Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
11. szám - Dr. Takács Sándor: Egy oxidációs árok próbaüzeme komplex vizsgálatának tanulságai
516 Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. Takács S.: Oxidációs árok A hőmérséklet változásai és a tisztítási hatásfok között jellegzetes összefüggést nem találtunk. A kefe és az árok felülete egész tél folyamán nem fagyott be. Kémiai vizsgálatok értékelése Az I. időszakban a berendezés hatásfoka gyenge. A szervesanyag lebontása az oxigénfogyasztás csökkenése alapján számítva alig 30%. Nitrifikáció nincs, vagy csak alig mérhető. A II. időszakban a hatásfok nő, szervesanyag lebontás 55—60% lett. A BOI s csökkenése eléri a 70—75%-ot. Határozott nitrifikációt tapasztalhattunk és a lebegőanyag tartalom is megnőtt. A januári utóvizsgálat során lényegében hasonló hatásfokot észleltünk azzal a különbséggel, hogy az árok lebegőanyag tartalma tovább emelkedett. A kapott értékek alapján összehasonlítható a tervezett és a tényleges állapot, valamint a hatásfok: Tervezett Q a 4 kg/m 3 ^-=0,05 írsz II. időszak Gtz 1,45 kg/m s ^- = 0,09 tr sz Utóvizsgálat Gsz 1,9 kg/m 3 Ebből megállapítható, hogy a szárazanyag tartalom a tervezettet még nem érte el, bár emelkedik. Ti A sem érte el a tervezettet, azonban az utóvizsG sz gálát során már megközelítette azt. Irodalmi adatok szerint az iszap 0,09-nál még rothadó képes, 0,03-nál a teljes oxidáció van kialakulóban. Előző vizsgálatainkhoz hasonlóan itt is megállapíthattuk, hogy az utóülepítőből elfolyó szennyvíz mindig tartalmazott oldott oxigént. " 'L m9/ lJ T • I 1 ; \ JELMAG/ARAZAT Huers \ — Xrokutón — Utóülepítő ufón " V \ \ / \ / Í\ \ / / \ \ \ / / j : : • > \ / f \ \ / < | \ : i \ ! — 1 — _ i 10 n « 1S 1S 70 71 V, 0! [óra] 3. ábra. A 3x24 órás vizsgálat oxigénfogyasztásának• átlagértékei Puc. 3. Cpednue 3naienun nompeÖAemin Kucjiopoda eo epeMH, npoeedemioeo e mencHuu 3X24 laca, SKcnAOumaifuu Fig. 3. Average values of oxygen consumption during the 3x24 hour long investigation A háromszor 24 órás vizsgálat két óránként gyűjtött átlagmintáinak oxigénfogyasztását középértékekben kifejezve a 3. ábrán mutat juk be. Az ábrán jól látható az oxigénfogyasztás értékeinek napszakos ingadozása. A 14—16 óra közötti magas értékek fokozatosan csökkenve 18—02 óra között érik el a minimumot. A reggeli órákban indul meg ismét az emelkedés. Ettől eltérően viselkedik az utóülepítő, melyben még 8 órakor is csökken az oxigénfogyasztás. Bakteriológiai vizsgálatok értékelése A bakteriológiai adatok alapján a berendezés hatásfoka a kémiai mutató javulásával párhuzamosan nő és eléri a 99%-ot is, de a minimális érték sem kisebb 90%-nál. A 24 órás vizsgálatok szerint az E. coli és az összes baktériumszám délben mutatott csúcsértéket. Érdekes megjegyezni, hogy az árok szennyvizéből Fekete-völgyön és Alberttelepen egyaránt a kórokozók közül egyedül a Staphylococcus aureus tenyészett ki. Ez arra mutat, hogy a szennyvizekkel terjedő Staphylococcus jelentőségét érdemes fokozottan vizsgálni. A próbaüzem során érdekes, figyelemre méltó tapasztalatunk volt, ugyanis az árkot üzemkezdetkor a Szuha patak vizével töltöttük fel, ezután — kb. két hét múlva — az addig szaporodó iszap fokozatosan csökkenni kezdett. Ennek okát a rohamosan szaporodó Daphniák-ban kerestük. ADaphniák a Szuha patak vizével kerültek az árokba és résziikre a kialakuló iszap optimális életfeltételeket biztosított. E káros biológiai állapotot fertőtlenítéssel szüntettük meg. Az árokból elfolyó szennyvíz bukóaknájába hígítatlan hipoklorit-oldatot öntöttünk és az utóülepítőből a klórozott szennyvizet az árokba tápláltuk vissza. Ezt követően a Daplmia állomány kipusztult és a pehelyképző baktériumok ismét megfelelően szaporodtak, megjelentek a jó működést jelző bioindikátor szervezetek, s ezek szaporodása az eleveniszapos szennyvíztisztítás javulását jellemezték. összefoglalás A lefolytatott próbaüzem tapasztalatait összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy egy-egy próbaüzemet legalább hat hónapon át kell vezetni. Az oxidációs árok — szerintünk is — a házi szennyvizek tisztítására alkalmas. A híg (pl. sok fürdővizet tartalmazó) szennyvíz a berendezés bedolgozását lassítja, Ha a nyers szennyvíz az átemelőbe soká tartózkodik, az mind biológiailag, mind műszakilag egyaránt káros, ugyanis anaerób folyamatok kerülnek előtérbe a szivattyú meghibásodás okozta ki ülepedő iszap miatt. A tervezés és kivitelezés további finomítására javasoljuk pl. legyen állítható kefe tartalék; megfelelő szivattyút állítsanak be; az utóülepítő csordulóélét helyesen szintezzék stb. Ezek az intézkedések a próbaüzem gátló tényezőit minimálisra csökkentik.
