Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

Gálfi J.: Geofizikai mérések Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. 563 vezetőképességű lett volna, akkor ennél az elrendezésnél az áramvonalaknak közel párhuzamosan az azonos potenciálú görbéknek pedig a gáttesttel párhuzamos ívekben kellett volna jelentkezniök. Ott azonban, ahol a talaj az átlagosnál jobb vezető volt, a potenciálértékek a vonalelektród felé, azaz pozitív tartományba, ahol a talaj vezetőképessége kisebb volt, a negatív elektród felé tolódtak el. A mállott kőzetrészeket tehát meg lehetett állapítani a mérésekkel. A később végrehajtott mérnökgeológiai vizsgálatok igazolták is, hogy a kőzetbomlás valóban megkezdődött. A víztározók és völgyzárógátak vizsgálatára alkalmazható geofizikai módszereknek az előzőkbe adott felsorolása nem teljes ugyan, de áttekintést ad és irányt mutat további alkalmazásokra is. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a geofizikai mérések nem pótolják a klasszikus gátvizsgálati eljárásokat, hanem sok területen kiegészítik azokat és új vizsgálati módokat tesznek lehetővé. KÖN V VISMER TE TÉS Dr. Garl Schlieper és munkatársai: Mcthoden der roeeresbiologischen Forschung. (111 ábrával és 19 szövegközti táblázattal.) VEB Gustav Fiseher Verlag Jena, 1968. 1—322. Ára kötve 30,20 M. A hidroszféra vize 1 396 988 billió tonna. Ebből a tenger 1 380 000 billió tonnát foglal le, vagyis 98,9%-ot; a többi az édesvizekre, földalatti vizekre, a hóra és a jégre jut. Az élet bölcsője is a tenger. Tudjuk, hogy a tengerek, óceánok növény- és állatvilága mind a mezőgazdaság (takarmány, trágya, eledel), mind az ipar (biokémai nyersanyag, J, szóda, algin stb.) kimeríthetetlen anyagés energiaforrása, élelmezésünk kifogyhatatlan tárháza. Jelenleg a 361 millió km

2-t kitevő tengeri vízfelület 7,7%-án folyik mezőgazdasági és ipari nyersanyag termelés (algagyűjtés, halászat); az ember a tenger fehérjekincséből csupán 0,5—1%-ot használ fel. A tengerfenék roppant mennyiségű kőolaja alig néhány éve keltette fel a figyelmet. A fenék ásványkincseinek a felkutatása most van kialakulóban. A tenger a növény- és állatvilág óriási változatosságát tárja elénk. A századfordulóra 6 milliárd ember él majd Földünkön. Az emberiségnek több, mint a fele ma is rosszul táplált, vagy egyenesen éhezik. A következő években tehát igen nagy mértékben fokoznunk kell a szervesanyagok előállítását. A tengerek töméntelen tápanyagot rejtenek magukban; egyedül az Atlanti-óceán kalóriában a Föld gabonatermésének mintegy 20 000-szeresét biztosíthatja. Ehhez azonban meg kell alaposan ismernünk az óceánok élővilágát , gyűjtésüket, termelésük és tenyésztésük lehetőségeit, vagyis megfelelő ismeretekre és módszerekre van sürgősen szükségünk. A tengerek, óceánok a tápanyagokon kívül a mind jobban előtérbe kerülő vízhiányon is segítenek. Világprobléma a kellő mennyiségű ós minőségű víz. A tengerek deutériuma óriási energiatartalékot is jelent. Mindezek után érthető az a nagy érdeklődés, amely egy tengervíz kutatási módszerekről szóló könyv iránt megnyilvánul. A szerkesztő ós szerző C. Schlieper, a kiéli egyetem tengerzoológiai professzora és 17 munkatársa vállalkozott a mind sürgetőbb igény kielégítésére. A kiváló tudósgárda értékes művet alkotott, amely bennünket, tengerrel nem rendelkező kutatókat, oktatókat is érdekel, hiszen számos kutatónk járja, vizsgálja a közeli ós távoli tengerek élővilágát. Nemcsak a kutatásokban hasznosíthatók a könyv módszerei, leírásai, utalásai hanem a biológus utánpótlás számára, a felsőoktatási intézmények oktatói részére is kitűnő segédkönyv. A szerzők a legújabb irodalom kritikai feldolgozásával állították össze munkájukat. Nagy segítséget nyújtottak a Nemzetközi Biológiai Program (IBP) megvalósításához. A táblázatok világosak, hasznosak; az ábrák szépek, a lényegre utalnak. A könyv 6 nagy fejezetre tagolódik. Az első a hidrográfiai módszereket tárgyalja (kémiai ós fizikai: sótartalom, chlorid, oxigén, nitrogén, lúgosság, szervetlen foszfát, nitrát, szulfát, nátrium, kálium, kálcium, magnézium, illetve mintagyűjtés, mélységhatározás, hőmérsókletmórés, sótartalom-meghatározás fizikai módszerekkel, optikai vizsgálatok, áramlásmérés). A kémiai fejezetet K. Grasshof, a fizikait G. Siedler írta. A második fejezet a plankton (J. Lenz), nekton (R. Kandler), benthoszról (H. Schwenke), valamint a fenékállatokról szól. Részletezi a gyűjtési, fogási módokat, eszközöket, a sokoldalú vizsgálatokat. A fenékállatokat makrobenthoszra (E. Ziegelmeier), meiobenthoszra (S. A. Gerlach) és Protozoonokra (G. Uhlig) bontva ismerteti. Ebben a fejezetben olvashatunk a gombákról (W. Höhnk) és a baktériumokról is (W. Gunkel ós G. Rheinheimer ). Érdekes ismertetést kapunk a harmadik fejezetben a mélyebb vizek vizsgálatáról, a televízió alkalmazásáról és a mélyvizekben történő fényképezésről (H. Schwenke). A negyedik fejezet az élőlények tartásáról laboratóriumi tenyésztéséről tájékoztat három alfejezetre bontva: algák, állatok ós mikroorganizmusok. Az algákon belül a benthosalgákat. P. Kornmann, a planktonalgákat G. Drebes; az állatokat C. Hauenschild és J. Flüchter; a mikroorganizmusok közül a Protozoonokat K. G. Grell, a gombákat IV. Höhnk, végül a baktóriumokat G. Rheinheimer ós IV. Gunkel tárgyalja. A termelésbiológiai vizsgálati módszerek az anyaga az ötödik fejezetnek, ahol J. Lenz az állománymérósekről és az elsődleges termelésről szól. F. Gessner állította össze a hatodik fejezetet, az ökc lógiai-élettani vizsgálati módszereket a növényekre, C. Schlieper pedig az állatokra vonatkozóan. Mindegyik főfejezet végén a legfontosabb, korszerű irodalmat találjuk. A munka használatát a szereplő kutatók névjegyzéke, szakregiszter és nemzetség mutató teszi könnyebbé. Dr. Hortobágyi Tibor