Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Dr. Jeney Endre: Fürdővizek regenerálása

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 564 BALNEOLÓGIA A Debreceni Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének közleménye Fürdővizek regenerálása* , . Dr. JENEY E N D B E*» Fürdőkultúránk az utóbbi évtizedek alatt hatalmas lépésekkel haladt előre. Nagy tömegek veszik igénybe nap-nap után különösen termálfürdőinket. A fürdőhigiéne feladata gondoskodni arról, hogy a fürdők használatában az egészségügyi szempontok feltétlenül érvényesüljenek. Nem engedhető meg, hogy a fürdőzés ártalmakat, sőt veszélyt jelentsen élvezőire. Ez elsősorban fertőző vagy invasiv betegségek átvitele útján állhat elő. Ez különösen aránylag kis mennyiségű vizet tartalmazó fürdőmedencékben következhet be. Ezekben a kis medencékben a víz szennyezettsége különösen magas fokot érhet el és a víz •—- mint kontinuum — sok lehetőséget nyújt különböző baktériumok, gombák, vírusok és férgek okozta betegségek átvitelére. A fürdővizek kicserélésével, felújításával, felhígításával, regenerálásával és fertőtlenítésével lehet és kell küzdeni ezekkel a veszélyekkel szemben. E veszélyekkel számolni kell a legtöbb közös fürdőben és e tekintetben a két debreceni termálfürdő sem képez kivételt. A fürdővizek regenerálásának problémáját e két fürdő példáján keresztül igyekszem megvilágítani. A két fürdő közül a Nagyerdei fürdő 5000 m

3/nap, a Szabadság úti fürdő 3000 m

3/nap vizet használ el. Ha az érvényben levő normákhoz kívánunk igazodni, ez azt jelenti, hogy a nagymedencékben egy fűrdőzőre kb. 2 m

3 vizet, a kismedencékben pedig fejenként 3 m

3 vizet kellene számítanunk. Ebből az következik, hogy a rendelkezésre álló fürdővíz mennyisége naponta 4000 fürdőző számára lenne elegendő. Ehelyett az történik, hogy a vasárnapi csúcsforgalom idején a Nagyerdei fürdőben 18 000-en, a Szabadság úti fürdőben pedig 3000-en is fürödtek. Ez a higiénés norma szempontjából azt jelentené, az előbbiben napi 3(5 000 m

3, az utóbbiban pedig 6000 m

3 fürdővíz kellene rendelkezésre álljon. E feladatnak csak úgy tehetünk eleget, ha a rendelkezésünkre álló 8000 m

3-nyi vizet tisztítási eljárással naponta legalább ötször felújítjuk, amint mondani szoktuk, regeneráljuk. Hogy ez mennyire szükséges a debreceni fürdők vizével kapcsolatban, mutatja azt, hogy itt a fürdőmedencék vizét hetente csak kétszer cserélik ki és csak kétszer klórozzák. Amint az 1952-ben végzett vizsgálataink megmutatták, az akkori jóval kisebb csúcsforgalom idején is az esti mintákban a fürdővíz olyan * A Magyar Hidrológiai Társaság Hajdú-Biharmegyei Csoportja által Debrecenben 1963. okt. 20-án tartott előadás nyomán. ** Debreceni Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója. mérvű szennyeződést mutatott (össznitrogén 30 mg/1; Coli-titer: 0,0001/1), hogy szinte szennyvíznek lehetett minősíteni. Ez a helyzet a legtöbb világváros és nagyváros fürdővizével is. Ezért a fürdővizek regenerálását világszerte már régóta alkalmazzák. Stuttgartban pl. ugyanazt a vízmennyiséget x/

4 éven át tudták kifogástalan módon regenerálni (Link E. és Schober E.). Londonban 1912-ig 100 uszoda közül csak kettőben volt szűrőberendezés, 1927-ig már 40 uszodában vezették be a szűrést és klórozást, meri ezt sokkal gazdaságosabb eljárásnak találták (Forbes J. Graham). Schilling F. A. (Plauen, 1924.) közlése szerint is szűrő és klórozó berendezés segítségével évente akkori 9500 RM-t tudtak megtakarítani egy uszodában. Elvileg mindegyik fürdővíz regenerálási eljárás a a következő szakaszokból áll: 1. derítés 2. szűrés 3. dezinficiálás. Link és Schober (1923), a stuttgarti uszoda berendezését a következőképpen írják le: Az 550 m

3, illetve 450 m

3 befogadóképességű férfi, illetve női medencének külön-külön szűrő-, szivattyú- és csírátlanító berendezése van. A medencék legmélyebb pontjáról a vizet gravitációsan vezetik a szűrőhöz. A vasbetonból készült szűrőmedencék felülete 11 m

2, illetve 9 m

2. A medencék alján perforált bronzlemezből készült egyenes csatornák vannak beiktatva. A medencékben 1 m magasságban 0,5—3,5 mm szemcsenagyságú homok, illetve kavics réteget képeztek ki. A homokszűrő átmosása (fordított irányban keverő szerkezet nélkül) egyszerűen víznyomással történik minden 10. napon. A szűrt vizet klórgázzal dezinficiálják (0,3 g Cl

2 1 ni

3 vízre). A tisztított klórozott vizet 6 helyen vezetik be a medencékbe 0,5 m mélyen a víz felülete alatt, hogy a víz ne szellőzzön és ne álljon be klórveszteség. Ezzel az eljárással mind vegyi, mind bakteriológiai szempontból megfelelő fürdővizet nyertek. Schilling F. H. (1924) ismerteti az „Agwa"rendszerű (=Aktiongesellschaft f. Wasserversorgung u. Abwasserbeseitigung Leipzig) fürdővíz-készítő berendezést. Ennél a nyitott homokszűrős medencék két vasbeton kamrából állnak. A vasbeton kamrák 9 m hosszúak, 3 m szélesek, felületük tehát 27 m

2. A víz a szűrőkön át 2 m/óra sebességgel halad. Ezután következik a tiszta vízmedence, amelyikben a klórozást végzik. Dr. Orntstein rendszere szerint a klórgázt nem közvetlenül gáz formában adják hozzá, hanem kevés vízzel oldják és úgy viszik be a fővezetékbe. Hetenként egyszer