Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Déri József: Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

520 Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. Déri J.: Franciaország vízgazdálkodása A legkorszerűbb, a növényzet mindenkori vízszükséglete szerinti vízelosztás esetében az öntözési egységet az elosztóhálózatra kapcsolt csapokról látják el vízzel, amelyet minden egyes gazda a szükséglet szerint nyit vagy zár, és annyi — automatikusan megmért mennyiségű — vizet vesz ki, amenynyit a növényzet fejlődési foka, a növénykultúra, a talajvízháztartási jellemzők stb. éppen szükségessé tesznek. A vízszükséglet, ill. a kiadagolandó víz menynyiségének szakszerű meghatározásában a mezőgazdasági mérnök szolgálat (Service du Génié Rumi) segít az öntöző gazdáknak. Az öntözési idényben a kiöntözendő vízadagokat helyszíni vizsgálatok alapján rendszerint hetente kétszer határozzák meg és ennek alapján napi előrejelzéseket adnak ki [14—17]. Az öntözési üzem vízszükségleti normáinak korszerű meghatározása mellett igen jelentős a távlati és a regionális tervezés számára kidolgozott öntözővíznorma meghatározásának módszertana [18—21], Olyan vízelosztó rendszerről van tehát szó, amely a városi vízvezetékhálózatnak, vagy az energia-szolgáltató hálózatnak felel meg. Az ilyen rendszerű esőztető öntözőberendezés esőhálózatának méretezése eltér a klasszikus módszertől. Ez a méretezési mód statisztikai vizsgálatokra ós valószínűségszámítási módszerre ópül. A hálózat vagy egyes részei esetleges túlméretezésének veszélye az öntözendő terület nagyságával fordítottan arányos ós igen gyorsan csökken: 1000 ha nagyságrendű terület esetében gyakorlatilag már kiküszöbölhető a túlméretezés. A beruházási költségek a klasszikus öntözési technikához viszonyítva kedvezőek. Azonban az igény szerinti öntözés esetében jelentős mennyiségű tartalék vízkészletről kell gondoskodni. Az ismertetett módszer Franciaország délnyugati, vízhiánytól gyakran szenvedő területén teljes sikert hozott. A szerzett tapasztalatok alapján, és a hivatalos vélemények szerint is egyedül ez a rendszer teszi lehetővé a víznek valóban racionális és takarékos felhasználását. A vízpazarlás ellen biztosítékul ugyanis az szolgál, hogy vízdíjat nem az öntözött terület nagysága, hanem a kiöntözött víz mennyisége után kell fizetni, így tehát mindenkinek érdeke az észszerű takarékosság. Jelenleg Franciaország kevésbé száraz területein vezetik be (fokozatosan) az említett módszert. E törekvéseket és fejlődést az állam különböző módon támogatja és gyorsítja. Például az esőszerű öntözéshez szükséges mozgatható szárnyvezetékeket az öntözési társulatokon, ill. szövetségeken keresztül bérelni is lehet. 3. Harc a vizek elszennyeződése ellen Már a VII. században Dagobert frank király törvényben írta elő a kutak vizét valamilyen módon beszennyezők, vagy a kutat megrongálok szigorú megbírságolását. XIV. Lajos korában testi fenyítés járt a kutak, tavak vagy vízfolyások vizének szennyezéséért. Azóta is, különösen a századfordulótól kezdve, számos rendelkezés, újabban pedig az 1964-évi Vízügyi törvény [22] foglalkozik a vizek minőségének védelmével. A felszíni, sőt egyes esetekben a felszínalatti vízkészlet minősége is fokozatosan romlik. Óriási erőfeszítések szükségesek a rendkívül sokféle ipari szennyvíz tisztítási technológiájának kialakításához. Áz ipari szennyvizeket jelentős mértékben nö2. ábra. Franciaország felszíni vizeinek szennyezettsége [23] Fig. 2. La pollution des eaux superfici elles en Francé [23] vélik a lakosság, zömében tisztítatlan szennyvizei. A belügyminiszter 1961-ben közreadott statisztikája szerint csaknem 20 millió városi lakos szennyvize kerül tisztítatlanul a befogadókba. A fővárosban élők szennyvizének is csupán egy ötödét képes (az egyébként bővítés előtt álló) acheres-i szennyvíztelep tisztítani. Megjegyzendő, hogy a Szajnát kisvízi hozamával (50 m

3/s) megegyező mennyiségű szennyvíz terheli (KÖQ = 300 m

3/s). A súlyos helyzetben a francia kormány minden eddiginél jelentősebb mértékben támogatja a vizek elszennyeződése elleni harcot [29]. Az ötéves terv a városi csatornahálózatok és szennyvíztisztítóművek terén az elmaradások bepótlására 8,2 milliárd frankot, s az évi szükségletek fedezésére 350 milliót, a vidék fejlesztésére 7,2 milliárdot, az ipar számára pedig 8,0 milliárdot irányoz elő. Paradoxonnak hat, de ezek a milliárdok a fejlődés jelei, amelyeket fizetni kell. A francia vízügyi szakemberek súlyos gondjairól tanúskodik az az 1963-ban kiadott Atlasz [23], amely az ország jelentősebb ipari szennyvíztermelőiről és a vízfolyások átlagos szennyezettségéről ad átfogó képet. A felmérés eredményeit több tucat táblázat és térkép tartalmazza, egy összefoglaló jellegű vízminőségi térkép pedig (2. ábra) a vízhasználatok fejlesztése szempontjából ad országos áttekintést. A vízfolyásokat terhelő összes szerves szennyeződésnek több mint 2/3 részét (69%-ot) az ipar, 1/3-át pedig a városi szennyvizek adják. A vízfolyásokat terhelő szennyezőforrások számbavételével párhuzamosan igen eredményes vízminőséggazdálkodási módszertani kutatások is FÖLDKÖZI TENGER A TERÜLETEN LÉyh VÍZFOLYÁSOK MINŐSÉGÉNEK JELE M EG N EVEZÉSE r~

l Tiszta Y///

A Kissé szennyezett ••I Szennyezett LA MANCHE