vízjárásgörbéjét szemléltetjük, a besenyszögi kútét. Ez a kút az 1967 tavaszi nagy szintemelkedésből, amit a szolnoki és tószegi kútnál „árhullámnak" is nevezhetnénk, nagyon keveset érzett meg. A kút igen agyagos rétegekbe mélyül a dél-jászsági sülylyedék jellegzetesen vízszegény területén. A szolnoki és tószegi kutak 24—30 m, ill. 67—73 m mély rétegből kapják vizüket, tehát a tenger szintje felett 57—63 m, ill. 15—21 m magasan fekvő rétegekből. A felszíni vizek, így a Zagyva és a Tisza, ezeket a rétegeket nem befolyásolhatják, hiszen a mederfenék Szolnoknál 73 m magasan van a tenger szintje felett. A vízduzzasztás tehát felszín alatti vízmozgással van összefüggésben. A Gödöllői dombok, a Cserhát és Mátra felől a felszíni vizeket a Tápió, Galga, Zagyva és Tarna vezetik le, a beszivárgott víz egy része azonban a felszín alatt vonul le, nagyjából ÉNy—DK-i irányban a Tiszavölgy szerkezeti árka felé. A levonulás régebbi völgyek durvább üledékkel feltöltött árkaiban vonalszerűén megy végbe, s nem az egész területen szétterjedve. Ezért érzik meg egyes kutak jobban (Szolnok, Tószeg), míg mások (Besenyszög) alig. A három kút megcsapolt vízadó rétegének szemcseeloszlását a 9. ábra szemlélteti. A tószegi kút vízadó rétege a legdurvább, bár ez sem durva, a szemcsék túlnyomó részének átmérője 0,1—0,2 mm között van. A besenyszögi kút azonban egészen finomszemű anyagból kapja vizét. A víz-