Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Dr. Jeney Endre: Fürdővizek regenerálása

Jeney E.: Fürdővizek regenerálása Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. 565 végzik a homokszűrő mosását gőzzel, levegővel és tiszta vízzel, hogy a homokszűrő finom szemcséit és az iszaptömegeket leoldják. A klórozás bevezetése után eltűnt az uszoda levegőjének dohossága, rothadt illata. Igen jól használható klórgázas csírátlanító készüléket („Chlorator") készít a „Bamag—Meguin A. G." vállalat és Düsseldorfban (Karsten W. 1929). Ezt a berendezést használják Frankfurtban is. Nowotny (1924) szerint ezen szűrő- és klórgázkészülék bevezetése után Frankfurtban az uszoda vízfogyasztása 1/

1

0-ére, a vízmelegítésre használt szénfogyasztás az 1/

5-ére esett. A klórozott vizet szerintem sem tanácsos becsorgatni a medencébe (klórveszteség), helyesebb a víz felszíne alatt 1 mre bevezetni. A fürdővizet csak éjjel szűrik. Napközben a vizet szűrés nélkül tartják körforgásban. A szűrés alatt a víz mozgási sebessége 4 m óránként. A szűrő mosását 3—5 naponként végzik. Ugyancsak Frankfurtban egy másik uszoda 750 m

3-es úszómedencéjét úgy állították be, hogy a víz 12 óra alatt egyszer halad át a homokszűrőn és 0,3 mg/liternyi klórt adnak hozzá. A szennyező csírák mennyiségének ellenőrzésére (Gersbach 1924) az indol-titer megállapítását ajánlotta, mint olcsó, biztos és egyszerű eljárást. Tripszines húsleves 5—5 ml-éhez 1,0, 0,1, 0,01 és 0,001 ml fürdővizet ad. 24 és 48 óra múlva dimetilaminobenzaldehiddel indol-reakciót végez. Minél kevesebb fürdővíz hozzáadása után ér el pozitív reakciót, annál szennyezettebb a fürdővíz. Gyorsított indol-reakciókat írtak le Müller G. (1949) és Jeney E. (1960). Berlin 13 nagy uszodája közül tizenegyben állandóan klórozzák a fürdővizet. Mind a derítés, mind a szűrés, mind a klórozás állandó felügyeletet igényelnek [Ditthorn (1931)]. Az ilyen üzemeket elindulásuk előtt a „Gesundheitsamt" ellenőrizte. A kezdeti „bedolgozásnál" gyakran mutatkoztak nehézségek. A fürdőüzem vezetősége maga naponta többször ellenőrzi a fürdővíz tisztaságát, az illetékes Vizsgáló Állomás havonta legalább egyszer végez ellenőrzést. A felesleges klór mennyiséget kolorimetriásan mérik az ortotolidin-reakcióval. Ezt a klórkolorimétert a „Chlorator G. m. b. H." szállítja. Az így kezelt víztől elvárják, hogy tiszta legyen, összcsíraszáma 1 ml-ben legfeljebb 200 legyen, colit 100 ml-ben sem tartalmazzon. Klórtartalma ne legyen kevesebb, mint 0,1 mg/l és ne legyen több, mint 0,5 mg/l. A klórozás kellemetlenségeinek csökkentésére a „Chlorator-Gesellschaft" egy eljárást és készüléket dolgozott ki (Ditthorn Fr. 1933). Az eljárás lényege az, hogy alklórsavat használnak kalciumkarbonát jelenlétében. Ha a klór a vízben oldódik, alklórsav és HC1 képződik. Az utóbbit a kalciumkarbonát teljesen megköti és a klór ismét csaknem szagtalan alklórsavvá alakul vissza. Ezt az ún. klórmárvány eljárást alkalmazzák Hollandiában is (Idzerda J. és Wildervanek, Utrecht, 1935). Az ottani tapasztalatok szerint nincs szúró szag az uszodákban, ha nem több, mint 1 mg Cl

2/1 a klórtartalma a víznek. Leroux L. (1934) szerint a víz fizikai tisztítása a homokszűrőn 4500—9000 l/m

2/óra sebességgel történjék, a tisztított vízhez 1 mg/l klór adandó hozzá. Az összcsíraszám ne legyen több, mint 200/ml és E. coli baktérium 100 ml-nél kevesebb vízben ne legyen kimutatható. Rosarióban (Argentína) az úszómedence vizét hetente háromszor dezinficiálják. Emellett egy folyamatos dezinfekeió is működik, amit Chlorotonporral végeznek, ami 65% klórt tartalmaz. így kikerülik a cseppfolyósított gáz veszélyét. A vízforgató szivattyúval átlag 10 óra alatt hajtják keresztül a vizet a klórozó-készüléken. A szükséges mennyiségű Chloroton alkalmazása automatikusan történik (0,5—1 rész az 1 millióhoz), (Albornoz Fr. 1934). A kölni stadion úszómedencéjében az algásodás olyan fokú volt, hogy a frissen töltött medence vize pár nap alatt teljesen átlátszatlan, zöldessárga, borsólé-szerű lett. 3—4 g CuSü

4/m

3 hozzáadása elégtelen volt az algásodás megszüntetésére. Klóramin sem vált be. Az Olsevszki—Detlefsen-iéle ún. „algin" eljárás (a víz lágyítása és szellőztetése) túlságosan költségesnek mutatkozott. Kielégítő eredményt adott azonban a víz klórozása klór-szódalúggal a Solvay-művek eljárása szerint. A 3 kölni úszómedence vizének (kb. 8000 m

3) kezelése napi 6 RM-t tett ki 1932-ben (Posch K. és F.J. Mint utóbbi szerző is hangoztatja, a klórozás mértéke mindig a víz klórkötőképességéhez kell igazodjék. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik Haase L. W. (Berlin—Dahlem 1936). Ő is hangsúlyozza, hogy minden víz számára ki kell választani a megfelelő klórozási módszert. A szakértőknek előzetesen vizsgálni kell a felhasználandó víz klórozásának kémiai és technikai feltételeit, mert a víz előkezelése éppen olyan fontos, mint maga a klórozás. Igen lágy és erősen szennyezett vízhez pl. igen sok klórt kell hozzáadni. Még a kalcium és a magnézium hipokloritot lehet a legszélesebb keretek között használni kemény és lágy vizeknél egyaránt. Kemény vizek kezelésére — ha csak lehet — savanyú vagy neutrális alkalifoszfátot ajánl és klórozása a lúgos alkali hipokloritokat részesíti előnyben. A kloramint mellőzni kívánja, mert explozív és csak igen nagy hígításban veszélytelen. Egyedül szagtalansága mondható előnyös tulajdonságnak. Klór és mész alkalmazása ott helyénvaló, ahol a víznek csekély a karbonát keménysége. Ezt viszont nem igen kívánatos emelni fürdővizeknél. Túlklórozás csak abban a formában engedhető meg, ha a felesleges klórt aktív szénnel utólag megkötjük. Különben maró hatás veszélye forog fenn, mert a víz lúgosságának elfogyása után az egész bevitt klór-mennyiség mint HC1 jelenik meg a vízben. Ez a veszély csak azáltal hárítható el, ha a vizet külön lúggal semlegesítjük. A víz klórtartalmának meghatározásánál más módszert ajánl viszonylag magasabb és viszonylag alacsonyabb klór-tartalom meghatározásakor. 0,3—0,5 mg/l Cl esetén jódcink keményítő oldat használatát ajánlja; savanyításra foszforsavat használ és a felszabadított jódot — nátrium thioszulfáttal határozza meg. 0,01 mg/l meghatározására viszont kolorimetriás meghatározást javasolja foszforsav di-metilfenilendiamin oldat hozzáadása után. Összehasonlításra 0.00115%-os metilvörös oldatot alkalmaz. Nem kis