Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Déri József: Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

Déri J.: Franciaország vízgazdálkodása idényben a kiöntözendő vízadagokat helyszíni vizsgálatok alapján rendszerint hetente kétszer határozzák meg és ez alapján napi előrejelzést adnak ki. E törekvéseket és fejlődést az állam különböző módon támogatja és gyorsítja. Például az esőszerű öntözéshez szükséges mozgatható szárnyvezetékeket az öntözési társulatokon, ill. szövetségeken keresztül bérelni is lehet. Az öntözéses gazdálkodás ügyét segítik elő az állam hitelügyi politikája. Az 1 millió franknál, kisebb összegű öntözési beruházások megtérülése néhány év, az 1—5 mittió frank értékű beruházások megtérülése 5—20 év, míg az 5 milliónál nagyobb öszszegű beruházások megtérülése legalább 30 év. Szerintük ezek a hosszú időszakok a vízügyi befektetések természetéből adódnak, az összes tőkés államokban tapasztalhatók és irreális lenne rövidebb időszakkal számolni. Ennek megfelelően az állam pl. a helyhez kötött öntözőberendezések építési költségeinek 60%-át 30 évre 2,5% kamattal, a hordozható berendezések értékének 40%-át adja hitel formájában a vállalkozóknak. A vízfolyásokat terhelő szennyezőforrások számbavételével párhuzamosan igen eredményes módszertani kutatásokat is végeznek. E kutatások eredményei közül három kiragadott példát a 2., 3. és 4. ábra mutat be. Franciaország a második világháború óta nagyszámú fejlesztési program révén megteremtette a gazdasági ós ezzel a szociálpolitikai kiegyenlítés előfeltételeit. Ezt a célt szolgálják a mezőgazdaság ügyét is előmozdító, nagy fejlesztési programok (Les grands Amenagement Regionaux), amelyek jól szabályozott, egységes vízgazdálkodást tételeznek fel (4. fejezet). Franciaországban a vízfolyások és az állóvizek egy része magán, más része állami tulajdonban van. Ennek megfelelően a vízkészletek használatával, ill. fogyasztásával kapcsolatos műszaki-gazdasági-közigazgatási-jogi tevékenységek s az ellenőrzés kialakult rendszere bonyolult, nehezen áttekinthető, mely egyes esetekben akadályozta a vízkészletek ésszerű hasznosítását s vizek elszennyeződése elleni harc hatékony kibontakozását. E sajátos helyzetből fakadó problémák megoldása fő irányának meghatározását, s az átfogó vízgazdálkodás egységes szervezete kialakításának módozatát az 1964. december 16-i törvény szabta meg, de az új vízügyi törvény elfogadása előtt helyenként az 1950-es évek végén már megindult az a folyamat, melynek eredményeként kialakult a francia vízgazdálkodás mai szervezete. Az 1964. dec. 16-i új vízügyi törvény alapján az országot 6 vízgyűjtőegységre osztották fel, amelyekre — hasonlóképpen mint Magyarországon a Területi Vízgazdálkodási Keretterv egységeken — átfogó vízgazdálkodási tervek készülnek. Ezek az új egységek eltérnek minden korábbitól, a közigazgatási egységektől és a regionális program egységektől is (6. ábra). Az új vízügyi törvény előirányzatának megfelelően a Miniszterelnök a vízgyűjtőegységek egészére kiterjedő, egységes és összehangolt vízHidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. 525 gazdálkodás megvalósítása érdekében létrehozta a Vízgyűjtőegység Bizottságokat (Comité de Bassin). E bizottságokban elsősorl>an a vízügyi államigazgatás, valamint a vízhasználók képviselői vesznek részt, tehát hasonló feladatokat látnak el — a vízgyűjtőegységek szintjén —, mint a Vízügyi Nemzeti Bizottság országos szinten. A francia vízügyi szaktekintélyek a végleges megoldás alapját egy Vízügyi Minisztérium létrehozásában látják. Érthető ez, hiszen a szabad vízkészletek rohamos csökkenése, a vízfolyások elszennyeződése mind az államra, mind pedig a magánérdekeltségekre egyre növekvő anyagi megterhelést ró. IRODALOM [ÍJ Dr. Lászlóffy, W.: A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten Hidrológiai Közlöny, 1963/4. [2] André, H.: A vízhozamnyilvántartás módszerei ós műszerei, Tudományos Konferencia. Budapest, 1962. [3] Golas, R.: Le probléme de l'eau. Sciences et Techniques, Paris, 1966. mai-juin [4] Rebeyrol, Y.: La Francé va-t-elle manquer d'eau? Le Monde, Paris, 1967. 14—17. juin [5] Gábri, M.: Franciaországi öntözőrendszerek Vízügyi Közlemények, 1960/3. [6] Starasolszky, Ö.: Önműködő berendezések az öntözővíz szolgáltatására és szétosztására. Vízügyi Közlemények, 1960/3. [7] Stelczer, K.: A Serre-Pon<jon földgát építése Vízügyi Közlemények, 1960/3. [8] Györké, O.: Kutatómunka a francia, svájci ós ausztriai vízépítési laboratórumokban. Vízügyi Közlemények, 1960/3. [9] Mizrahi, S.—Mesnil, M.—Neveux, M.: Troisiéme inventaire de l'alimentation en eau potable des populations rurales Comité „Hygiéne et Eau", Paris, 1966. jan. 1. [10] Reymond, J. E.: Enquéte sur l'alimentation en eau potable et l'assainissement. Comité ,,Hyhiéne et Eau", Paris, 1961. jan. 1. [11] Golas, R.: Aktuelle probleme der Industriewasserwirtschaft in Frankreieh. Wasser' und Boden, 1965/2. [ 12] Márton, J.: Franciaországi tanulmányúti beszámoló. Kézirat, 1965 (Megtalálható a VITUKI Vízügyi Műszaki Tájékoztató Irodában, Budapest) [13] Darves—Bornoz, R.: Über moderne Bewasserungstechnik und einige wasserwirtschaftliche Masnalimen in Frankreieh Wasser und Boden, 1965/2. [14] Goellner, A.: L'avertissement en irrigation BasRhőne—Languedoc, 1966. n° 33. [15] Grolleau, J.: Exemple pratique d'utilisation de la móthode d'avertissement, Bas-Rhőne—Languedoc, 1966. n° 33. [16] Rutten, P.: Dótermination de la dose maxima d'arrosage d'entretien, Bas-Rőhne—Languedoc, 1966. n° 33. [17] Platón, G.—Alibert, I'.: Premiére tentative d'irrigation en grandé culture par compensation de l'évapotranspiration. Bas-Rhőne—Languedoc, 1966. n° 33. [18] Goellner, A.: L'expérimentation on culture irriguée. Dótermination des besoin en eau et de la rentabilitó des arrosages Bas-Rhőne—Languedoc, 1965. n° 30. [19] Pommeret, H.—Goellner, A.: Determination rationelle des besoins en eau Bas-Rhőne—Languedoc, 1964. n° 21. [20] Darves—-Bornoz, R.: Les bascs scientifiques du choix économique des débits et des volumes d'irrigation. L'EAU, 1966 n° 11. [21] Darves—Bornoz, R.: Les besoins en eau d'irrigation dans la méthodologie de l'étude d'un projet et l'exploitation d'un reseau d'irrigation. Colloque franco-polonais de l'aménagement et de l'économie de l'eau, Varsovie, 1964.