Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Déri József: Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 518 VÍZGAZDÁLKODÁS Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései 1 DÉRI JÓZSEF 2 1. Bevezetés A víz gazdasági jószággá válásának útját világ­szerte súlyos vízhiányok és elszennyezett vízfolyások jelzik. A víz, mint új áru, megjelenésével műszaki­gazdasági ós jogi problémák seregét veti fel. A gondok jellegét és méretét jól jellemzi a Francia Televízió által 1966 őszén sugárzott adás, melynek címe: Riadó víz­ügyben. A műsor keretében a víz problémáival foglal­kozó vezetők az országot fenyegető vízhiányról, a mái­klasszikus témáról: a vizek elszennyeződése elleni harc fontosságáról, valamint a víz áráról tájékoztatták a lakosságot. Ezt követően 1967. jan. 1-től Párisban 16%-kal emelkedett a víz ára (0,70 frank/m 3, ami m 3-ként 4,20 Ft-nak felel meg). A házi szennyvízbe­vezetések, ill. a szemét elszállításának a díját is 10— 10%-kal növelték. Franciaország mérsékelt éghajlatú, viszonylag csapadékos ország. Noha az átlagos évi csapadék jóval több mint 800 mm, az ország egyes területein viszonylagos szárazság uralkodik, a csapadék 500 milliméter alatt marad [2], Az ország vízfolyásainak együttes évi vízszál­lítása átlag 180 -1(P m 3. (Hazánké 120-10 9 m 3, de csaknem teljes egészében külföldről érkezik.) E vízkészletet jelenleg -30 • 10 9 ra 3, tehát a készlet ha­todrészére rugó vízigény terheli [3]. (Nálunk : 4 • 10" m 3 a vízigény, az átlagos készletnek 3%-a). Szerény számítások mellett is igen jelentős vízigény-növekedés várható. A becslések szerint a 2. évezred elején Franciaország lakosságának a száma az 1967. évi 50 millióval ellentétben — a nép­szaporulat jelenlegi ütemét feltételezve — a 100 milliót is elérheti. Egy főre évi 1200 m 3 vízfogyasz­tást számítva ez kereken 120-10 9 m 3 vízigényt je­lent, tehát az akkor várható vízigények már meg­haladhatják az átlagos évi vízkészlet felét. A víz­gazdálkodási szakemberek joggal aggodalmaskod­nak tehát, hiszen a vízkészlet időben és térben egyenlőtlenül oszlik meg. A vízigények éven belüli maximuma a természetes vízkészlet minimumának idején lép fel, akkor, amikor viszonylag legkedve­zőtlenebbek a vízkivételi, ill. a szennyvízbevezetési lehetőségek, amikor legszennyezettebbek a felszíni vizek. Komoly gondot jelentenek a sűrűn lakott területeken a koncentrált ipari vízkivételek is. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy számos, nagy vízigényű területen a felszínalatti vízkészletek kimerülésének jelei mutatkoznak, ami újabb vízhasználókat kény­szerít a felszíni vizek igénybevételére. Az általánosságban vázolt gondok illusztrálására megemlíthető, hogy Párizsban az ivóvíz gyakran kifo­gásolt minősége miatt naponta 75 ezer palack tiszta forrásvizet osztanak ki az iskolásgvcrmekek közt. Metz városa 1963. júniusában, l'oulon 1965. júliusában szenvedett súlyos vízhiányt, vagy hogy szeptember vége 1 A Magyar Hidrológiai Társaságban 1967. okt. 19­ón elhangzott előadás. 2 Mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. felé Dél-Franciaországban több baszk község szenved rendszeresen a vízhiánytól: a múlt évben például teher­autókon szállították e területre a vizet [4]. A vízzel kapcsolatos gondokat az ország az utóbbi időben egységesen és példamutató gyorsa­sággal számolja fel. Emellett igen nagy beruházá­sokkal fejleszti a mezőgazdasági vízgazdálkodás [5, 6] a vízerőhasznosítás [7], továbbá a vízügyi ku­tatómunka [8] ügyét. A feladatokat megvalósító vízügyi szervezet — amely az utóbbi évtizedben alakult ki — számos, a magyar szakemberek szá­mára sem idegen problémával foglalkozik, érdemes tehát munkásságával kissé közelebbről megismer­kednünk. 2. Az ország vízigényei és vízellátása A vízigények és a vízkészlet nagyvonalú össze­mérése után tekintjük át a főbb vízhasználatok je­lenlegi és várható értékeit, és a vízellátás fejlesztése terén elért eredményeket. 2.1 Az ivóvízellátás Az ország ivóvízigénye 1955-ben nem érte el az óvi 2 milliárd m 3-t, 1970-ben viszont 4 milliárd m 3-re lehet számítani. A 100%-os többlet egyrészt a lélekszám, másrészt a kulturális igény növekedé­sével magyarázható. Az igények és a szükséges beruházások felmé­rését a 2000 lakosnál nagyobb településekre vonat­kozóan a belügyminiszter alá rendelt Helyi Közüle­tek Főigazgatósága (Direction Générale des Collec­tivités locales) végzi. Eredményeit — amelyek egy­egy tervidőszak fejlesztési célkitűzésének alapjául szolgálnak —a „Közegészségügy és Víz" Bizottság (Comité ,,Hygiene et Eau") teszi közzé. Az 1961-es felmérés szerint a városi lakosság 86-%át szolgál­ták ki ivóvízzel. A 20—100 ezer lakosú városokban a lakosság 93%-a, a 2—5 ezer lakosú településeken a 74%-a fogyaszt közművek által termelt ivóvi­zet [9], A 2000 lakosnál kisebb települések és általában a falusi lakosság vízellátásának fejlesztése a föld­művelésügyi minisztérium feladata. 1960. évi országos felmérés szerint a falusi la­kosságnak csupán fele (50,38%) míg 1966-ban mái­több mint kétharmada (67,7%) részesült a vízve­zeték áldásaiban [10]. Az ellátottság átlagos évi 2,88%-os emelkedése évenként 615 ezer ember vízbeszerzési gondját ol­dotta meg és jelentősen csökkentette az egyes me­gyék közötti különbségeket. Érdemes megjegyezni, hogy a vízellátás szem­pontjából számbavett falusi lakosságnak csaknem 20%-a időszakos vízfogyasztó (nyaralók). Az ivóvízellátás fejlesztésének hátralevő fel­adatait a francia szakemberek három tervidőszak-

Next

/
Thumbnails
Contents