Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Déri József: Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

Déri J.: Franciaország vízgazdálkodása Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. 519 ban kívánják megoldani: 30%ot az 1966-ban kezdődött V. terv, 50%-ot a VT. terv és a maradék 20%-ot a VII. terv idejében. 2.2 Az ipari vízgazdálkodás Az ipar vízigénye 1955-ben 6,5 milliárdm

3 volt, 1970-ben 14,0 milliárd m

3 várható. (Magyarország 1965. évi ipari vízigénye 1,5 milliárd m

3.) A víz többszöri felhasználása forgatása nélkül 38%-kal nagyobb, vagyis 43 milliárd m

3 lenne az 1970. évi vízigény [11]. Az ipar — rit ka kivétellel, — általában szenynyezetten vezeti vissza a befogadóija a használt vizet, ami nemcsak a lejjebb fekvő ipari érdekeltségekre, hanem a mezőgazdasági vízhasználatokra is káros, tehát a mezőgazdasági termelés fejlődését akadályozza. Az ipar által felvettet vízügyi problémák egy része a vízigények és a vízkészletek viszonyát, más része a vízminőséget érinti. A felvetődő problémák okait és a megoldás útjait rajzolja ki a Vízfolyások Szennyezettségének Atlasza c. kiadvány, mely az ipari szennyezőforrások számbavételén túlmenően bemutat ja a felszíni vízkészlet szennyezettségét [23]. Az ipari vízhasználók jelenlegi és várható vízbeszerzései gondjainak orvoslását és a takarékos ipari vízgazdálkodás kialakulását a francia vízügyi szakemberek ösztönző jellegű vízhasználati és szennyrlzbevezetésidíjak kiszabásától várják. E tekintetben az ipari üzemek az állam támogatására számítanak az új technológiákra való áttérés, valamint az új szennyvíztisztító-berendezések költségeinek enyhítésében . 2.3 A mezőgazdasági vízgazdálkodás A mezőgazdaság vízigénye 1955-ben 10 milliárd m

3 volt, 1970-ben várhatóan 14,5 milliárd m

3 lesz. A vízigények zömét az öntözések támasztják. Noha az öntözéses gazdálkodásnak nagy a múltja Franciaországban, rendkívüli jelentősége csak az utóbbi évtizedekben az új öntözési technika révén domborodott ki. Az 1960-as adatok szerint az ország mezőgazdaságilag művelt területének 7,9%-át rendezték be öntözésre, kereken 2,5 millió ha-t. De újabb millió ha nagyságrendű öntözési tervek készülnek, amelyeknek megvalósulása az elkövetkezendő 10— 15 évben várható. A mezőgazdaság vízigényének tehát további rohamos növekedésére lehet számítani. Becslések szerint 2050-ben a franciaországi vízfolyások teljes kisvízi készletét felemésztenék az öntözések. A vízfogyasztások okozta készletcsökkenést időszakos víztározókból pótolják. Az ország éghajlati adottságai miatt az öntözésre alkalmas területek legnagyobb részén 10 év közül 5—9 évben szükséges az öntözés (1. ábra). A korlátozott mennyiségű vízkészletekkel való észszerű és takarékos gazdálkodás ezért központi kérdéssé lett. Nem vélet len tehát, hogy Franciaország ban az esőszerű öntözés áll az előtérben. Noha az eljárást még mindig igyekeznek tökéletesíteni, nagyban és egészben már kiérett technológiáról beszélhetünk. Az esőszerű öntözés előnyei ma máiközismertek, azonban csak a legkorszerűbb üzem 1. ábra. Az öntözés szükségességének gyakorisági megoszlása Franc iaországban Fii,. 1. Hé partit ion ds la fréquence de la nécessité d'irrigation en Francé szervezési technológia alkalmazásával hozza meg gyümölcsét. „Az öntözés és üzemelés kérdéseivel foglalkozó magyar szakemberek nagyobb szánni tanulmányúti kiküldetésének gazdasági eredményei kétségtelenül igen gyorsan jelentkeznének" írja tanulmányúti beszámolójában egyik neves, a hidroökonómia agrárvonat kozásaival foglalkozó hazai szaktekintélyünk [12]. 2.31 A növényzet vízszükséglete (alademande) szerinti vízelosztás A legutóbbi időkig a szövetkezeti keretek között végzett öntözés esetében az egyes öntözendő parcellákra meghatározott sorrendben szolgáltatták ki a vizet. Ez az elosztási mód kínosan pontos mechanikus üzemelési órarend betartását követelte meg. Gyakorlatilag tehát ez a módszer előre meghatározott időszakban előre kiszabott vízmennyiség tervszerű kiszolgáltatását jelentette, ami kizárta, hogy az öntözés rugalmasan alkalmazkodhasson az időjárás alakulásához és a növényzet tényleges vízszükségletének időbeli változásához. Ebből egyidejűleg következett a vízellátás elégtelensége a csúcsigények idején és a pazarlás a vízfelesleg idején. A talaj kilúgozásának veszélye is valószínűbbé vált, Az ilyen mechanikus rendszerű öntözési üzeni, — mely könnyen automatizálható — csak monokultúrák esetében célszerű. A termelő vagy gazdaságtalanul használja fel a vizet, vagy — ami ugyancsak káros — olyan növénykultúrát állít be, amely sem a talajnak sem a társadalmi érdekeknek nem felel meg, csupán az öntözés üzemi rendjének. Egészen általánosan ezt a módszert mezőgazdasági szempontból, de a tudomány szempontjából is kedvezőtlennek kell minősíteni [13],